„Tejjel nevelt” zöldségek: a Bibó farm

A faragott székely kapu előtt egy faragott pad, rajta egy lovaival szántó férfi figura.  Ezek vagyunk mi – mondja Boér Albin, miközben bekísér a család otthonába. „Így dolgozunk: két kézzel, lóval. Lóval szántok, vetek, de hát én ló nélkül nem is tudnék létezni” – fűzi hozzá, aztán amint belépünk a lakásba, rögtön kiderül, szereti ugyan Albin a lovakat, de aki egy boldog csatakiáltással leveszi a lábáról, az a kétéves Bianka. Körülötte forog az élet. S tulajdonképpen Bianka, azaz Bibó a „felelős” azért is, hogy mi Csíkdánfalvára látogattunk a Boér Albin és Zsuzsa által működtetett Bibó farmra.

„Márciusban betöltöttem a 18. évet, s májusban már Németországban térdeltem a retek fölött” – indítja frappánsan történetüket Albin, aki tíz évet dolgozott Németországban. Néhány évvel később aztán Zsuzsa is csatlakozott hozzá, szezonmunkásból később egy nagyobb cég állandó munkásaivá váltak, mindaddig, amíg ki nem derült, hogy gyereket várnak.

„Többek között permetező traktoron dolgoztam az eperföldeken, de készítettünk elő gyümölcs- és zöldségcsomagokat ismert nagy áruházaknak, ezért tudjuk, hogy ki mit eszik.

Most már ott tartanak, hogy az eddig vízízű eper egy kicsit már édes is. A bió mindamellett, hogy egészséges, finom is, de ma már finom a vegyszerekkel kezelt eper is az ízfokozóknak köszönhetően. Mindenképpen elgondolkodtató kellene legyen, amikor hatalmas méretű epreket vásárolunk, ha azok még finomak is. Sokszor megdöbbentünk azon, amit Németországban tapasztaltunk, éjjelente permeteztem, hogy reggel legyen, amit az emberek leszedjenek” – ecseteli Albin tapasztalataikat. Ezek ismeretében pedig nem is meglepő, hogy amikor kiderült, Zsuzsa várandós, egyet tudtak: az ő gyermekük nem a németországi táplálékon fog felnőni.

Első lépésben csupán arra törekedtek, hogy saját fogyasztásra termesszenek egy kis háztájit, s közben azt fontolgatták, mihez is kezdhetnének idehaza. „Sok lehetőség volt, de arra is rájöttünk, hogy olyannal kell foglalkoznunk, ami lehetővé teszi, hogy együtt legyünk. Így láttunk neki a farm kiépítésének. Az első évben sok gyümölcsfát ültettünk, de elég nehéz volt, mert én délelőtt dolgozni jártam, s délután maradt idő a gazdálkodásra. Aztán a munkahelyen felmondtam, és most már reggeltől estig a növényekkel dolgozom. Együtt vagyunk, dolgozunk, sokszor Bibó is besegít. A tavalyi évünk tanulóév volt, kitapasztaltuk, hogy itthon milyen magokkal lehet dolgozni, nekünk fontos, hogy olyant adjunk el, amit jól ismerünk” – meséli Albin.

Tulajdonképpen nem tettek egyebet, mint megyeszerte idős emberektől gyűjtötték be a tájfajta zöldségmagokat, arra törekedve, hogy olyan palántákat kínáljanak az idén tavasszal eladásra, amelyek a sajátos székelyföldi klímát is szeretik.

Ugyanakkor az is céljuk, hogy ezek rövid tenyészidejűek legyenek, a mifelénk igencsak rövid nyárban tudjon beérni a termésük. Így még el sem búcsúzott rendesen a tél, s több mint húszezer kis mag szökkent szárba a fűtött fóliasátorban. Büszkén meséli a házaspár, hogy Albin saját maga készítette négy melegházat is.

Most már túl vannak a tanulóéven – újságolják csillogó szemekkel. Az egyik fóliasátorban piroslanak az édes, zamatos eprek. Történetük is van, a töveket egy idős asszonytól vásárolták, aki évekkel ezelőtt egy folyton termő, tájfajta epertövet vitt haza a néhai termelőszövetkezetből, azt szaporította fel, s ebből került a Bibó-farmra is. Paradicsomból is legalább ötvenfajta palántájuk volt, nagy becsben tartják mindegyiket: „dánfalvi csatornára növesztett óriásparadicsom, csihánlevelű szenttamási paradicsom, rózsaszín gömb alakú keresztúri paradicsom, a pityókalevelű paradicsom”, amelyről tavaly a nyár közepéig azt hitték, hogy krumpli. Büszkén mutat Albin két tő paradicsomot: csíkdánfalvi parasztparadicsom, amit egész nyáron őrizgetni fog, hogy magot tudjon fogni belőlük. De kétféle tájfajta dinnyét is termesztenek a számos mifelénk már megszokott zöldségek mellett. Kissé bosszankodva jegyzi meg Albin, olyan nagy volt a kereslet a palántáik iránt a tavasszal, hogy valaki a családból eladta az uborkáit, így ő most már legalább két hónap késében van, hiszen magról kell újra palántázzon. „Mindegyiket tudom, kitől, honnan van a mag” – jegyzi meg, mikor számba veszi immár sokadjára a még meglévő palántákat.

