Anyagiak a családban: viták forrása, a közös kassza

Egy bimbózó párkapcsolat elején általában fel sem merülnek az anyagiak, a fiú meghívja a lányt a mozira, vagy felesben fizetnek, de ennél több szót nemigen vesztegetnek az anyagiakra. A kapcsolat komolyra fordultával viszont, s főként, ha az összeköltözés is felmerül, előkerül a kérdés is, hogy osztjuk be a közös terheket. Közös kassza vagy külön kassza? Vannak, akik úgy gondolják, minden egyszerűbb és könnyebb, ha a nagy közösből egyenlően részesül mindenki, mások szerint éppen az az átláthatóbb, ha mindenkinek van sajátja, amiből gazdálkodhat. És persze rengeteg árnyalat létezik a kettő között.

Zoltán már lassan húsz éve házas, és feleségével együtt a közös kasszában hisznek, amióta együtt élnek, azóta működtetik is ezt valamilyen formában. Jelenleg, mivel mindenki a saját bankkártyájára kapja a fizetését, ezért létrehoztak egy másik számlát, amely bár a férj nevén van, mindketten hozzáférnek. A fizetésüket is mindketten teljes egészében átutalják erre a számlára, és utána osztják szét a szükségletek szerint: mindenféle számlát innen fizetnek, bevásárlásokat intézik és a felmerülő költségeket, és nagy ritkán az ehhez a számlához köthető megtakarítási számlára tesznek félre is.

Zoltán intézi a számlakifizetéseket, a nagyobb bevásárlásokat, s az e fölött felmerülő költségeket pedig megbeszélik. Kérdésünkre elárulja, általában ő szokott több pénzt keresni, de időnként előfordul az is, hogy a felesége visz haza többet, de nem ez alapján döntik el, hogy ki mennyit költhet.

– fogalmazza meg az alapelvüket. Bár sejtelmesen azért elárulja, bár küzdött ellene, mégis okozott neki lelkiismereti problémát, ha neki volt kevesebb a havi bevétele, mert ennek a régi társadalmi mintának oly mélyek a gyökerei, hogy ez alól ő sem tudja magát teljesen kivonni.

Megtudjuk, ha feszültséget okoznak az anyagiak, az mindig azért van, mert nincs elég mindenre, de úgy gondolja, éppen ezért nem is költenek úgy nevezett luxuskiadásokra, amelyek miatt a másik megorrolhatna. „Arra költünk, amire szükségünk van. Az autóra menő kiadás nem számít luxusnak szerintem, mint ahogy az sem, ha munka közben ebédet rendelek, ha otthon nem volt főtt étel, amit elhozni. A nyaralási és egyéb kérdéseket is igyekszünk előre letisztázni, vagy azt, ha egy új telefon kell valamelyikünknek” – mondja a felmerülő nagyobb kiadásokról a családapa.

Úgy véli, az ideális felállás az lenne, hogy azonkívül, hogy megvan a közös kassza, amelyből a közös költségek mennek, mindenkinek lenne egy kicsi saját zsebpénze is. Úgy érzi azonban, hogy ennek megvalósításához többet kellene keresniük.

Mónika nyolc éve van férjnél, de ennyi idő alatt is többször változott a párkapcsolatukban az anyagi menedzsment. Régen mindketten egyenlő részben tettek be egy bizonyos összeget a közös kasszába, és onnan fizették a számlákat, a bevásárlást stb. Egy ideje azonban, amióta a bevételek aránya megváltozott, a módszerük is változott.

Így a számlákat például a férjem kártyájáról fizetjük (villany, gáz, víz, internet, tv, biztosítások) – hiszen ezek viszik ki szinte a legtöbb pénzt a házból. De a telefonszámlákat vagy az egyéni biztosításokat mindenki magának fizeti. Szintén ő az, aki mondjuk a fizetéséből félre tud tenni egy bizonyos összeget is, vagy ő vásárolja meg azokat a használati tárgyakat is, amelyek több pénzbe kerülnek” – sorolja Mónika. 

Hozzáteszi: a bevásárlások nagy részét viszont ő végzi, így logikusan következik, hogy azokat ő is fizeti, bár előfordul az is, amikor a férje intéz egy-egy bevásárlást. Rámutat, náluk ezek a szabályok nincsenek kőbe vésve, éppen most fordult elő például, hogy ő fizette ki a magasabb gázszámlát. Tehát van egy keret, ami mentén élnek, de ebben azért megengedettek bizonyos változások is. „Lehet, hogy más szemmel úgy tűnhet, nem közös, hanem külön kasszán vagyunk, hiszen mindenki a maga bére felett dönt, de ha a praktikumot nézzük, én elégedett vagyok ezzel a megoldással. Nekünk ez így bevált, hiszen mindketten a fizetésünkhöz mérten adunk a közösbe. S néha kérhetünk egy kis zsebpénzt a másiktól, ha épp úgy adódik” – magyarázza. 

