Plébános a paradicsomosban

A tavaszi járványhelyzet miatt kicsit mindenkinek több ideje jutott a kertészkedésre, így Csíkcsicsó fiatal plébánosa is arra gondolt, összekapcsolja a kellemest a hasznossal, és az udvaron lévő kis fóliasátrat nagyobbra cseréli, a kertben lévő kaszálót pedig felszántatja. Természetesen vegyszermentesen termeszti a zöldségeket, egy részüket a fóliasátorban, másikat szabadföldön, de külön gyógynövényes ágyásokat is kialakított. A baromfiudvarban peckesen sétálgat egy méretes kakas a csirkék, tyúkok társaságában. És persze ott van velük Cuki, a kilencéves közép-ázsiai juhászkutya, tiszteletet parancsoló, termetes jószág.

Falun nőtt fel – meséli –, s bár a szülei nem gazdálkodó emberek voltak, azért annak mindig megtalálták a módját, hogy háztáji gazdaságból származó élelmiszer kerüljön a család asztalára. „Édesapám mindegyre azt ismételgette, hogy dolgozni nem szégyen, amit akkor én annyira nem szerettem.

Most már én is jobban megértem, hogy mindaz, amit mi magunk megtermelünk, az mennyire értékes.

Én ha tehetem, csak háztáji élelmiszert fogyasztok, számomra ezért is fontos mindaz, ami itt az udvaron megterem. Ugyanakkor nagyon lényeges a pálos múltam: amikor a pálos szerzeteseknél voltam átképzésen Lengyelországban, azt láttam, hogy sok szerzetestársam nagyon idős kort megért. Na de hogyan? Rájöttem, hogy a napi beosztásuk nagyon fontos, azaz a nap egyharmad részét imádság, egyharmad részét szellemi munka és egyharmad részét fizikai munka töltötte ki. Példaképem volt az akkori házfőnök (przeor), aki Rómában végezte tanulmányait. Krakkóban tanított, és amint hazatért tanulmányi- és oktató útjairól, az alatt a két-három nap alatt, amit nálunk töltött a kolostorban, ő volt az első, aki kezébe vette a láncfűrészt és egyéb szerszámokat, és dolgozott. Az imádkozás, a kétkezi munka és a szellemi tevékenység harmóniában volt. Én is a szellemi tevékenységek, sportolás mellett a munka révén próbálom a magam kiegyensúlyozottságát megtalálni, de ugyanakkor példát is mutatni, hogy érdemes itthon maradni és dolgozni” – adja meg a válaszokat a plébános a miértekre.

Rendszerint egyedül tesz-vesz a fóliasátorban – mondja –, bár van, amikor segítség is akad, megtörténik, hogy betér valaki a faluból, és felajánlja segítségét.

Ő személy szerint itt kapcsolódik ki – jegyzi meg nevetve –, sőt van, amikor fülhallgatón különböző előadásokat hallgat, így dolgozik. Azt mondja, így van egyensúlyban, majd elsiet, mert várnak rá, akadt egy kis munka. A kántor és a harangozó segítségével – na meg egy traktor bevetésével, amit Rezső atya vezet – a téli tüzelő kerül a helyére.

Összesen mintegy nyolc áron zajlik a növénytermesztés a csicsói papilak udvarán. A méretes fóliasátorba – amelyet pályázat segítségével sikerült beszerezni – hatszáz tő paradicsom, hatvan tő uborka került. Aztán a szabadföldön a veteményesbe ültették a sárgarépát, céklát, paszulyt s Csíkcsicsó jellegzetes zöldségét, vagy ezerhatszáz tő káposztapalántát.

„Lengyelországban a szerzeteseknél is volt fóliaházunk, és én a paradicsomosban dolgoztam. Viccelődtünk is néha a társaimmal, hogy találkozunk a paradicsomban. Én már akkor ezt nagyon megszerettem, jól jött, hogy amíg délelőtt tanultam lengyelül, figyeltem másokat, délután kicsit a fóliában elcsendesedhettem. Itthon is szeretek ide félrehúzódni” – magyarázza vendéglátónk, amint visszatér, és mutatja is, milyen szép termése lesz idén a paradicsomnak.

A nagy fóliasátor szomszédságában kapott helyet a kis fólia is, miután a tavaszi zöldségek szezonja lejárt, mert azok még ebben zöldültek ki.

Ma már itt a gyógynövények száradnak, nagyon praktikus megoldást alkalmazott erre is: régi ablakkeretek közé kifeszített szúnyoghálón szárad a kertből vagy a vadonból begyűjtött áfonya, kamilla, menta, szurokfű, bodza, cickafark. Kint virágzik az izsóp és a körömvirág, zöldell a citromfű és a menta. Nem fogyaszt alkoholt – jegyzi meg –, ezen a  téren is próbál más kultúrát képviselni, annál is inkább, hogy gyakran szembesül az alkohol okozta gondokkal. Így ő inkább a teázás híve, és bizony nem annyira a bolti teáké, hanem a saját maga által termesztett vagy begyűjtött gyógynövényekből készített teáké.

„Maczalik Ernő tanár úr volt középiskolában biológia-földrajz tanárom. Ő szerettette meg velem a túrázásokat,  a gyógynövények iránti érdeklődésemet is neki köszönhetem. Szeretnék tanulni tőle, ellesni a titkokat, hogy amink van, azt okosan használjuk” – teszi hozzá, és mutatja a kis kalapácsmalmot, amellyel a megszárított gyógynövényeket apróra darálja.

Örömmel tölti el, hogy egyre nagyobb a kereslet a háztáji termékek iránt, de szívesen kedveskedik a hozzá betérőknek a ház tájékáról összeállított ajándékkal. És bizony nagy tervei vannak, ha beérik a termés, ugyanis nemrégiben kapta meg a termelői igazolását, nevetve jegyi meg, hogy pásztori szolgálata mellett most már termelő is.

Szeretem a szépet, teszek is érte, és ez itt tényleg az Úr kertje” – mondja mosolyogva. Nevetve jegyzi meg, megmutatná a legújabb biciklijét, mert a sport is az egyik kedvenc tevékenysége. Na, az sem egy szokványos kétkerekű, tulajdonképpen egy biciklivázra alakított kapagép, meg is mutatja, hogyan kell használni. Hargitafürdőn készítették a barátai – újságolja.

A kerti séta után elbúcsúzunk, de készülünk majd visszatérni egy teára. Itt mindenkit szívesen látnak, mert mint a plébános mondja, minden találkozás kitűnő alkalom a tartalmas beszélgetésre, az ismerkedésre.