Süthetők, de nem ehetők: gyurmaékszerek

A tömbházlakás egyik szobája kimondottan alkotóműhelyként szolgál, itt készülnek a fülbevalók, vagy alkalomadtán itt kerül a kis gyurma muffin vagy szarvas a kanálra díszként. Ezért sem meglepő, hogy az egyik polcon egy kisebb méretű elektromos sütőé a főszerep, körös körül pedig kiégetett vagy kiégetésre váró, összeszerelt vagy összeszerelésre váró, matt vagy már fényes fülbevalók várakoznak. „Amit tudok, beleadok” – mondja a hobbijáról mesélő Sándor-Fazakas Kata, amikor rácsodálkozom az általa készített gyurmaékszerekre.

„Én már kilencedik osztályban is gyurmázgattam, pedagógus édesanyám kollégái annak idején elég sok ékszeremet megvásárolták, s az jó is volt, mert igen jól jött a kicsi zsebpénz. De egy idő után abbamaradt, aztán egyetemi tanulmányaim befejeztével, amikor 2019-ben hazatértem Kolozsvárról, újra kezdtem dolgozni a gyurmával. Azt viszont magam sem tudom, hogy mi váltotta ki. Vettem néhány gyurmát, s abból fülcsiket készítettem, bögréket díszítettem” – meséli az egyébként földrajzszakos diplomával rendelkező, fiatal csíkszeredai nő. Aztán idővel „szakosodott” , mármint a kézműveskedés terén, azaz néha bögrékre, kanalakra is kerülnek külön rendelésre díszek, de ma már elsősorban csak fülbevalókat készít.

– magyarázza.

Egyedinek egyediek, nem igazán készül két egyforma darab, de mitől katásak? – keressük a választ. „Még a hideg is kiráz, ha belegondolok, hogy milyen nagy örömmel tölt el, amikor látom az embereken, hogy mennyire szeretik az ékszereimet. Elmegyek egy eseményre, s látom, hogy viselik, vagy jön a barátnőm, s meséli, hogy a vasárnapi misén három emberen is katebijou-s fülcsit látott. Sokszor kérdezem, honnan tudják, hogy én készítettem, amire rögtön mondják is, hogy ez első ránézésre látszik. Ez számomra azért is furcsa, mert nem kollekciókban gondolkodok, sok esetben egy-egy modellből tényleg csak egy darab készül. Hozzálátok, s nem arra koncentrálok, hogy egyből készítsek akár több darabot is, hanem annyira magával ragad, annyira élvezem, hogy amint megcsináltam egy típusból egy párat, úgy már sarkall a kíváncsiság egy másik típus, forma felé, hogy minél többféle legyen. Talán a fényes felület az, amire azt mondhatják, hogy katás” – jegyzi meg nevetve.

Eleinte ő is egyszerű gyurmaékszereket készített, de úgy érezte, valami hiányzik belőlük. Lelakkozta a kész darabokat, de az nem tűnt jó megoldásnak, kísérletezett, utánaolvasott, és így jutott el a gyantához, majd később pedig egy speciális gélhez.

Hobbiként indult, de azért már kicsit több annál – utal a fülbevalókészítésre Kata. Szeret velük foglalatoskodni, mert teljes mértékben kikapcsolódik, de a Kate bijou mára már saját kis vállalkozássá fejlődött, hogy nyugodt szívvel tudjon a kézművesvásárokban megmutatkozni. „Ha fáradtan hazatérek a munkából, s ide a szobába bejövök dolgozni, nem azt érzem, hogy de rossz nekem, mert délután is dolgozok idehaza, hanem azt érzem, hogy feltölt, teljesen el tudok merülni a munkafolyamatban, sokszor észre sem veszem, hogy mennyire eltelt az idő. Nem nézem az órát, csak csinálom, és mindaddig fogom csinálni, amíg örömömet lelem benne” – mondja csillogó szemekkel.

A kisebb nagyobb méretű fülbevalók között vannak egyszínűek, de akadnak cirmosak, színesek. Vannak egyszerűbb modellek, vagy apró mintás darabok, parányi rózsával díszített darabok. Mindent kézzel készít ő maga, a legapróbb szirmoktól kezdve a nagyobb fülbevalókig. Általában – jegyzi meg – pasztell színű gyurmákkal dolgozik, azokat keveri, de arra is van példa, hogy magát a gyurma ékszert festi meg, színezi. A gyurmából formákat vág, azok első lépésben legalább fél órára a kis sütőbe kerülnek, majd ha kiégtek szükség esetén letisztítja a felületüket, hogy ne legyenek érdesek.

Ezt követően kerül rá a gél, néha meg mintás fólia is, majd az alkatrészek.

Na itt már segítője is akad – nevetve meséli – mivel újra berobbant a vásározás, a párját is megtanítottam a fülbevalók összerakására.

„Sokszor besegít az anyukám és a húgom is, ha itthon van, ők rakják össze a fülbevalókat, feltűzdelik papírra, komoly csapatmunka. Igen, türelemjáték az egész, de szerencsére van nekem belőle. A legtöbb fülcsi amit készítek, olyan, ami nekem tetszik, de nem az egész olyan, amit fel is tennék. Az a legjobb, hogy elég széles skálát tudok lefödni. Van hetvenéves vásárlóm is, és annak örvendek igazán, hogy minden korosztályt megszólít. Sőt azzal is szembesülök, hogy azt mondják, nem tudnak választani, mert mind szépek. Számomra ez is egy bók” – meséli. Az szinte egyértelmű, hogy a beszélgetés alatt is saját készítésű fülbevalót visel, s mint elárulja, idén férjhez megy s a koszorúslányoknak is ő készíti a fülbevalókat.

Közben húga, Janka kávéval kínál, nem is lepődök meg, hogy a kanalat díszítő apró muffinformát is Kata készítette.

– jegyzi meg. Nagyot kacag, amikor kiderül, hogy amikor dolgozik, korántsincs olyan rend a szobában, mint ami bennünket fogadott. „Nem rendszerezem sem magam körül a dolgokat, sem a gondolataimat, s sokszor ezért is van összevisszaság. Hozzálátok a munkához, csinálom, amihez éppen kedvem van, ami jön, mikor ezt, mikor azt. Nem tervezem meg, hogy mi készül, hanem leülök, s kitalálom. Begyúrok egy nagyobb adagot, s azzal dolgozok” – mondja, miközben mutatja a fiók mélyére rejtett gyurmaadagot.

Mikor már úgy érzem minden apró kis mozzanatát megismerem a gyurmafülbevalók készítésének, elbúcsúzom Katától és Jankától. Sok a munka, vásárba készülnek, ahol új gazdákra lelnek a fülbevalók, új ismeretségek, barátságok kötődnek. Mert ez is hozzátartozik a kézműveskedéshez, összehozza sok jó emberrel – búcsúzik Kata.