A családanya azt mondja, nem nagyon vitáznak a pénz fölött, lehet, hogy éppen amiatt, hogy mindenkinek megvan a saját pénze, amelyet arra költ, amire akar. „Viszont néha előjön, hogy többet lehetne spórolni, jobban vigyázni a pénzre. Mindketten úgy gondoljuk, hogy a másik jobban vigyázhatna a költekezéssel, ezért is van az, hogy időnként leülünk, s megtervezzük, hogy a következő időszak anyagilag hogy legyen” – mondja Mónika. Hozzáteszi, volt pár olyan év például, amikor egy módszer szerint spóroltak: attól függően, hogy hányadik hét volt, annyi lejt kellett „letenni”: a feleség első héten 1 lejt, a férj második héten 2 lejt, s így pár száz lej összegyűlt év végére, ami pont decemberben jól jött.

Mészáros Andrea párterapeuta is úgy látja, ma már nem egyértelmű, hogy közös kasszában gondolkodik minden pár. Rámutat, már attól sok minden változott, hogy a felek általában kártyára kapják a fizetésüket, mert az már azért elég általános, hogy mindkét fél dolgozik, vagyis nem egy fizetésből gazdálkodnak a párok legtöbbször. „A közös kassza és a pénz kezelése mintha extra gondot jelentene, amióta bankkártyákkal boldogulunk. Nehéz megfogalmazni azt a közöst, ami, hogy legyen közös, ha a te részed a te kártyádon van, az én részem meg az enyémen” – magyarázza a problémát a pszichológus.

A párkapcsolati problémákban jártas szakember azt mondja, legtöbbször a pénzzel kapcsolatos konfliktusok nem a pénz teljes hiányából fakadnak, hanem abból, hogy nincs összhang a felek között abban, hogy ki mire költi, amije van.

Általában az egyik fél – ha nem is túl nagy kilengésekkel –, de inkább költekező, a másik fél meg inkább spórolós, kuporgató – mondja a pszichológus. Hozzáteszi, ebből jönnek aztán a problémák, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a pénzről nem beszélgetni szoktunk, hanem veszekszünk rajta. „A pénz kezelését nem szoktuk megbeszélni, hogy na, gyere, alakítsunk ki egy közös stratégiát, hanem úgy állunk hozzá, mint egy adott igazság, hogy szerintem ez azt jelenti, hogy és úgy kell bánni vele” – magyarázza Mészáros Andrea.

A költekező azt látja, hogy ő teljesen hasznosan költi a pénzt a boldogsága, a kényelme, a jólét, az egészsége érdekében, és teljesen jogosnak is tartja ezt. A kuporgató gyakorlatiasabbnak, megfontoltabbnak látja magát, a biztonságot, az aggodalommentes életet tartja szem előtt, és ő is a saját álláspontját látja teljesen jogosnak. „Adott igazságnak tartjuk az álláspontunkat, és nem szoktuk magyarázni, hogy miért alakult ez ki, és hogyan alakult ki. Ráadásul az erre adott reakció nem a tisztelet szokott lenni. A kuporgató szemében a másik hozzáállása meggondolatlan, pazarló, önző, a költekező szempontjából pedig a másik kicsinyes, önző, nem tudja, hogyan élvezze az életét. Elítéli és lenézi a másikat, pedig itt kéne megérteni a pénzhez való viszonyunk jelentőségét, s nem címkézni a másikat.”

Legfontosabb pszichológiai szempontból ugyanis, hogy mindennek van egy jelentése. Az, hogy mit jelent nekem a pénz, és annak a hiánya, az sok mindentől függ, a családból hozott értékeink ugyanúgy meghatározzák, mint az anyagi tapasztalataink, például, hogy volt-e gyerekkorunkban hiányunk belőle. Ha volt, akkor mit jelentett ez a hiány, akadályozott-e meg valamiben. Későbbi gazdasági tapasztalataink, környezetünk pénzhez való hozzáállása, és az, hogy milyen összeg felett gazdálkodhatunk havonta mind-mind számít abban, hogy nekünk milyen viszonyunk van a pénzhez. Ez a jelentéstartalom, ez a viszony pedig nem fog a két félnél megegyezni, de meg kell tudjuk beszélni, s ezekből kiindulva egy sajátságos módon kell tudjuk helyesen kezelni a pénzt – mondja a pszichológus. 

