Vásott kölyök és szigorú apuka

– Nem olyan régóta van apák napja. Megünnepli ezt a család?
– Május második vasárnapja az apák napja, igen, mert május első vasárnapja az az anyák napja, aztán valakik kitalálták, hogy legyen apák napja is. De ha úgy vesszük, minden nap apák napja van, és minden nap anyák napja is. Nem éreztem hátrányban magam eddig sem, de ha már van, akkor örülök neki. Titokban érzem már, a lányaim valamivel készülnek. Ilyen szempontból jó, mert még egy ok a családban ünnepelni.

– Mikor lett apa, és mikor érezte először apának magát? Ez lehet két különböző időpont is.
– Igen, az én esetemben tényleg, ugyanis először az első felségemmel történt ez meg, akivel öt évig éltünk együtt, és három hónapos terhes volt, amikor sajnos elveszítettük a babát, ami eléggé megviselt bennünket. Aztán elváltak útjaink, s egymásra találtunk Mónikával. Még nem voltunk házasok, de pedzegettük a témát meg a gyereket is. Viccesen többször szóba hoztam, hogy na és ha gyerekünk lesz? Ő sem tiltakozott, és egyszer csak jöttem haza az egyik előadásról, ő furcsán nézett, és aztán elmondta, hogy mi van.

Nyáron össze is házasodtunk, de hát ő olyan csinos volt, nem is látszott rajta, meg tudtuk tartani magunknak a titkot. Aztán megint olyan érdekes, hogy az ember sorsa hogy alakul: akkor castingoltam a debreceni színházban az egyik leggyönyörűbb musical, a West Side Story főszerepére, és megnyertem. Az volt a terv, hogy Mónika kint szül Debrecenben, október elején kellett volna kezdeni a próbákat, december elején kellett volna szülnie Mónikának. De hát másként alakult, 30 hetes volt Mónika, amikor megrepedt a magzatburok. Amikor először megvizsgálták, a pici súlyát nyolcszáz gramm körülire becsülték. Még tíz napig tudták bent tartani, ez idő alatt tüdőérlelő injekciókat kapott. Aztán 1 kiló 100 grammosan született meg Réka. De önállóan lélegzett, nem kellett lélegeztető gépre tenni. Kemény volt. Imádkoztunk és vártunk.

Hat hetet voltak kórházban. Én naponta jártam fel, kértem kölcsön egy orvosi köpenyt, amit mindig vittem a táskámban, a folyosón gyorsan magamra vettem, és mentem be, mint egy rezidens. Nem is az anyja fogta meg először, hanem én, körülbelül két hét után, akkora volt, mint egy galamb az alig egykilós baba. A könny elfutotta a szememet. Olyan ez az egész, hogy örülsz, örülsz, de a folyamatos aggódás azért mindig ott van. Amikor kérdeztük, hogy van, nem tudtak semmit mondani, csak hogy megint nyertünk egy napot, egy hetet. S amikor végre elérte a két kilót, hazaengedtek. Ma már tízéves, és semmi baja. Olyan szeleburdi és olyan szemtelen, olyan drága és olyan szép, amilyen csak ő tud lenni.

– Ez azt jelenti, hogy fel is adta a régóta vágyott West Side Story-s főszerepet?
– Persze, amikor ez megtörtént, felhívtam Vidnyánszky Attilát, aki akkor a debreceni színházat igazgatta, elmondtam neki, mi a helyzet, és hogy úgy érzem, itt a helyem. Attila nagyon megértő volt, hiszen neki is több gyereke van, azt mondta, tudja, mit jelent.

– Tényleg, milyen lányos apának lenni?
– Fantasztikus. Úgy ahogy ők meg tudnak ölelni, senki. Ahogy ők tudnak örülni, amikor hazamegyek – és nem csak akkor, amikor hiányzom egy hetet vagy egy hónapot, mert máshol rendezek. Bár mostanság próbálom magammal vinni az egész családot, ha külföldre megyek.

Meg azt az empátiát, megérzik, ha esetleg fáradt vagyok, vagy nem vagyok a legjobb passzban, akkor odabújnak. Főleg Rékának van érzéke ehhez.

– Mi a Sebestyén családban az a szerep, amit mindig apa vállal fel?
– A számlák kifizetése és a bevásárlás általában rám hárul. De természetesen pelenkáztam, fürdettem a babákat, sőt hordozókendőben is hordoztam őket. Igyekszem kivenni a részem mindenből. A háztartásbeli munkákból a főzést szeretem. Régebb talán többet főztem, de az egy külön kikapcsolódás, főleg a lányokkal.

– Van Aba-féle specialitás is?
– A csorba- és a húsleves, azt marhalábszárral szoktam, nagy vasárnapi kedvenc. Amit még előszeretettel csinálok, az az aszalt szilvás pulykamell rizzsel és vörös káposztával.

– Anyáktól szokták megkérdezni, de szerintem ez esetben is releváns. Nehéz összeegyeztetni a munkát és a családot? Érzi azt, hogy valamelyik háttérbe szorul?
– Ezt folyamatosan tanulom, főleg azzal a munkával, amivel én foglalkozom. Színészként, rendezőként és tanárként nem az van, hogy reggel elmegyek hét órakor s délután hazajövök, hanem eléggé változatos a dolog. Régen azzal viccelődtünk, amikor a színházban stabilan szabad volt a hétfő, hogy nálunk hétfő a vasárnap. Mert vasárnap is próba volt vagy játszás. De ugye mégiscsak van egy hosszabb vakáció, mégiscsak vannak olyan időszakok, amikor éppen nem próbálsz egy darabban, és rád zúdul néhány nap szabad, s akkor igyekszem kompenzálni.

– Mi az, amit csak az apa tud megadni a gyerekeinek? Van olyan egyáltalán?
– Félek ilyet megfogalmazni, mert nem tudom, hogy van-e ilyen. Biztos, hogy másként ölelem, gyomrozom, másként forgatom őket. Másképp beszélek velük, szigorúbb is vagyok, talán én vagyok, aki gyakrabban felemeli a hangját. De olyan vásott kölyök is csak én tudok lenni velük.

– Van-e olyan, amitől fél apaként? Sok apa félelme, hogy mi lesz, amikor a lányai elkezdenek pasizni.
– Én azt gondolom, hogy amitől legjobban félted, talán az következik be leghamarabb. Én próbálom bizalomra nevelni őket. Hogy bizalommal legyen szülei, embertársai iránt, s akkor megtalálja a helyét. Ilyen szempontból az anyjuk gyönyörű példa erre, s talán én sem vagyok megvetendő példa.

– Lehet még Sebestyén-gyerek, vagy a négy elég?
– Nincs lezárva ez a történet. Meg kell hogy érjünk rá. De ez mindig egy nő döntése. Bármilyen faszagyerekek vagyunk mi, apák, ezt mindig a nő dönti el. Persze, beszélünk róla. Van olyan, hogy áh, nem, elég volt. Olyan is van, hogy talán még el tudjuk képzelni. Van még időnk rá. Mónika nagyon szép és fiatal, próbálom én is formában tartani magam. Meglátjuk. Ha megértünk rá, és úgy érezzük, hátha a Jóisten megajándékoz még egy lánnyal.

– Még egy lánnyal?
– Még egy lánnyal, igen. Vagy fiúval…?