„Az volt a tél! Szörnyű tél!” Dalok a télről

Katona Zoltán 2021. február 16., 18:17 utolsó módosítás: 2021. február 16., 18:45

Nem a hóról, hanem a télről, mégpedig arról a hidegebbik fajtáról, amit itt, Székelyföldön is lehet érezni a bőrünkön. Persze, a dalokból az ember egyebet is kiérez az agyrobbantó hideg mellett, például forró és szenvedélyes szerelmet és ehhez hasonlókat. Ha vannak ehhez hasonlók.

„Az volt a tél! Szörnyű tél!” Dalok a télről
galéria
„Hull a hó, fúj a szél, / Dimitrij Lénáról mesél..." Fotó: Haáz Vince

A tél szép, idilli, de néha kemény és kibírhatatlan, mint az élet vagy a szerelem – erre a kettős mondatra fűzzük fel mai dallistánkat, amelyről még egyszer hangsúlyozzuk, hogy nem a hóról szól, azt megtettük néhány héttel korábban, a havas dalok listája itt hallgatható végig. A karácsonyi dalokat is összeszedtük korábban, de a maiból is beillik talán egy-kettő azok közé, hiszen karácsonykor az ember tényleg minden énekel, ha jó a hangulata. Öt angol-amerikai dalt, illetve öt magyar szerzeményt válogattunk össze egy nagyon hosszú listából – kicsit átfutunk a pop-rockzene havas, jeges útján, annak történetén egy jól csúszó szánkóval. Kultúrtörténeti utazás, télen.

Doors: Wintertime Love (1968)

Kezdjünk mindjárt egy szerelmes dallal – a Doors a napfényes Kalifornia szülötte volt a hatvanas évek közepén, Jim Morrison és társai igen különleges hangvételű együttesnek számítottak akkoriban. A kaliforniai hippik közül nagyon kilógtak, ma alternatívnak neveznénk az ilyen muzsikát, amit Morrison költői szövegeivel vittek tökélyre. Idén ötven éve lesz annak, hogy minden idők egyik leghíresebb rock and roll-frontembere igen tisztázatlan körülmények között Párizsban elhunyt, ott is van eltemetve. A Wintertime Love az együttes harmadik, Waiting for the Sun című albumára került fel (1968 nyarán jelent meg), ez egy könnyed, finom szerelmes dal – pont az, amiről ez a lista szól, hogy bár tél van, szerelem mindig van.

Rolling Stones: Winter (1973)

Mick Jagger és Keith Richards űztek néha viccet abból, hogy olyan körülmények között írtak dalt olyan témáról, hogy a kettő egyáltalán nem fedte egymást. A Winter – írdd és mondd! – Jamaicán született, a Goats Head Soup lemezre, mondjuk ebben a dalban nem Richards nyomja a szólót, hanem az akkori másik gitáros, Mick Taylor. Leheletfinom ballada, erről az albumról mégsem ez a dal híresült el nagyon, hanem egy másik, szintén „lírai motívumos” szám, az Angie.

Queen: A Winter's Tale (1995)

Freddie Mercury-nek több hattyúdala volt, vagy olyan, amire halála után húzták rá, hogy hattyúdal. Az viszont tény, hogy négy évvel a halála után jelent meg a Made in Heaven című posztumusz lemez, amit a Queen tagjai, egykori zenésztársai raktak össze a hátramaradt felvételekből, daltöredékekből. Óriási erő van ebben a dalban, szépség, szenvedély. Komolyan nem értem, hogy abban az időben hogy tudtak abból a sületlen Living On My Own-ból gigaslágert csinálni, amikor ilyen darabok voltak a dobozokban. De hát a kilencvenes években minden ilyen megtörtént, ami ebből a szempontból megtörténhetett. Sőt annak az ellenkezője is.   

Gabriella Cilmi: Warm This Winter (2008)

 

A Sweet About Me című gigasláger előadója, az ausztrál Gabriella Cilmi eddig három albumot jelentetett meg, sokféle stílusban énekel – ez a kedves téli szerzemény beillik karácsonyi dalnak is, de hallottuk már reklámzeneként is. Popdal a javából, és ha minden popdal minimum ezt a színvonalat hozná, az ember nem undorodna a zeneipartól. De hát ilyen ez a popszakma.

