HIRDETÉS
Ha van valaki, akinek nagyon kíváncsi voltam az önéletrajzára, az Woody Allen filmrendező – már csak azért is, mert filmjeinek többségét szeretem, szórakoztatónak, jónak tartom, még az is előfordul, hogy nemcsak a legújabb, hanem a régebbi filmjeit is elő-előveszem és érdeklődéssel nézem újra. Az egyszerre irritáló és szórakoztató figurák, Allen személyisége, New York hangulata, egyáltalán a világ „leghíresebb” városának figurái mindig érdekeltek – és persze a zene. Woody Allen New York-iként imádja a New Orleans-i klasszikus dzsesszt, ezt a muzsikát játssza is zenekarával, amelyben ő a klarinétot fújja.
Az egyetemes filmművészet szerintem megkerülhetetlen alakja úgy, hogy soha nem tartotta magát értelmiséginek, sőt önéletrajzában tételesen fel is sorolja, hogy milyen könyveket nem olvasott, egyáltalán mit hagyott ki az életéből. Mondjuk ez nem feltétlenül volt szükséges ahhoz, hogy olyan poénokat, mondatokat, jeleneteket alkosson meg, amelyek világhírűvé válnak.
A Woody Allen nevet csak poén- és viccíró korszakában vette fel, huszonévesen – eredetileg Allen Stewart Konigsberg néven 1935. december elsején született. „Egy bronxi kórházban történt a nagy eset, bár a szüleim Brooklynban éltek. Ne kérdezzék, hogy az anyám minek vonult át Bronxba vajúdni. Lehet, hogy ebben a kórházban ingyen adták az ebédet” – ilyen és ehhez hasonló mondatokkal van tele töményen a könyv első része, amelyben
nagyon részletes leírást kapunk a negyvenes-ötvenes évek New Yorkjáról, annak szórakoztató-iparáról, sajtójáról, éttermeiről. Ebben a közegben lett humorista, majd színész és rendező a fiatal Allen,
aki 84 évesen is sziporkázik a sorok között: „Megkérdezték, mihez akarok kezdeni az életemmel. Azt feleltem, fajom nem létező lelkiismeretét fogom kikalapálni lelkem kovácsműhelyében, hogy megtudjam, lehet-e nagy tételben műanyagból is gyártani. Egymásra néztek, és azt javasolták, hogy keressek fel egy pszichológust.”
A filmkészítés kulisszatitkairól rántja le a lepleket a szerző: habár szinte minden fontosabb filmjének elmeséli a keletkezési, illetve forgatási körülményeit, nem merül el a részletekben. Ám az is tény, hogy nagyon sok színészt és színésznőt megdicsér, s ezekből a leírásokból egyértelműen kiviláglik, hogy Woody Allen imád dolgozni. Számára a film elkészítésének a folyamata az érdekes és izgalmas, nem pedig a megjelenés, a bemutató utáni időszak – igen, vele még az is előfordult, hogy nem ment el az Oscar-díjátadóra, inkább muzsikált egyet a barátaival. Intelmei azért vannak.
„Ha egy fiatal filmes megkérdez, mindig azt felelem, húzd az igát, mint a barom! Ne nézz fel. Dolgozz. Élvezd a munkát. Ha nem élvezed a munkát, keress másik állást. Ne kívülről irányítsanak. Te tudod, hogy vicces-e, ami a fejedben van, vagy milyen célokat szeretnél elérni. Mást nem kell tudnod. Ha elképzeltél valamit, próbáld megcsinálni. Ilyen egyszerű. Saját magadnak kell ítélned róla.”
A könyvben annyi a jó, egyenesen filmbeillő sztori, hogy mindet elmesélni sem lehet – egyet mégis megemlítenék, ez indirekt módon Roman Polanskihoz, egy másik, igen híres filmrendezőhöz kapcsolódik, akinek szintén olyan ügyei voltak, amelyek miatt bélyeg van rajta.
Szóval Dél-Franciaországban, a Riviérán Woody és felesége, Soon-Yi részt vesznek egy partin – úgy tudják, hogy Roman Polanski házában vannak, csodálkoznak is, hogy egy filmrendező hogy engedheti meg magának az ott látott luxust. Megy a csevej, vitatkoznak, hogy a házigazda akkor Roman Polanski-e vagy sem.
Jesszusom, valószínűleg a kertész számlája is nagyobb, mint a Rosemary gyermeke bevétele volt” – jegyzi meg a könyvben Woody Allen.
Vannak érdekes adatok is a könyvben: a több mint ötvenéves pályafutása alatt Woody Allen 106 női főszerepet írt, 62 színésznőjét jelölték díjakra, 230 nőt alkalmazott a stábjaiban vezető pozícióban, filmjeiben a női vágók, producerek és az összes többiek pontosan ugyanakkora fizetést kaptak, mint a férfiak.
akiről közismert, hogy a kilencvenes években akkori élettársa, Mia Farrow színésznő örökbefogadott gyerekével, Soon-Yi Previnnel kötött házasságot.Allen 56, Soon-Yi pedig 21 éves volt, amikor egymásba szerettek, később összeházasodtak, örökbefogadott gyerekeik vannak. A Farrow-val való konfliktus (a színésznő azzal vádolta a rendezőt, hogy molesztálta egy másik örökbefogadott gyereküket, Dylant, de a rendőrségi és ügyészségi vizsgálat szerint Allen ártatlan) belengi a könyv második felét – stílusa érthetően eltér az előző szövegekétől, tényleg egy aprólékos és óriási védőbeszédnek tűnik. Az ügy egy eléggé részletes összefoglalása itt olvasható.
Woody Allen önéletrajzában nincsenek fejezetek, csupán nagybetűvel kiemelt bekezdések, kicsit olyan érzése lehet az embernek, hogy az öreg talán egy szuszra kopogtatta le a szöveget a tizenéves kora óta használt Olympia írógépén. Azon az írógépen, amelyen az összes forgatókönyvét, és amelyben ma sem tudja kicserélni az írógépszalagot – ezt is részletesen elmeséli a könyvben, szerintem minimum egy filmjelenetet ez is megér! Nagyjából a könyv első felét még hetekig tudtam volna olvasni, annyira jó: azt, amely a filmekről, New Yorkról és a zenéről szól. A „védőbeszéd-rész” (habár engem meggyőzött az igazáról) pedig lehetett volna rövidebb. De hát ne a közönség döntsön arról, hogy mit csináljon Woody bácsi, mert ez nem egy kívánságműsor a tévében. Ez az ő élete, s ahogy le is írja:
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
