A közösség erejére támaszkodott a volt iskolaigazgató

Édesapját követte a pedagógusi, illetve az iskolaigazgatói pályán, ugyanis idős Gáll Jenő tanító is két időszakban volt a szentdomokosi iskola igazgatója. A négygyermekes csíkszentdomokosi családban 1948-ban született Gáll Jenő elemi iskoláit szülőfalujában végezte, mint elmondta, a második világháború után 8000 lakosa volt a községnek, az átlagos gyermeklétszám pedig családonként 6 gyermek volt. „Akkor már jó híre volt a domokosi tantestületnek.

A korábbi igazgatók közül Selyem Tamást, Bara Sándor természetrajz és fizika szakos tanárt említeném, Bálint Tibor tanító-igazgatót, aki két időszakban is vezette az iskolát, akárcsak Karda Károly matematikus, akiből tanfelügyelő lett, és édesapám, Gáll Jenő. 1959-től itt kezdte pályafutását igazgatóként Györgyicze Vilmos biológus, akinek idejében két iskolaépület építése is befejeződött Boros Domokos akkori tanácselnök segítségével. Őt követte Kristály Lajos, aki szembeszállt a pártvezetéssel, és megvédte a pedagógusokat, ezért nem volt hosszú ideig igazgató, majd Botta József következett, és Szász Károly biológiatanár. 1988-ban 8 évi aligazgatói munka után én következtem, de egy év után leváltottak, mert nem akartuk létrehozni a román tagozatot – nem volt kinek. Következett László Katalin, majd Nagy Árpád, akinek idejében, 1990-ben az iskola felvette a Márton Áron nevet, 1992-től 2010-ig pedig én töltöttem be a tisztséget” – emlékezett.

Gáll Jenő Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Gimnáziumban végezte a középiskolát. „Sportosztályban kezdtem, de 1964-ben, amikor felbomlott a Maros Magyar Autonóm tartomány, átszervezések voltak. Katonaság után azért nem jutottam be állatorvosi szakra Kolozsváron, mert nem volt elég a román tudásom, keresztespók helyett a rendes pókról írtam. Egy évet Balánbányán dolgoztam, és a katonaság után jó fizikai állapotban és jó román tudással bekerültem a bukaresti testnevelési egyetemre. Itthon már helyettesként tanítottam, ahogy végeztem, hazajöttem” – elevenítette fel.

Csíkszentdomokos nagy területe miatt saját egész iskolahálózattal, több épülettel rendelkezik. „Az elődök oda építettek iskolát, ahol volt legalább száz gyermek, hogy ne kelljen öt-hat kilométert ingázni a központba – így jött létre a Sárosúti, a Cseralji iskola, a központban 1–4. osztályos iskola, a régi egészségügyi házi iskola – ahol korábban egészségügyi központ, szülészet volt. A mindenkori vezetésnek az volt a gondja, hogy sok a gyermek, de öt-hat épületben tanulnak, és azt átfogni nem egy könnyű dolog. Ahol sok gyermek volt, de egy kapu és egy udvar, ott más a helyzet – de itt a pedagógusok és kisegítők munkáját felügyelni ellenőrizni nem volt könnyű.

– emelte ki. Gáll Jenőnek az volt az elve, hogy békés hangulatban, összetartásban egy közösség jobban fel tud mutatni eredményeket. „Mindenkinek megvolt a feladata, és mindenkitől elvártam, hogy nyíltan, őszintén beszélgessenek ezek szellemében. Nagyon sok szép percet töltöttünk el a közösségben, a nyugdíjasokat visszahívtuk a találkozókra, és ez folytatódik a mai napig is. A fentről érkezett utasítások végrehajtását nem siettem el, betettem a fiókban, aludtam rá egyet, ha lehetett vártam egy hetet, és megkérdeztem a kollégák véleményét is” – mesélte.

Csíkszentdomokoson a csíki községek közül elsőként épült új tornaterem, amelyet még 1988-ban el kellett volna kezdeni, de a kiutalt pénzt a Duna-csatorna és a mostani parlament építésére használták fel. Gáll Jenő az építkezés folytatása, irányítása érdekében is tért vissza az igazgatói tisztségbe 1992-ben. „Testnevelés szakos lévén fel volt téve a kérdés, hogy vagy visszajövök igazgatónak, és befejezem, vagy nem lesz tornaterem. A korábban kiutalt pénzt visszakértük, ebben nagy érdeme volt az akkori polgármesternek, Csatlós Ferencnek, Pataki Imre akkori megyei vezető is biztatott. Visszakaptuk, és négy év alatt, de befejeződött az építés, 1995-ben avattuk fel. Hogy ez most kicsi vagy nagy, lehet vitatni, ennek az iskolának éppen jó – utána épültek nagyobbak, de azokat nem tudják fűteni” – emlékezett.