Norah Jones: Wintertime (2019)

Ez egy egészen friss szerzemény, hiszen az énekesnő eddigi utolsó előtti albumán, a Begin Again címűn jelent meg tavalyelőtt (azután még megszületett a legutóbbi, a Pick Me Up Off the Floor is), a dalban a két szerző, Thomas Bartlett (zongora) és Jeff Tweedy (gitár) kísérik, de Norah Jones adott ki olyan felvételt is, amelyben egy szál zongorán kíséri magát. Finom, kedves kis dal, arra az alkalomra, mikor kint havazik, odabent meleg van, te pedig a szerelmeddel együtt kinyitsz egy palack finom bort.  

Omega: Léna (1978)

Kanyarodjunk át a magyarokra, a mozgalmas hetvenes évekre: gulyáskommunizmus ezerrel, lázadni nem szabad, de valahogy mégis megtűrik, a nagy bandák szép történetei titokban maradnak, a sorok között pedig olvasni lehet. Ennek a dalnak a története talán érdekesebb, mint maga a dal, de azért ezt nem jelenteném ki ennyire merészen: zeneileg igen jól megírt, szólókkal megtűzdelt, szerintem progresszívnek, picit pszichedelikusnak mondható ez az Omega-szerzemény, amelynek mára igen nagyra nőtt a legendája. Bródy János neve megkerülhetetlen ebben a történetben, javaslom ezt elolvasni. Igen, előttünk az orosz tél hangulata – talán el sem tudjuk képzelni, hogy milyen az.

Zorán (Bródy János): Ne várd a májust (1982)

Eredetileg Bródy János írta ezt a szöveget is és az 1968-as szomorú történetek (prágai orosz bevonulás) ihlették, nem egy túl vidám dal, nem is jelenhetett meg akkoriban, csak Zorán 1982-es, Tizenegy dal című albumán. De hát abban az időben az ilyen történetek megérintették a dalszerzőket, szövegírókat, nem úgy, mint ma, amikor az az érzése van az embernek, hogy történhet bármi a világon vagy a saját környezetünkben, a dal úgyis arról szól, hogy minden jó és minden klassz. Na, ezt nem hívják lázadásnak, hanem parasztvakításnak. Oda nem kell gondolkodni.   

Auróra: 88 telén (2002)

Nyolcvannyolcban viszont kellett, az Auróra nem is finomkodott a szavakkal és a mondatokkal a 2002-es A rezervátum mélyén című lemezén. Amúgy sem szokott. Akkor már nosztalgikusnak számított másfél évtizeddel azelőtti érzésekről dalt írni, de Víg László (Vigi) és a szövegíró Pusztai Zoltán nagyon értettek ehhez. A pár kemény akkord mellett a szövegekből tényleg kiérzed az olcsó cigiszagot, az üvegből ivott bor ízét, s azt az egyszerre leblokkolt élet- és forradalmár-érzést, ami az akkori időket abban az életkorban jellemezte. Itt, Székelyföldön nagyon nagy hideg volt azon a télen.  

30Y: Bogozd ki (2006)

Folytathatnám az előző szöveget ezzel: „Szóval, ennyit a lázadásról / Ennyit arról, hogy félre / Amit összemuzsikálsz nyáron / Azt raktározd el még télre” – de ez már a 30Y egyik legismertebb, kultikusnak mondható számának része, ami a Csészényi tér albumra került fel. Dalírás szempontjából ilyen termékeny zeneműhelyt, mint Beck Zoli és a 30Y keveset ismerek, s az a vagány bennük, hogy a megjelentetett szerzemények mindegyike kitűnő, csak azon csodálkoztam, hogy annak idején miért nem futott be hamarabb a pécsi „illetőségű” zenekar.  De hát „amit összekuszálsz nyáron, azt bogozd ki télen”, ahogy tanácsolja ez a dalszöveg.

100 Folk Celsius: Orrtyű

Zárjunk egy gyerekdallal: ilyenből rengeteg van, versmegzenésítésként is nagyon sok Weöres Sándor-, Zelk Zoltán- vagy Kányádi Sándor-vers működik ebben a műfajban. Az Orrtyű egyik a sok közül, a 100 Folk Celsius pedig évtizedekig vitte a magyar gyerekzene zászlaját, igaz, többedmagával. De ilyenkor télen, amikor ennyire hideg van, és sál, sapka, kesztyű kell, tényleg ránk fér (Csíkban meg Gyergyóban aztán nagyon!) egy orrtyű, hogy ne fagyjon bele az orrunkba az, ami belefagyhat. De azt hiszem, hogy a ma oly „divatos” maszkok egyik-másikát is hívhatjuk orrtyűnek.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.