Diego Maradona, az isteni tízes

A mikor az 1986-os mexikói világbajnokság gyakorlatilag minden meccsét a lakótelepi blokklakás teraszán egy kis Sokol rádión hallgattam végig, még nem láttam futballozni Maradonát, ahogy társait, Valdanót vagy Burruchagát sem, de nem is nekik drukkoltam, hanem nyilván a magyaroknak. Akkor, tízéves gyerekként még nem tudtam, hogy már a Napoli ünnepelt sztárfutballistája, de onnan, 1986-tól nem volt megállás a követésben, hiszen gyermekkorom, a nyolcvanas évek és minden idők egyik legjobb – ha nem a legjobb – focistájáról volt szó.

Amit ez az ember a labdával tudott, azt akkoriban nem sokan tudták utána csinálni.

Karrierje szenzációs pillanatai, a Boca Juniorsban, a Barcelonában, a Napoliban és az argentin válogatottban szerzett góljai, zseniális megoldásai, melegí tőmozdulatai mind-mind fellelhetők a videómegosztókon.

Az 1990-es világbajnokság több szempontból is emlékezetes Maradonát illetően, és azért lehet ilyen jól emlékezni rá, mert hosszú évek után akkor az összes meccset élőben lehetett nézni. De ott volt a Kamerun elleni milánói nyitómérkőzésen a nagy égés (0–1), vagy a románok elleni 1–1, amellyel mindkét csapat továbblépett, s amelyen Jenei Imre bizonyos Iosif Rotariunak osztotta ki feladatul Maradona őrzését. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.