HIRDETÉS

Az ötkarika bűvöletében: erdélyi sajtósok a téli olimpián

Szász Cs. Emese 2018. március 05., 15:30

Februárban több mint két hétig a téli olimpiai játékok helyszínére, Dél-Koreára figyelt a világ: az Észak-Korea határától, a demilitarizált övezettől 80 kilométerre lévő Phjongcshangban gyűltek össze a világelit sportolók és az újságírók. Köztük a Marosvásárhelyi Rádió két sportújságírója, akik olyan biztonságban érezték magát ezen a tömegeseményen, mint még sehol máshol.

Szép Zoltán és Kádár Zoltán a Marosvásárhelyi Rádió két sportújságírója. Nem csak munkájuk, hobbijuk, életformájuk is a sport

Kádár Zoltán és Szép Zoltán a Marosvásárhelyi Rádió két sportújságírója, de nem csak munkájuk a sport, hobbijuk, mondhatni életformájuk is. A téli sportok pedig különösen: míg Kádár Zoltán alpesi sízik, versenyez is időnként, addig Szép Zoltán sítájfutóként jeleskedik. A két újságíró nem egyszer ment ki nemzetközi bajnokságokra, világversenyekre, hogy hódoljanak a hobbijuknak és – nem utolsó sorban – tudósítsák a Marosvásárhelyi Rádió hallgatóit. Általuk első kézből kaptak információkat a hallgatók 2012-ben a londoni nyári paralimpiai játékokról, majd 2016-ban a riói olimpiai és paralimpiai játékokról is tudósítottak,

ezúttal pedig újabb fejezetet írtak a sportújságírás történetében, hiszen romániai magyar újságíró most először volt akkreditált sajtós téli olimpián.

HIRDETÉS

„Mindketten nagyon szeretjük, amit csinálunk, s ha az ember szereti, amit csinál, azért tesz is. Egy hosszú folyamat eredményeként kaphattuk meg az akkreditációt, az újságírói engedélyt az olimpiára, gyakorlatilag pontokat szerzel különböző bajnokságokon, nemzetközi versenyeken. Mi már voltunk több helyen, így bekerültünk egy rendszerbe, ennek ellenére sokak szerint igazi bravúr, hogy a Marosvásárhelyi Rádiótól ketten is megkaptuk az akkreditációt. Romániából összesen öt akkreditált újságíró volt kint, ketten a Román Olimpiai Sportbizottság hivatalos fotósaként és sajtósaként, a Román Televízió pedig egy embert küldött, aki egyszerre volt operatőr és riporter is” – ecsetelte az állapotokat Szép Zoltán.

Szép Zoltán munka közben Fotó: MOB

A 30 éves újságíró rámutatott: a bravúros akkreditáció még nem minden, azzal még nem voltak kint az olimpián, a fiúk önszorgalomból szponzorokat kerestek phjongcshangi akciójukhoz, csak így tudták finanszírozni borsos árú repülőjegyüket, valamint az ottani szállás, ellátás költségeit.

Ahol nincsenek bűnözők, túlsúlyos emberek

Dél-Korea amúgy nagyon tetszett nekik: elmondásuk szerint ők semmit sem éreztek az Észak és Dél közötti konfliktusból , igaz, helyi újságot nem olvastak, mert nem értették volna, a helyiekkel sem tudtak igazán kommunikálni. De Kádár Zoltán például úgy érzi, bár sok tömegeseményen volt, most érezte magát a legnagyobb biztonságban.

„Ennyire biztonságban nem éreztem magam sehol, nem kellett azzal foglalkoznom, hogy vajon hol van a telefonom, megvan-e a pénztárcám, pedig több ezer ember közt voltunk. De a koreaiak nem tudják, mi az, hogy lopás. Azt, aki csal, lop, gyilkol, gyakorlatilag kiközösítik, élő tévéadásban megalázzák, rekonstruálják élőben vele a történteket, s így ugye, nem csak ő kerül kellemetlen helyzetbe, hanem a családja, rokonai, ismerősei is. Ez úgy látszik, távol tartja őket a bűnözéstől”

– magyarázta a 47 éves újságíró.

Tófalvi Évát Phjongcshangban Kádár Zoltán faggatja

Dél-Korea 1988-ban szervezett még nyári olimpiai játékokat, s azóta készültek is, hogy a télit is megszervezhessék valamikor, ugyanis meg akarták mutatni a világnak, hogy milyen szép hegyeik vannak, s milyen jók a téli sportokban. Ez látszott is az országon: igazi olimpiai hangulat volt, mindenütt óriásplakátok, különböző szimbólumok hirdették, hogy ott zajlanak az ötkarikás játékok, de az emberek is csak erről tudtak beszélni. „Amúgy náluk a gyorskorcsolya nemzeti sport, a hét sportcsatornából haton állandóan a gyorskorcsolyát nyomják meg a curlinget, amiben ők jók, azt éjjel-nappal mutatják” – mesélte az ifjabb Zoli, aki amúgy is azt tapasztalta, nagyon sportos nemzet a dél-koreai, mindenki sportol valamit, igaz, túlsúlyos embert is csak egyet látott köztük élőben, egyet meg a tévében. Az összesen kettő.

A magyarokról is annyit tudnak, hogy Puskás Öcsi magyar volt és focista,

de Puskást tízből kilencen ismerték.

Precíz, pontos szervezés

Bár phjongcshangi néven futott az olimpia, ez nem egy város, hanem gyakorlatilag a megye neve volt, és olyan száz kilométeres körzetben több különböző helyszínen zajlottak a különböző sportágak eseményei. Szép Zoltán szerint kis üdülővárosból pár év alatt egy metropolisz lett az olimpiára készülve, rengeteg épületet, csarnokot, szállodát húztak fel a környéken.

