Gólvágók és rekorderek

Az 1960 és 2016 között lezajlott tizenöt labdarúgó Európa-bajnokságon sokan voltak társgólkirályok, de néhányan olyanok is, akik abszolút fölénnyel vitték el a legjobb góllövő címét. Nyilvánvaló, hogy két meccsen (1960 és 1976 között mindössze két-két találkozó jelentette egy-egy csapat számára a döntő tornát) nem ugyanannyi gólszerzési esély van, mint például hét találkozón (a legutóbbi Eb-n a döntőig menetelő két együttes ennyi meccset játszott). Sokféle szempont van ezeken kívül is (pl. hány találkozón hány percet játszott valaki, meddig menetelt a csapata, lőhetett-e tizenegyest stb.),

de az a legtisztább, ha nem állítunk fel örökrangsort, mert az évtizedek folyamán nem ugyanazok voltak a feltételek

– véli a cikk szerzője.

A legelső, még Nemzetek Kupájának hívott torna négy meccsén igencsak sűrűn estek a gólok, de olyan nagyon sokat egyedül senki sem rúgott.

Elképesztő lehetett a Jugoszlávia–Franciaország (5–4) elődöntő, ezen Francois Heutte és Jure Jerkovic két-két gólt lőtt, ezzel utólag a társgólkirályok közé emelték őket,

hiszen a francia–jugó meccsen szintén betaláló Milan Galic a döntőben a Szovjetuniónak is beköszönt. A tornagyőztes Szovjetunió együtteséből szintén két futballista csatlakozott a „társasághoz”, hiszen Valentyin Ivanov a Csehszlovákia elleni elődöntőben (3–0) szerzett kettőt, Viktor Ponyegyelnyik pedig az elődöntőben és a jugók elleni fináléban is betalált.

Bővebben minderről az Erdélyi Sport június 15-ei lapszámában olvashatnak.