Pusztulásra ítélve: Solymos vára

A Solymos vár falait a 13. századi tatárjárás után emelték. Első okleveles említése 1278-ban történik, amikor birtokosaként a korabeli krónikák Pál bánt jelölték meg. Birtokainak fekvése révén a vár fő jövedelemforrása kétségtelenül a sóval való kereskedés volt.

Vára mellett Pál bán Ágoston rendi kolostort is alapított, a vár tövében pedig kis falu jött létre.

1300 körül a vár Kán László erdélyi vajda birtokába került, tőle Károly Róbert király foglalta el. 1440-ig volt királyi vár, amikor I. Ulászló Guthi Országh Mihálynak adományozta, majd 1456-ban Hunyadi Jánosé lett. Fia, Mátyás király 1462-ben vezérének, Giskra Jánosnak adományozta, halála után pedig 1471-ben az újonnan kinevezett aradi főispánhoz, alsólendvai Bánffy Miklóshoz került.

A vár következő birtokosa Mátyás király egyetlen törvényes gyermeke, Corvin János lett, halála után pedig özvegye, Frangepán Beatrix örökölte.

Solymos várát 1514-ben Dózsa György serege ostromolta meg. A zsoldosokból álló őrség fellázadt, és Künisch Mátyás káplán feladta a várat. A lippai vár közelsége miatt Solymos a 16. század elején fokozatosan elvesztette jelentőségét. 1552-ben a törökök foglalták el.

Hogy még kinek a birtokában volt, és mi maradt meg a várból mára, megtudhatják az Erdélyi Napló október 22-ei lapszámából.