Múzeumi sztorik: székelyruha Franciaországból

A Döményi-Archawski gyűjtemény 258 darabjából a budapesti Néprajzi Múzeum adományaként húsz értékes viseletdarab került a Csíki Székely Múzeumba. Egy Budapesten született előadóművész, Döményi Irén Matild volt a legutolsó tulajdonosuk és viselőjük. Ő Franciaországban élte le az életét, Párizsba ment férjhez egy Michel Archawski nevű francia úrhoz. Döményi Irén előadóművészt szenvedélyesen érdekelték a magyar népviseletek és a magyar folklór – magyarázta Málnási Levente, a Csíki Székely Múzeum néprajzos-muzeológusa. „Férjével beutazta a Kárpát-medencét, és utazásaik során néprajzi tárgyakat – főleg viseleteket – gyűjtöttek.

Döményi Irén nem csak összegyűjtötte a népviseleteket, hanem különböző előadóestjein Párizsban viselte is őket. Ennek megfelelően, a könnyebb viselhetőség érdekében, a gombok mellé patentokat is varrtak a ruhadarabokra, helyenként pedig tépőzárat alkalmaztak.”

A Döményi-Archawski gyűjtemény 258 darab tárgya a házastársak kívánságának megfelelően visszakerült Magyarországra, a budapesti Néprajzi Múzeumba. Mivel a Néprajzi Múzeum számos hasonló viseletet őriz, az ajándékozó egyetértett azzal a szándékkal, hogy egyes viseletdarabok visszakerüljenek azokba a múzeumokba, amelyeknek a gyűjtőterületéről származnak. Így került a budapesti Néprajzi Múzeum adományaként a Csíki Székely Múzeumba húsz értékes viseletdarab, amelyek közül most a csíkszentdomokosi női viseletet állították ki a decemberi hónap tárgyaként.

Málnási Levente kifejtette, Csíkszentdomokos sajátos népviseleti zóna volt, ahol a legtovább alkalmaztak szigorú szabályokat a népviselet előállításában és viselésében, habár a polgári divat itt is folyamatosan módosított a viseleten. A most kiállított szentdomokosi női viselet hat darabból áll: ing, mellény (lájbi), alsószoknya, rokolya, kötény (előruha, karinca), csizma.

Az ing vászonból készült, fodros nyakú, a mellén lerakásokkal (bolharánccal), kézelője ráncolt. Fehér színű gombokkal gombolható, de patenteket is felvarrtak rá.

A mellény (lájbi) háziszőttesből készült, színe, díszítése hasonló a rokolyáéhoz. A kerek nyakat és a karöltőt piros és fekete farkasfogak (cakkenok) szegélyezik. Az alján széles bársonyszalag figyelhető meg. Csíkszentdomokoson nem nagyon hordták a hímzett lajbikat, ezeket inkább Alcsíkon viselték.

A szőttesrokolya (szőttes szoknya) piros-fekete csíkos, az aljára széles bársonycsíkot varrtak. (A legszélesebb bársonycsíkokat rokolyákon és kötényeken Csíkszentdomokoson alkalmazták). A rokolya felső harmadánál még három keskeny díszcsíkot varrtak fel. A díszcsíkok alatt fekete bársonnyal bevont gombokat alkalmaztak még díszítésül.

A kiállított rokolya piros-fekete színű ugyan, de régebb Csíkszentdomokoson sokszínű szőttesszoknyákat is hordtak. A rokolya alá fehér gyolcsból készült egyszerű alsószoknyát (porcelánrokolyát) vettek fel. Egészen az 1920-30-as évekig egy leány 2-9 rokolyát vitt férjhez a perefernumlevelek tanúsága szerint.

A kötény (nevezik még surcnak, előruhának vagy karincának is) vékonyabb szőttesből készült, mint a rokolya, de díszítése szintén piros és fekete csíkos (vékonyabb csíkok a szoknyáénál). A kötény alján széles bársonycsík található, közvetlen fölötte még két, keskeny, ugyancsak fekete bársonycsík van. A derekánál ráncba szedték és egyenes, piros pánttal szegték be. Ennek a pántnak a folytatása az ugyancsak piros kötő, amivel a kötényt a rokolya fölé, a derekukra erősítették.

Keményszárú fekete csizma egészíti ki a kiállított viseletet. Csizmán kívül fűzős, gombos és cúgos szárascipőt is hordtak a szőtteshez.

A hónap tárgya megtekinthető a jegypénztárnál erre a célra kijelölt helyen.