Mészáros Andrea rámutat, ez pedig azt jelenti, hogy nincs egyetlen receptszerű dolog, ami mindenkinél működik, minden pár közösen maga kell kialakítsa a pénzügyi menedzsmentjét úgy, hogy az mindkét félnek jó legyen, mert kielégíti ezeket a háttérben lévő igényeket. Ezeket első sorban az ember maga kell megértse, majd a másik előtt is felvállalja. 

Természetesen vannak receptszerű dolgok, amelyekkel lehet segíteni ennek a közös pénzügyi stratégiának a létrejöttét, amelyek mindig függnek attól, hogy a párkapcsolat milyen stádiumban van, hogy egy bimbózó szerelemről, vagy összeköltözésről, házasságról, gyereket vállalásról beszélünk. „Komolyabb stádiumban lévő párkapcsolatokban azzal szoktuk kezdeni, hogy először is prioritizáljunk az életünkben, döntsük el, melyek a fontos és a kevésbé fontos dolgok, illetve tegyünk különbséget a hosszú és rövidtávú célok között. Ha ezek letisztázódnak, akkor könnyebb beosztani, hogy melyikre mennyit szeretnének fordítani. És ezt írásban, egy menedzsmenttervhez hasonlóan rögzíteni kell” – mondja a pszichológus. 

A tapasztalata pedig azt mutatja, hogy a legtöbb párnak ez nincs meg, csak élik a hétköznapokat, majd csodálkoznak, hogy az egyiknek nem egyértelmű, hogy kell pénz a nyaralásra.

„Persze, hogy egyértelmű, de mennyi, azt, hogy osszuk be, akkor mindketten félreteszünk vagy hagyjad, mert lesz nyáron egy nagyobb projektem, amiből egyszerre lesz egy nagyobb bevételem, s elmegyünk abból. Elfelejtünk menedzsmentet csinálni. Meg kell tanulni, mit jelent neked és nekem a pénz, és lehet, hogy kapunk egy racionális választ, amivel már tudunk kezdeni valamit” – magyarázza miből.

Úgy véli, legtöbben ma már nem automatikusan összedobják a pénzüket, hanem mondjuk egy közös számlára gyűjtenek, miközben mindenkinek megvan a saját pénze is. Kifejti, abból lehet ilyenkor probléma, ha nagyobb a kilengés a kuporgatás és a költekezés között, akkor ez nem elégséges módszer, mert ami marad a saját kasszán, az még továbbra is veszekedés forrása lehet. De következő trükk lehet, hogy a beszélgetésben a két fél meghatározza, hogy mi az, amiből tud engedni, s mi az, amiből nem tud, mi az, amit tiszteletben tart a másik pénzhez való viszonyában, és mi az, amit túlzásnak tart.

Míg a spórolós azt mondja, hogy abból tudok engedni, hogy hova járunk hétvégén szórakozni, de abból nem tudok, hogy most már van gyerek, és egy nagyobb összeg kell mondjuk arra, hogy mi van, ha megbetegszik” – sorolja a példákat a pszichológus, aki úgy érzi, ezekből a beszélgetésekből kell kialakuljon a pár pénzügyi menedzsmentje, ami szinte mindegy, hogy amúgy közös kassza vagy külön kassza. 

A párteraputa rámutat, a pénzügyi problémák hátterében gyakran komolyabb párkapcsolati gondok húzódnak meg, amelyeket csak kivetítenek az anyagiakra, mert arról könnyebb vitatkozni, hogy megint költekeztél, mint a lelki kielégítetlen szükségletekről. 

A pénz amúgy benne van az öt leggyakrabb konfliktusban, amelyen vitatkozni szokott egy pár.

A top 5 téma a pénz, a szex, a rokonság, az alkohol- és drogfogyasztás, illetve a gyereknevelés.

Ezen az öt témán tíz párból kilenc veszekszik a terapeuta szerint. S ahogy a pénzügyi kérdésekhez is szükség van egy mindkét fél által elfogadott menedzsmentre, minden más témában jó lenne kitalálni egy-egy hasonló receptet.

• Számodra mit jelent a munka?
• Milyen szükségleteidet elégíti a ki a pénz?
• Hogyan töltenéd a napjaidat, ha a pénz nem jelentene gondot, s nem kellene dolgoznod?
• Mit hiányolsz, ha a párod távol van a munka miatt?
• Hogyan álltak a szülők a munkához?
• Tudtatok-e a családban szórakozni?
• Mi volt a pénzzel kapcsolatos legfájdalmasabb emléked?
• Részt vett-e a családod jótékonysági tevékenységeken?
• Volt-e olyan történet az életedben, ami nagy sikerélmény, és kellett hozzá pénz?