Egy alkalommal, amikor Andrei Marga akkori tanügyminiszter Csíkszeredában járt, meghívták Szentdomokosra is, látogatásának pedig meglett az eredménye.

„Megnézte az iskolát, a tornatermet, gratulált, meglátta a sok bükkfát az udvaron, kérdezte, ez falerakat, mi ez? Mondom, ennyi fát tüzelünk el egy év alatt. Azt mondta, ha van gázunk, adjuk le a kérést, be kell vezetni a fűtést az iskolába, tornaterembe – két év alatt az összes intézménynek gázfűtése volt” – elevenítette fel.

Közben folytatódott a széli és központi iskolák modernizálása, újrafödése, minden évben felújításokat végeztek. „A mai iskolai vezetés már eljutott oda, hogy minden iskola azonos szinten van, mint a központi – számítógépek, központi fűtés, új bútorzat, csak éppenséggel tanulók részéről kellene nagyobb odaadás. Húsz-huszonöt éve 20-25 gyermek került be Domokosról a Márton Áron Főgimnáziumba, és mindenki abba az osztályba, amelyikbe akart – nem ahol hely volt. Nyugdíjba vonulásomkor úgy hagytam ott az iskolát, hogy egyik kezemben hoztam a nyugdíjazási papírt a tanfelügyelőség részéről, és a másikban az új igazgató kinevezését. Zökkenőmentesem adtam át az iskola vezetését Veress Anna Aranka igazgatónőnek, aki 18 évig velem dolgozott aligazgatóként.

– mondta el. Hozzátette, számos rendezvény azért valósulhatott meg, mert jó kapcsolat volt a helyi vezetéssel – 16 évig tanácstagként is dolgozott – és meg tudta győzni arról a község vezetőit, hogy az oktatásra pénz kell, és az a támogatás visszafordul. „Tizenkét testvértelepülése van a községnek, ennek 90 százaléka az iskolából indult” – említette.

Gáll Jenő támogatta, segítette a csíkszentdomokosi Márton Áron múzeum létrehozását, kollégáival együtt részt vett a község monográfiájának megírásában, amelyet dr. Balázs Lajos szerkesztett. „Ennek az az értéke, hogy habár dr. Balázs Lajos szerkesztette, minden tanügyi káder munkája benne van, ez egy közösségi munka – és ez az egyik legátfogóbb monográfia. Helytörténet, egyháztörténet, közösségi élet, népszokások, fakitermelés, kereskedelem, sport, kultúra – mindent érint” – mutatott rá.

Az elkövetkezőkben, ha ideje engedi, szeretné összefoglalni az 1960-as években Csíkdánfalván kezdődött, majd a '70-es és '80-as években kiteljesedő vidéki jégkorongmozgalom történetét, amelynek testnevelő tanárként maga is aktív részese volt. „A '80-as években szám szerint 14 iskolának volt csapata – elemisták és felső tagozatosok. A mostani jégkorong-akadémia nem mozgat meg ennyi gyermeket – ehhez egy olyan lelkesedés párosult a szülők, testnevelő tanárok, igazgatók közös akarata szerint, amit jó lenne dokumentálni, hogy megmaradjon.

– magyarázta.

Gáll Jenő emlékeztetett Márton Áron püspök utolsó szavaira, aki azt mondta, hogy „A hitet hagyom rátok örökségül”. „Én a névadáskor azt kérdeztem a tantestülettől, hogy tudjátok-e, mire vállalkozunk? Márton Áron szellemiségéhez fel tudunk-e nőni, mert a név kötelez. Márton Áron azt is mondta ezelőtt hetven évvel, hogy az embereknek kell megjavulniuk, hogy jóra forduljanak az idők. Ma is érvényes ez az intelem, mert ebben a rossz irányba ment, felgyorsult világban ahhoz, hogy helyükre kerüljenek a dolgok, az embereknek kell megjavulni, és akkor talán van remény arra, hogy egyszer az idők jóra fordulnak.

Ha a püspök a hitet ránk hagyta, a mostani közösségnek és azoknak, akik még tudunk a közösségért tenni,

az a feladatunk, hogy a reményt tápláljuk abba a közösségbe, akiket nevelünk, hogy tovább tudják vinni, és ne adják fel.

Hosszas folyamat ez, sok mindentől függ, de a domokosi közösség ezt nem adja fel. Örvendek a tantestület összetételének, az elődöknek, aktív kollégáimnak, megköszönve azt a munkát, amit ennél az iskolánál kifejtettek, és látok reményt arra, hogy az idő teltével az emberiség a nagy problémákat meg tudja oldani, de ehhez a hitet, amit a püspök ránk hagyott, meg kell tartsuk. Azt a reményt be kell palántálni a gyerekek és szülők szívébe, éltetni kell” – emelte ki