„Két évvel ezelőtt nulláról indultunk, aztán megvettük az első lovunkat, most már három van, de vannak tyúkok, juhok, nyulak, és az állomány egyre növekszik. Megvan a tojás és a hús nagy része, most egy tehenet szeretnénk venni, hogy tej is legyen. De feldolgozzuk a zöldségeket, gyümölcsöket, s mindezt bió minőségben. Sok tervünk van. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen nagy lesz az előrelépés, de hogy második évben már kinőjük a saját erőnket, na arra egyáltalán nem számítottunk.”

A fóliasátrak mellett kis bemutató gyümölcsös és zöldséges parcella található, tulajdonképpen itt lehet megnézni majd, hogy milyen gyümölcsöt, zöldségeket termesztenek kint a földeken. Sőt, akár kóstolni is lehet. A család önerőből közel hetven áron vegyes zöldséget termeszt, de több áron telepítettek gyümölcsöst is. Jelszavuk a vegyszermentesség, ez pedig rengeteg munkával jár. „Sok mindenre kell figyelni, rengeteg energiát, munkát felvesz a különböző bajok elhárítása, amit más gyomirtókkal, vegyszerekkel old meg” – mondják.

Ők is permeteznek – jegyzik meg nevetve –, csak nem vegyszerrel.

Például – meséli Zsuzsa – ha öt liter vízben felvegyítünk egy liter tejet, és a növényeinket ezzel legalább heti két alkalommal lepermetezzük, az segít a levéltetvek ellen. A csalán és az árvacsalán levelét, valamint a földből gyökerestől kiásott pitypangot egy vödör vízben beáztatjuk, majd ezt a levet öt-hat nap után ötszöri vízmennyiséggel vegyítve locsoljuk a növényeinkre az immunrendszerük erősítése érdekében. Albin szerint ugyanis a betegséget a növények esetében is megelőzni kell.

„Végtelen a házi praktikák tárháza. Az adagolás, a felhasználás és az idő határozza meg, hogy mennyire hatékony az adott eljárás. A palánták nagyon szeretik a foszfort, így tavasszal a földbe hamut keverünk, de jót tesz a tojás héja, a kávézacc. Fontos az állandó kiegyensúlyozott vízhasználat, ne legyen nagy ingadozás, a kiegyensúlyozatlanság betegségeket hordoz. Rengeteg apróság van, de a legfontosabb, hogy kialakítsuk a jó immunrendszert, hogy a növények ellenállók legyen a betegségekre. A vegyszermentes gazdaság fenntartásához sok kitartás kell. Tavaly ősszel éppen tejes vízzel permeteztem a fákat, amikor azt láttam, hogy az úton elhaladó szekéren ülők nagyon néznek. Biztos gondolták, hogy hiába mondom, hogy nem permetezek, mégis elkaptak permetezni.

– kacag nagyot a fiatalember. Mesélik, tavaly a csiga okozott problémákat, arra jó megoldásnak bizonyultak idén a kacsák. Hogy az idén mi lesz? „Az Isten kezére vagyunk ítélve. Mindig lesznek betegségek, hála Istennek könnyen felismerjük, házi praktikákkal kicsit nehezebb, de megoldjuk, nem tud olyan variáció lenni, hogy mi vegyszerhez nyúljunk” – hangsúlyozzák.

Sokan furcsállottak – mondják – egyrészt azt, hogy hazajöttek és mezőgazdasági munkába fogtak, másrészt az általuk alkalmazott technológiát.  Megfizethetetlen számukra – hangsúlyozzák –, hogy együtt van a család akkor is, amikor kint dolgoznak a zöldségekkel. A fóliasátrak mellett kis homokozó van Biankának kialakítva, így ha megunta az eperszedést, elvonulhat játszani.

„Volt egy vásárlóm, aki megvette tőlem a paradicsompalántát, s azt kérdezte mivel permetezze, hogy megéljen. Nahát én erre mit is mondhatnék? Én mindenkire próbálom ráerőltetni, ha csak egy palántája van, ha csak egy tyúkja van akkor is, hogy foglalkozzon vele, mert nincs annál jobb, mint a két kezünk munkájának gyümölcse.

Kijövök, beleszagolok a lestyánba, a kamillába, megfogom, megízlelem, megnézegetem, hogy néznek ki, világosodik-e a levelük, tápanyagra van-e szükség, mert ha nem figyelünk rájuk, beteg növényeket adunk tovább. Egész tavasszal hosszan követtem a palántáink életét, bárki, aki nálunk vásárolt, s gondja akadt, ha jelezte, én segítettem. Első perctől a gyermekünkért csinálunk mindent, senkit sem akarunk becsapni. Amit a mi gyermekünk fogyaszt, azt adjuk el másnak is. Amit mi eszünk, azt eszik a vevők is. Ha mindez számunkra nem lenne fontos, hamar belefáradnánk.”