HIRDETÉS
Az 1944. augusztus 4-én született Bálint Ferencnek első edzője Papp-Zakor Endre volt, a fiatal Ferenc 17 évesen került az UMTE felnőtt csapatába, ahol rövid időn belül alapemberré vált. Alig 18 évesen a másodosztályos Marosvásárhelyi Mureşul csapatának játékosa lett, ahol egy évet futballozott, együtt játszott a szintén udvarhelyi születésű Bálint Andorral, illetve a székelykeresztúri Györfi Csabával.
Egy edzővel való konfliktus miatt egy évnyi eltiltást kapott, ezalatt Udvarhelyen csak edzhetett, de nem játszhatott.
A katonaságnál (1965 őszén) a Cimentul Fieni, majd a Gloria Bârlad játékosa volt, de a leszerelés után nem ment vissza a Gloriához, inkább hazatért, és dolgozni kezdett a Tehnoutilajban, illetve a helyi Fások csapatában focizott tovább. A másodosztályú Ceahlăul Piatra Neamţ is szerette volna leigazolni, de nem tágított, maradt Udvarhelyen. Brassóba kerüléséhez köze volt az egykori (közben Vásárhelyről a Cenk alá igazolt) székelykeresztúri származású csapattársnak, Györfi Csabának is: a Steagul Roşu balösszekötője, Năftănăilă Fogarason autóbalesetben meghalt 1967 nyarán, Bálint akkor tökéletesen megfelelt a posztra, így Csabáék 1968 őszén utánajöttek és elvitték Brassóba.
Csapattársa és jó szomszédja, Széll Károly 1942. január 27-én született Székelyudvarhelyen, 12 éves korában kezdett edzésekre járni, az ifjúsági csapatokban eleinte Papp István és Mósa István voltak az edzői. A felnőtt csapatba az 1960–61-es bajnokság második felében került be többedmagával. 1961 és 1965 között Széll a Fásokban játszott, katonai szolgálata idején (1965–67) pedig az aradi katonacsapatba, majd a Szászrégeni Lendület együttesébe került. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
