A Kolozs megyei Sebesvár Bánffyhunyadtól 14 km-re észak-nyugatra, a Sebes-Körös bal partján fekszik. Egykori földvára római castrum helyén állt, a népvándorlás korában elpusztult. Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében arról ír, hogy az ásatások tanúsága szerint a honfoglaláskor az Erdélybe telepedett magyarság a várat romjaiból felépítette, és az 1241 évi tatárjárásig használta.
A régészek szerint a korabeli erődítmény a mongol–tatár hadak dúlásának esett áldozatul.
Később ennek helyén épült fel az új kővár. Az erődítményt Hunyad és Kalotaszeg várának is nevezték Bánffyhunyad, illetve Kalotaszeg neve után. A kőből épült királyi várat a tatárjárás után nagy valószínűséggel IV. Béla király parancsára emelték a Nagyvárad és Kolozsvár közti fontos kereskedelmi és hadi út védelmére.
A Sebes és a Körös találkozásánál fekvő kisközség közelében egy hegyorom tetején található a vár tekintélyes maradványa. A szabálytalan alaprajzú, külsőtornyos vár déli végében egy kör alakú, mintegy 25 m magas torony áll beomlott tetővel. A torony falában kétszinten részben még láthatók a födémet elválasztó gerendafészkek nyomai és az emeletekre felvezető kőlépcső maradványai. A várudvar északi részét és nyugati oldalait, valamint az öregtorony keleti oldalán levő kaput egy-egy félkör alakú rondellával erősítették meg. A teljes cikket az Erdélyi Napló legfrissebb számában találják meg.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.