HIRDETÉS
Székelykeresztúrt az 1916-os támadás során nem érték el a román csapatok, de a város kiürítése természetesen itt is ugyanúgy lezajlott, mint a többi székelyföldi város esetében. Az 1868-as, Eötvös József által kezdeményezett népoktatási törvény nyomán Székelykeresztúron és Baján ugyanabban az évben, 1870-ben alakult meg a tanítóképző. Az 1916-os román betörést követően a két intézmény gyakorlatilag egyesült, amikor a vallás- és közoktatási minisztérium rendelettel helyezte Bajára a keresztúri iskolát.
A bajai tanítóképző újonnan kinevezett igazgatója, Amler Antal, az 1916. szeptember 16-án megtartott évnyitó értekezleten jelentette be, hogy
Az első székely menekültek már augusztusban megérkeztek, az ünnepélyes évnyitóra a rendkívüli helyzet miatt csak későn, október 1-jén került sor, ezen már részt vettek a Székelykeresztúrról érkezettek is. Amler igazgató évnyitó beszédét követően Újváry Mihály keresztúri igazgató is beszédet mondott, amelyben mindkét intézet diákjaihoz szólva, az összetartozásról, a magyarok egységéről és szolidaritásáról beszélt.
A székely diáksereg érkezése tovább növelte a bajai intézmény igazgatójának amúgy is súlyos gondjait. A városban rendkívüli helyzet volt már eddig is a háború miatt. A tanítóképző helyiségeit a kórház vette igénybe a nagyszámú sebesült ellátásának biztosítására, a kétemeletes internátusi épület majdnem teljes egészében kórháznak volt berendezve. A menekültek ellátása is komoly gondot jelentett.
– emlékezett vissza a bajai intézmény vezetője. Ha nagy nehézségek árán is, de sikerült az ellátást megoldani és lassan az iskolai élet a rendes mederbe terelődött.
A bajai iskolai értesítőből tudjuk, hogy Újváry Mihály igazgató vezetésével mely tanárok érkeztek Keresztúrról. Végler Gyula, Csiky Ferenc, Kiss János, Kovács Ábel, Popity Sándor tanárok és Ferenczy István gyakorló iskolai tanító kezdte meg a nebulók tanítását. Az oktatási feladatokon megosztozott a két intézet tanári kara. A keresztúri képző megtartotta két alsó osztályát külön, a harmadik és negyedik osztályt pedig beolvasztották a bajaiba. A keresztúri tanárok ekként felszabadult óráit a bajaiak javára hasznosíthatták, s így a normális tantervet és órabeosztást ismét életbe lehetett léptetni. A kétfajta elosztás miatt csak azoknak a keresztúri tanulóknak a neve maradt fenn, akiket a bajaiak közé osztottak be, mivel őket külön jelölték az osztálynévsorban.
A közös Baja-Székelykeresztúr iskolai élet az 1916-os év végéig tartott, amikor megjelent a 159298. számú vallás- és közoktatási minisztériumi rendelet, amely a Székelykeresztúri Állami Tanítóképző Intézet visszatelepítésére vonatkozott. A rendelet szerint a visszatelepítés határideje 1917. január 3. volt. A bajai és keresztúri tanárok és diákok közös élete tehát néhány hónapig tartott. A bajai magyarok, kunok ellátták, gondját viselték székely testvéreiknek a megpróbáltatásban. A székelykeresztúriak nem is maradtak adósak a köszönettel, 1917 márciusában megérkezett Bajára a székelykeresztúri tanítóképző tanári testületének átirata, melyben hálás köszönetet mondtak „az ittlétük alkalmával tapasztalt szívességért.” Így került pont egy felemelő történet végére. A bajai Csermák Mihálynak, a székely bakák szeretett hősének és Nagy Istvánnak, a Székelyföldről Bajára került festőnek az öröksége után egy újabb elemmel gazdagodott az első világháború alatt kialakult bajai kun - székely magyar testvéri kapcsolat tárháza.
(Írásunkhoz felhasználtuk Sztanáné Babics Edit: Székelykeresztúri diákok Baján 1916-ban című tanulmányát és a bajai tanítóképző 1916. évi értesítőjét)
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
