Vidám formák elavult tartalommal: a nagy Matiz-teszt

A Fiatnak nem kellett, a Daewoo pedig élt a lehetőséggel – a legenda szerint így indult a Matiz pályafutása. Az olasz Giugiaro formatervező 1992-ben a Fiat számára építette a Lucciola koncepció-autót, ám mivel a torinóiak végül nem voltak rá vevők, az egyébként forradalmi ötleteket felvonultató mini terve évekig feledésbe merült. 1998-ig kellett várni, míg az akkoriban Európában főleg a levedlett Opel-fundamentumra készült típusaival – Cielo (Nexia), Espero – hódító Daewoo lecsapott rá, és Matiz névvel gyártásba küldte. Hatalmas ötletnek bizonyult, elképesztő mennyiség fogyott belőle: tíz év alatt 2,5 millió. Ebből egyébként Románia százezer darabbal vette ki a részét.

A Matiz sikerét elsősorban aranyos külsejének és nyomott árának köszönhette – utóbbinak meg is volt az oka: az autó számos szerkezeti eleme a Ticótól érkezett, amely gyakorlatilag az 1988-as Suzuki Alto dél-koreai reinkarnációjának tekinthető. Finoman szólva sem volt modern, biztonságos még annyira sem, de hírnevén ezek nem ejtettek csorbát.

A Ticóban szolgált háromhengeres, porlasztós motort befecskendezésesre cserélték, az erőátvitelt is modernizálták, a kényelmi funkciók listájára pedig felkerült a szervokormány, a légkondi, a légzsák, az elektromos első ablakemelők és a ködlámpák. Igaz, a kipróbált 2000-es gyártású, 98 ezer kilométert maga mögött tudó Matizban ebből semmi sem volt: az amúgy is elég csupasz modell teljesen fapados kivitelét tettük próbára.

A dél-koreai törpe több európai gyárból is kigördülhetett: a tulajdonosok szerint a lengyel a tartósabb, a

valamikori Oltcit-gyár romjain, Craiován felhúzott Daewoo összeszerelő-üzemből kikerült Matizok minőségben messze elmaradnak a „nyugatibb” társaiktól.

Ez főleg a korrózió mértékén látszik: a belföldi gyár termékei meglehetősen hamar elkezdtek rohadni a kerékjárati íveknél, a csomagtérfedélnél és a motorháztetőnél, de a küszöbök és az oldalajtók sem bírták sokáig.

A 18 éves, tesztelt jármű is romániai gyártású, többszöri komoly esztétikai beavatkozás – azaz bádogosmunka – mentette csak meg az enyészettől. A makulátlantól így is távol áll, de legalább a mindennapokban is vállalható közlekedési eszköz maradt. A beltér inkább azért menekült meg a teljes széteséstől, mert amilyen kicsi a papíron ötszemélyes utasrész, annyira kevés a műanyagborítás. Ahol pedig plasztik található, a felületekről rég lemállott a védőréteg.

Itt nincs vezetési élmény, oldaltartás az ülésekben, kényelmes vezetési pozíció, csak a legminimalistább és -szükségesebb alkatrészek elnagyolt egymás mellé helyezése.

És mégis működik minden. A motor a kevés használat ellenére, az állandó magas fordulatszám miatt kopás jeleit mutatja, ám városban még így is döbbenetesen virgonc – igaz, étvágya is van a 800 köbcentibe sűrített három hengernek. A futómű rég elfáradt, de a fék még jól tartja magát. Kár, hogy a sebességváltót gyárilag elszúrták az összes Matizban, a fokozatok akadnak, lötyögnek, pontatlanok – ilyen volt már új korában is.

Összességében azonban tartja magát az autó, és talán még ma is ez a legjobb fillérekért kapható négykerekű, amit a jogosítvány megszerzése után venni érdemes a kispénzűeknek.

Ha odafigyelnek a rozsdára, sokat kibírhatnak ezek a gépek még. A motorral aligha lesz baj.

A korrózió mellett több típushiba is terhelheti a tulajdonosok zsebét. A leggyakoribb meghibásodások közé tartozik a váltóbowden szorulása, majd szakadása, de szinte hasonlóan kellemetlen a fényszórók és a hátsó lámpák állandó beázása is – ritka látvány a páramentes, illetve nem bemattult fényszórójú Matiz, és ez a közlekedésbiztonságra sincs túl jó hatással.

A rettenetes minőségű külső kilincsek nagy melegben épp úgy – könnyedén – eltörhetnek, mint a téli hidegekben.

A lemezek alatti részek is sok munkát adnak a szerelőknek: a gömbcsuklók és a futómű szilentjei csere után akár 10-15 ezer kilométerrel is újra kopoghatnak, zöröghetnek, de az első alsó lengőkarok, valamint a hátsó lengéscsillapítók sem bírják sokáig.

A típushibás váltónál a recsegés-ropogás kíséretében történő nehéz visszakapcsolásokért az idő előtt elkopó szinkrongyűrűk a felelősek. Ha inog az alapjárat, akkor valószínűleg zárlatos a lambda-szonda, noha az is lehet, hogy elrepedt a motor szívócsöve. A menet közbeni ronda szélzajokért elsősorban az ajtók és a csomagtér gumiszegélyei a felelősek, ezek rohamosan öregednek, nem töltik be illesztési feladatukat.