Tanulóév a virágkertészetben

Biró Mónika mindig is egy saját kertészetről álmodott, de hogy álma valóra váljon, arra várnia kellett. Aztán az idei tavaszt már saját kertészetében köszöntötte, virágmagok ültetésével, dugványozással.

„Kincső lányom már tízéves, és én a születése óta, de előtte is csak külföldön dolgoztam, távol a családtól. A feleségemnek évek óta az az álma, hogy legyen egy fóliasátrunk, elismerem nekem nem tetszett az ötlet egyáltalán s nem is igen támogattam. Aztán egy idő után már úgy éreztem túl sok időt vagyok messze a családtól, jó lenne hazajönni, viszont akkor valamit kezdenünk kell. Ekkor döntöttük el, hogy

– magyarázza Biró László, amint a csíkbánkfalvi ház mögötti fóliasátor fele sétálunk. Aztán a szavunk is eláll ennyi szépség láttán. A fóliasátorban mostanra már a krizantémok, az ősz utolsó virágai maradtak. Csodaszépek. Van kicsi, nagy és még nagyobb, csokros és gömb alakú, sárga, fehér, bordó. Csillogó szemekkel mutatja Mónika a virágait, mesél arról, hogy ő tulajdonképpen ezt tanulta, azaz kertészetet és parkrendezést, korábban pedig virágüzletben dolgozott, „szeret bíbelődni” a virágokkal.

„Most tényleg azt csináljuk amit szeretünk. Fontos volt nekem, hogy olyan dologgal foglalkozzak, amihez értek, és tudjuk kihasználni a ház mögötti területet is. Szoktuk mondogatni, hogy én szeretem, László pedig majd megszereti” – neveti el magát a fiatalasszony. A 270 négyzetméteres fóliasátor egy részét pályázati úton szerezték be, de jelentős önrész van benne. Dupla falú, fűtésre alkalmas, csepegtetőrendszerrel van ellátva. Minden kis virágcserép mellett ott van egy cső, amelyben a víz érkezik, ez már László ügyességéről tanúskodik.

de még így sem használtunk fel mindent. Árvácskából például elültettünk 3500 tövet, féltem nagyon, vajon el fog-e fogyni, de e már bő két hete nincs is. Szerencsénk volt vele az idén. Sajnos nem lehet ezt kiszámítani. Ez az első évünk, ez a tanulóév, nagyon jó volt tapasztalatszerzésre, a kedvünket sem szegte, nem panaszkodhatunk”– jegyzi meg Mónika.

Volt itt a tavasszal rengeteg színes tavaszi virág, egynyári növény, petúnia, muskátli, most a szezon végéhez közeledve maradt az árvácska és a krizantém.

Tennivaló mindig akad a virágok körül, gondozni kell őket, figyelni a betegségekre, rovarokra, mint a házaspár fogalmaz, mindig akad egy-két akadály amin éppen át kell lépni.

A tavasszal például – mesélik – a járványhelyzet miatt késett a fóliasátor összeszerelése, ám a virágok nem várhattak. Így székely leleményességgel maguk készítettek a virágoknak kis védelmi rendszert, fóliával borították be, alacsony volt, négykézláb tudtak csak öntözni, de a célnak megfelelt. „Nehéz volt a kezdet, de jó is, mert most bizony tudjuk értékelni amink van” – mondják nevetve. Úgy számolják, hogy legalább három évnek kell eltelnie, amíg a befektetett összeg megtérül.

„Most minden csodaszép, és ahogy mesélünk jól is hangzik, de bizony igen sok a munka. A feleségemé az oroszlánrész, én vagyok a segítője. Nem is gondoltam volna, hogy hazakerülök az építkezésről, és kertészkedni fogok. Itt hétvége sincs, nyaralni sem tudtunk menni, figyelni kell mindig arra, hogy a fóliasátorban minden legyen megfelelő. Mindenki kiveszi a részét a munkából, családilag sikerül megoldani sok mindent, ha meg segítségre van szükségünk, a tágabb családra tudunk számítani” – jegyzi meg László, és bevallja, amíg felesége a virágok gondozásával foglalatoskodik, addig ő a gyümölcsfákkal foglalkozik igen nagy szeretettel. Mert maga is úgy tartja,

ha az ember már elültet legalább egy gyümölcsfát, akkor nem élt hiába.

Az 55 áras udvaron van ribizli, málna, szeder, eper, gyümölcsfák, a fóliasátor mögött zöldséges. Szabad földön termesztettek többféle koktélparadicsomot, zöldbabot, uborkát. Külön kis parcella van kialakítva a gyógy- és fűszernövényeknek is, leszedték már a mentát, a citromfüvet, a zsályát, a kakukkfüvet, az izsópot.

„Amikor a tavasszal megláttam, hogy a feleségem a fóliában zöldségpalántákkal is foglalkozik, nem értettem, mi történik. Kérdeztem is tőle, hogy nem virágokról volt szó?

– meséli büszkén László.

Körülöttünk a gyerekek játszanak. Kincső egy percig nem hagyja Sütit, kedvenc kiscicáját, a kicsi Zselyke kisbabáját tologatja, Koppány a legmagasabb fáról mesél, amikor arról érdeklődök, segítenek-e a ház körüli teendőkben. Besegítenek bizony ők mindenben – ismerik el a szülők –, erre is nevelik őket, dolgozni kell, és nem a készre várni.

Aztán újra megcsodálom a virágokat. Kiderül, amint a krizantémok gazdára lelnek, következik egy kis pihenés. 

Az idén ősszel szeretnék a fűtést a fóliában megoldani, hogy amikor a tél búcsúzni készül, akkor ők már tudják ültetni el a virágmagokat.

„Sokszor izgultunk, hogy szép legyen, hogy olyan legyen, amilyennek lenni kell. Ki lehet számítani például, hogy a krizantémok mikorra nyílnak ki, tudtuk, ha mindent jól csinálunk, pontosan ebben az időszakban lesznek a legszebbek. Szeretjük és figyelünk rájuk, jó rájuk nézni” – jegyzi meg Mónika, amint végigsimít egy virágoktól roskadozó bokros krizantémon.