HIRDETÉS
Örömök és kudarcok törnek felszínre, mint például az 1954-ben Svájcban elvesztett világbajnoki döntő, amit a nemzet egyik tragédiájaként élünk meg. Ha viszont korszakos győzelmekről esik szó, elsősorban a londoni 6–3-at emlegetjük, esetleg fél szájjal ennek a mérkőzésnek a budapesti visszavágóját, amikor 7–1-re poroltuk el a szigetlakók csapatát. Ahogyan akkoriban a folklór mondta: az angolok egy hétre jöttek, és hét–eggyel mentek…
Mindeközben elfeledkezünk arról, hogy a magyar labdarúgó-válogatott három alkalommal nyert olimpiai aranyat!
1952 és 1968 között a magyar labdarúgás három olyan fejezetéről beszélhetünk, amelyekre méltán büszkék lehetünk szurkolókként is.
Az 1952-es helsinki ötkarikás játékokra az Aranycsapat nagyjából már összeállt. Tulajdonképpen itt érte el legnagyobb sikerét ez a „világverő” csapat, bár ezt a fegyvertényüket alig emlegetik a szurkolók. A döntőben legyőzték a ma már darabjaira szakadt Jugoszláviát, és ezzel a válogatott elnyerte történetének első olimpiai aranyát fociban.
De hogyan jött a második és a harmadik olimpiai aranyérem? Keressék a teljes cikket a keddi Erdélyi Sport mellékletben.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
