Petőfi Sándor barátja, Zeyk Domokos

Az 1816-ban Marosvásárhelyen született Zeyk Domokos vásárhelyi, kolozsvári és nagyenyedi kollégiumi évei (1832–1836) után a mosonmagyaróvári Gazdasági Intézetben folytatott gazdatiszti tanulmányokat (1838 és 1841 között), majd a berlini Alexander von Humboldt egyetem filozófiai-jogi karán gazdagította ismereteit 1842 és 1844 között. Hazatérése után Vásárhelyen telepedett le, gazdálkodott, fajállatokat tenyésztett, 1845-ben feleségül vette báró Kemény Júliát, akitől két fiúgyermeke született – olvashatják az Előretolt helyőrség, élő történelem című rovatában.

1848. október 16-án az Agyagfalvára összehívott székely nemzeti gyűlésre igyekezett ő is, s azonmód belépett a székely nemzeti haderőbe. 1849. január 21-én az áruló Dorsnert és ezredét Nagyszebenig űzve, majd a város ostromába fogva, már a várhídon küzdve ágyútalálat éri parancsnokát, Mikes Kelement. Bem József tanúja annak (háromszor kiált fel, hogy „Mon Dieu!”), amikor Zeyk Domokos karjaiba kapja parancsnoka majd’ kettészakított, nagyon vérző, élettelen testét, s a roham élére áll. Nagyszeben megvívása után Bem tábornok törzsébe kerül vezérkari futárnak, aki rövidesen főhadnaggyá, majd századossá lépteti elő „az erdélyi magyar tábor egyik legerősebb, legvitézebb katonáját!”. A „hatalmas testalkatú, ritka erejű bajvívó, daliás férfiú”-ban Petőfi is pártfogóra, értékes, támogató és bizalmas barátra lelt.

Erről a különleges barátsáról, arról, hogy

mi történt az 1849. július 30-án, a segesvári ütközetet megelőző estén Székelykeresztúron, illetve hogy hogyan lelte halálát Zeyk Domokos,

a több erdélyi magyar napilap mellékleteként hétfőn megjelent Előretolt helyőrség Élő történelem című rovatában olvashatnak.