Balla Tibor Szarajevó, Doberdó, Trianon című kötetét novemberben mutatták be Budapesten. A kiadvány a könyvtárak polcára kívánkozik s történelemtanítási segédanyagként is ajánlható – olvasható az Erdélyi Napló cikkében.
A Scolar Kiadó gondozásában megjelent kötet egy tizenhat évvel ezelőtt kiadott könyv átdolgozott kiadása. Balla Tibor jelentős hadtörténészi múlttal fogott tollat már az első kiadásnál is, a két könyv megjelenése között Bécsben is végzett kutatásokat.
„A Hadtörténeti Levéltár Bécsi Kirendeltségét vezethettem 2008-tól 2012-ig. Nagyon jó kollegiális kapcsolatot építettünk ki az osztrák kutatókkal, s ez az átdolgozott munka is a kinti évek egyik hozadéka. Ismeretes, hogy Manfried Rauchensteiner professzornak a Nagy Háborúról írt közel ezer oldalas könyve, amely a Zrínyi Kiadó gondozásában is megjelent, alapforrásnak számít. Nyilvánvalóan a tudós osztrák szempontokból írta meg a művét, a magyar aspektusokkal kevésbé foglalkozott; ebben közrejátszott, hogy a kutató nem tudott magyarul. Nekünk viszont határozott előnyünk, hogy az itthoni, az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági anyagokhoz is hozzájutunk, s a német nyelvet is ismerjük. Alapvető különbségek a háború menetének és következményeinek megítélésében viszont nincsenek”– fogalmazott a szerző.
A Scolar Kiadó jó érzékkel jelentette meg e könyv átdolgozott kiadását, amely egyrészt a Nagy Háború, másrészt a békediktátum évfordulójához kötődik.
Az utóbbi 2020-ban erősen felborzolhatja a kedélyeket, amit az egyes szomszéd államok provokáló, intoleráns magatartása is fokozhat. A kötet tudományos-ismeretterjesztő mű, azoknak is ajánlható, akik keveset tudnak a világégésről, és azoknak is sok új adattal szolgál, akik az évfordulón alaposabb ismereteket kívánnak szerezni a világháborúról és a hírhedt békediktátumról.
A kötetről bővebben az Erdélyi Napló január 9-ei számában olvashatnak.
Kerámiatepsi, fém ruhacsipesz, perem nélküli cserepek, házalapok: ez minden, amit a csíki szlávok az utókorra hagytak. Ittlétükről tehát van bizonyíték, temetkezési helyeik viszont a környéken nincsenek, így azt mondják, halhatatlanok voltak.
Honnan erednek a farsangi népszokásaink, és hogyan készülődtek évtizedekkel ezelőtt nagy- és dédszüleink a tavaszváró, téltemető ünnepségre? Ferencz Angélával a Hargita Megyei Farsangbúcsúztató kapcsán a farsangi időszak jelentőségéről beszélgettünk.
Milyen udvarlási szokások voltak a nagyszüleink korában, hogyan hódították meg nagyapáink kedveseiket? És milyen volt leányként fogadni a fiatal zenészeket? Mikor beszélhetnénk erről, ha nem épp a szerelmesek ünnepén?
Mi az a sarkazó kulcs? Az erdőlő bakancs? A mosztos? A capina? És a pityókázó járom? Ezek Tánczos Vilmos csíkszentkirályi örökölt tárgyai, amelyek habár régiek, még „nem haltak meg”, hiszen pontosan meg tudjuk nevezni azokat.
Mit tudunk az irodalomba belopózott karácsonyról? Milyen meghatározó versek és prózaszövegek mutatják be az erdélyi téli ünnepet? S hogyan tud korrajzként szolgálni egy-egy téli, karácsonyi mű? Balázs Imre József irodalmárral beszélgettünk.
A katolikus egyházi naptár sorrendjében tárgyalja a szenteket a Catalogus sanctorum, amelyben háromezernél is több legendát gyűjtött össze a velencei szerző, Petrus de Natalibus püspök. A szentek életéről szóló munkáját 1372-ben fejezte be.
A Gáva-kultúrához köthető (Kr.e. 1100-800) az a késő bronzkori tárolóedény, amelyet a Csíki Székely Múzeumban a késő őszi betakarítások és a télre való készülődés apropóján választottak a novemberi hónap tárgyává.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc nemcsak Magyarországon hagyott mély nyomot. Erdélyben a magyar közösség bár nem lángolt fel úgy, mint Budapest utcái, mégis magában hordozta egy olyan jövő vágyát, ahol a szabadság valóság lehet.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.