A kézdivásárhelyi születésű, Kovásznán élő Gazda József író az 1970-es és 1980-as években készített többszáz interjút az első és második világháborúból hazatért egykori katonákkal. A hatalmas anyagból a kézdimárkosfalvi, 1895-ben született Ábrahám János visszaemlékezése azzal tűnik ki, hogy egy „szingli” fiatalember szemszögéből mesél.
1915. május 26-a és 31-e között zajlott itt csata az osztrák-magyar seregek és az oroszok között. „Elfogtak, Türkesztán nevű városba vittek. Na de ott olyan meleg vót novemberben es, hogy sok ember nem bírta.”
Ábrahám János nem beszél arról, miért csak a foglyok tizede élte túl a türkesztáni fogságot. Ez alighanem összefügg a Közép-Ázsiában még a világháború ideje alatt az orosz gyarmatosítás ellen kitört baszmacsi ’rablók’ lázadással.
„Onnan Jekatyerinburgba vittek (...) Mikor kivittek ott munkára, azt mondták, úgy vagyunk, mintha menekültek vónánk. Mindenki menjen, s keresse meg a kenyerét.” János egy öreg csizmadiánál kezdett dolgozni suszterként.
Az öregnél hárman vótunk. Én pénzt nem kaptam, met a lánya felvette. Oztán Kátyával mentünk mi színházba, állatkerteket nézegettünk. Hét hónapot vótunk együtt.”
Történetéről bővebben az erdélyi Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális folyóirat márciusi lapszámában olvashatnak.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.