A magyar és román sportolók követése volt a fő feladatuk

„Ráadásul itt nem az volt, mint amit Rióban tapasztaltam, hogy megérkeztél, s ők még festettek, építettek. Rióban konkrétan megtörtént, hogy zajlott az esemény, s ők még meszeltek a sportcsarnokban. Itt ilyen őrült pillanatokat nem tapasztaltunk, minden készen volt, amikor megérkeztünk” – mesélte Szép Zoltán, aki szerint az egész szervezésre jellemző volt a pontosság, precizitás. Hibaként csak azt róná fel a szervezőknek, hogy hiányzott a spontaneitás, a B-terv, vagyis, ha valami mégis befuccsolt, nem tudták a megoldást.

„Nagyon segítőkész volt mindenki, de gyakran tapasztaltuk, hogy mindenki csak a saját munkáját tudja, ismeri. Ha valakinek azt mondták, hogy terelje jobbra az embereket, akkor terelte, de ha megkérdezted tőle, hogy miért tereli oda, nem tudta megmondani.

Vagy amikor megkérdeztem tőle, hogy jutok el egy látható sportcsarnokhoz, azt sem tudták” – meséli. Márpedig a két újságírónak nem volt könnyű dolga, sokfelé futkostak, ingáztak a különböző helyszínek közt, buszoztak, taxiztak, gyalogoltak, mert majdnem mindent látni akartak.

Sporttörténelem tanúi voltak

„A mi kiküldetésünk elsődleges célja az volt, hogy a magyar és román versenyzőkről beszámoljunk, de a szabadidőt el tudtuk úgy tölteni, hogy lássunk az olimpiából minél többet. Olyan sportágakat láthattunk most élőben, amit addig csak a tévében néztünk, nem láttunk testközelben ezelőtt sosem például curlinget, bobot vagy síugrást. Ráadásul mindezt a legjobbakkal, a világsztárokkal láthattuk” – ecsetelte Kádár Zoltán.

Belekóstoltak a dél-koreai viseletbe, szokásokba is

Hozzátette: a legkiemelkedőbb esemény egy magyar ember számára nyilván, hogy ott volt az első aranynál, amit téli olimpián a magyarok szereztek.

„Élőben láthattuk az egészet, üvöltöttünk, elénekeltük a himnuszt, kezet foghattunk, autogramot kérhettünk tőlük. Ez is olyan egyedi és megismételhetetlen élmény, ez az első magyar téli olimpiai aranyérem, ami ritkán van.

Ez egyedi és megismételhetetlen pillanata a magyar sporttörténelemnek, egyedi és megismételhetetlen pillanata az erdélyi magyar sportújságírásnak és a Marosvásárhelyi Rádiónak is” – véli Kádár Zoltán.

A magyar arany átélése egyedi és megismételhetetlen élmény Fotó: MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Úgy érzi, ez az élmény kárpótolja őket azért, hogy Szöulban hét órát kellett várniuk a reptéren, hogy legyen összeköttetés az olimpiai faluval, vagy azért, hogy több mint két hétig olyasmit ettek, amiről azt sem tudták, mi az.

Két hétig fogalmuk sem volt, hogy mit esznek

„Bár benne volt a levegőben az érem, inkább egyéniben vártuk Liu Shaolin Sándortól, nem a váltóban. Ráadásul mindannyian tudtuk, hogy a gyorskorcsolya olyan kiszámíthatatlan sportág, nagyon könnyű kicsúszni, kiesni” – magyarázta Szép is, akinek a magyar aranyérem mellett még kiemelkedő élménye, hogy Phjongcshangban találkozhatott a csíki haverjével, Kinda Gézával, aki snowboardban pályanyitóként ügyködött, és felvitte a két újságírót a rajthoz, ahová amúgy újságírók nem mehettek volna.

Mikor lesz román arany?

Kérdésünkre, hogy vajon román aranyérem mikor lesz téli olimpián, Kádár Zoltán kifejtette, hogy ha így haladunk, soha.

Romániában egyrészt nem vonzza az érdeklődést a téli sport, másrészt az ország nem is fektet a sportba.

„Nincs Romániában egy gyorskorcsolyázásra alkalmas nagypálya, épületes jégpálya is alig akad. Nagyon messze vagyunk a világelittől téli sportokban. Van egy-egy kimagasló eredmény, ami nem feltétlenül a román államnak köszönhető, inkább a sportoló akaratának, egyéni ambíciójának” – vélekedik a több mint húsz éves sportújságírói tapasztalata eredményeképp Kádár Zoltán.

Kinda Géza felvitte őket a rajthoz

A szerkesztők még ki sem pihenték igazán a koreai fáradalmakat, de nem tétlenkednek, április végén a hokivébére készülnek Budapestre, de természetesen mindketten szeretnének ott lenni Tokióban a nyári olimpián, s négy év múlva Pekingben is. „Tokió számomra személyesen is fontos, mert édesapám ott tornázott 1964-ben. Azt mondtam, hogy valamilyen módon ott leszek, ha nem akkreditációval, akkor szurkolóként. Érzelmileg fontos számomra. Ha már sportolóként nem lehettem ott egy világversenyen, mert nem volt annyi tehetségem, kitartásom, akkor ha újságíróként ott leszek, akkor gondolom, büszke lesz rám édesapám onnan fentről” – fogalmazott Kádár Zoltán.

 

 

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS