HIRDETÉS
A korabeli sajtót Nemes Gyula szemlézte, a hivatalos közlönyt Berekméri Árpád Róbert – akik eddigi kutatásaik során összeállították azoknak a névsorát, akiket 1940 és 1944 között avattak vitézzé Marosvásárhelyen.
„Falun sokkal könnyebb keresni, mert ott nem változtak az utcák, az emberek is ismerik egymást” – magyarázta lapunknak Berekméri, aki kutatótársával összeállította a névsort és a nevek mellett azt is megjelölte, hogy a vitézi rend tagjai, illetve várományosai hol laktak abban az időben. Ez Marosvásárhely esetében azt is jelenti, hogy azóta az utcanevek többször is változtak, és
nehezebb feladat megtalálni az élő leszármazottakat, illetve többen már nem is élnek az országban, vagy az is előfordul, hogy az illetőnek már nincs leszármazottja.
„Volt már arra példa, hogy az egyik Vásárhelyen vitézzé avatott ifjúnak az unokája Magyarországon él, de egy marosvásárhelyi személy szólt neki, hogy mivel foglalkozunk, és lépjen kapcsolatba velünk” – ismertette az egyik történetet a kutató.
A vitézek leszármazottjainak kutatása úgy kezdődött, hogy Berekméri Árpád Róbertet tavaly megkereste egy idős ember, aki elmondta, hogy nagybátyjától érdekes hagyatékot örökölt – fotókat, kitüntetéseket a negyvenes évekből.
„Közben egy korabeli újság is elém került abból az időszakból, így felmerült bennem a gondolat, mi lenne, ha a Maros-Torda Vármegye Vitézi Székkapitányságának a történetét felkutatnám és megírnám” – magyarázta az ötlet születését Berekméri, aki Nemes Gyulát kérte fel, legyen a segítségére, hiszen ketten könnyebb ekkora munkát elvégezni. Azt szeretnék, ha a leszármazottak a tulajdonukban levő fényképfelvételeket, okleveleket, kitüntetéseket, naplófeljegyzéseket a rendelkezésükre bocsátanák.
„Ha ragaszkodnak hozzájuk, akkor nem kell nekünk adniuk, mi lefényképezzük azokat, másolatokat készítünk és visszaadjuk a tulajdonosnak” – mondta a történész, hozzátéve, hogy szívesen meghallgatják azokat a történeteket, visszaemlékezéseket is, amelyeket a családok őriznek az egykori nagyapáról, nagybácsiról. A célja az a kutatásnak, hogy egy könyvet adjanak ki a Vitézi Székkapitányság történetéről, illetve a könyv megjelenésével és bemutatásával egy időben egy kiállítást is szervezzenek a megmaradt tárgyi emlékekből.
A negyvenes években azokat a személyeket avatták vitézzé, akiket a harctéren bizonyított bátorságukért, hősiességükért nagy ezüst vitézségi éremmel tüntettek ki. Ez 1943-tól változott, azokat is vitézzé avattak, akiket kétszeres kis-ezüst éremmel díjaztak.
A vitézséget az elsőszülött fiú örökölte, őt nevezték várományosnak. Ha a vitézzé avatottnak nem volt fiúgyermeke, akkor a veje örökölte a vitézséget, aminek az volt az alapfeltétele, hogy fel kellett vennie a vitéz nevét.
Berekméri elmondta, a vitézség tovább örökölhető, ám vannak családok, akik nem tudták ezt, nem ápolták a hagyományt, illetve többen is élnek a leszármazottak közül olyanok, akiknek fontos ennek a továbbörökítése. Ez a kutatás, illetve a családokkal való kapcsolatfelvétel azt a célt is szolgálja, hogy aki szeretné az továbbvigye a vitézi rangot.
A kutatók várják azok jelentkezését, akiknek emlékeik, emléktárgyaik vannak, jelentkezzenek az alábbi telefonszámokon: 0746-052 974, 0748-408 491, Berekméri Árpád-Róbert, illetve Nemes Gyula történészeknél.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
