Anya-lánya hobbi: pontfestés

Van ebben a történetben külföldről hazatért fiatal, anya-lánya közös hobbi, sok-sok pontfestéssel készített dísztárgy és élet hozta meglepetés – derül ki, amikor meglátogattuk Balog Gabriellát és lányát, Fésüs Andreát.

A Budapesten élő Andrea egy alkalommal pontfestéssel készített faliképet vásárolt édesanyjának. Csodaszép alkotás volt, amely felkeltette Gabriella érdeklődését olyannyira, hogy utánanézett, hogyan, milyen technikával készülhetett. S ha már megnézte, ki is próbálta. Ma is ott látható a szoba falán immár rengeteg saját készítésű fali kép társaságában. „Ez az ajándék tulajdonképpen a mi szerencseképünk” – jegyzi meg Andrea.

„Sokat nézegettem, nagyon szép volt, érdekelt, miként készül. Vettem festéket, vásznat, és kipróbáltam. Az első próbálkozásnál rájöttem, hogy nem jó irányba haladok. Videókat kezdtem nézegetni, és megtanultam önállóan. Persze, az elsők olyanok voltak, amilyenek, de egyre többet gyakoroltam, és egyre jobbak lettek, hiszen – mint minden másban – ebben is gyakorlat teszi a mestert. Ismerőseimnek ajándékoztam sokat közülük, és mindenkinek nagyon tetszett. Engem ez nagyon kikapcsol, mindig is szerettem a kézzel készített, egyedi dolgokat” – meséli Gabriella.

Ennek immár másfél éve. Mert tulajdonképpen tavaly januártól próbálkozott Gabriella a pontfestéssel, majd a járvány miatt Csíkszeredába hazaköltöző Andrea is a karantén időszakában lassan megtanulta a technikát édesanyjától. Gabriella inkább faliképeket, nagyobb dísztárgyakat szeret festeni, Andrea pedig mindezek mellett bögréket is díszít pontozásos technikával. Nevetve mondják, most nézve a korábbi munkákat, számukra is szembetűnő, hogy milyen sokat fejlődtek az elmúlt időszakban.

„Az egész lakás meg van pontozva” – jegyzi meg mosolyogva Andrea, amikor szemügyre veszem a lakásdíszeket. Majd mindenhol fellelhetők a pontozással festett képek, órák, gyertyatartók, gyertyák, bögrék. Korábban például bakelitlemezt díszítettek ezzel a technikával, így készült az óra –  ma már inkább falap az általuk festett óra alapja. Festenek fafelületet, fakeretre erősített vásznat, követ, kerámiát. Mindenkinek megvan a feladata, az alkotás mellett Andrea a munkáikat bemutató közösségi oldalukat rendezi, friss fotókat tölt fel, aztán ha időhiány miatt valamelyikük elakad egy tárgy díszítésével, mindig van, aki segítségére siessen.

– jegyzi meg Gabriella. Sok mindenre maguktól jöttek rá, saját munkamódszert alakítottak ki.

Elmesélik, amikor munkához látnak, fejben már megvan az alapelképzelés és a választott színskála, lerajzolják az alapköröket, a segédvonalakat, aztán tovább a fantázia érvényesül, tetszés szerint díszítik. Amolyan igazi türelemjáték ez, amit nagyon kell szeretni. Időigényes már maga az előkészület is, aztán a festés is több rendben kerül fel, majd erre következik a fedőréteg, ki kell várni türelemmel a száradást is. Tulajdonképpen több napos munkafolyamat után születik meg egy-egy dísztárgy, használati eszköz.

„Mi ezt a munka mellett csináljuk, nem szeretnénk erre ráállni, addig jó, amíg kikapcsol, ellenkező esetben nincs meg már a varázsa. Ezek igazi szeretetképek” – mondja Gabriella.

Andrea a tavasszal költözött haza Budapestről, noha nem tervezte ezt a lépést egyelőre megtenni, ám a járvány rákényszerítette. Ma sem bánja, s bár már hívták vissza, úgy érzi, itthon megtalálta a helyét. „Nem könnyű idehaza, de jó. Néha hiányzik a budapesti nyüzsgés, de jó érzés volt hazatérni.

– magyarázza búcsúzáskor.

Büszke édesanyjától örökölt kézügyességére, tehetségére. Mindketten saját kedvtelésükre, örömükre szeretnek alkotni, s ha a végeredmény másoknak is tetszik, az szárnyakat ad nekik.