Hogyan működik? Betekintés egy uszoda kulisszái mögé

A nagyközönség szeme elől többnyire rejtve maradnak azok a berendezések, gépek, létesítmények, amelyek egy uszoda működéséhez elengedhetetlenek. Állandó hőfokon kell tartani a vizet, a belső hőmérsékletet, tisztítani a medencék tartalmát, szellőztetni. Tudnivaló, hogy mindehhez gépek kellenek, de amit a Csíki Csobbanóban találtunk, az több volt, mint amire számítottunk.

A 2013-ban átadott uszodában Bíró László, a működtető önkormányzati cég, a Csíki Fürdők Kft. igazgatója kalauzol körbe. Megtudjuk: az uszoda berendezései automatizáltak, többnyire számítógép felügyeli működésüket.

Azért többnyire, mert bizonyos vonatkozásokban szükség van az emberi beavatkozásra, mint ahogy ahhoz is szükség van az emberekre, hogy megbizonyosodjanak: valóban megfelelően végzik a gépek a dolgukat, s a vendégek mindig biztonságban vannak.

Az önkormányzat tulajdonában levő uszodában a Csíki Fürdők foglalkoztatja a személyzetet, vázolja az igazgató. Három váltás van ügyeletben minden nap, minden váltásban négyen dolgoznak: recepciós, takarítónő, úszómester és egy csoportfelelős úszómester – a vízi mentéshez ugyanis a szabályok szerint mindig legalább két személyre van szükség. Az úszómester mindig a medencetérben tartózkodik, a vendégeket figyelve. Ha gond van, a csoportfelelőst CB-rádión keresztül értesítik, akinek ilyenkor azonnal jelentkeznie kell. A csoportfelelős dolga ugyanakkor, hogy ellenőrizze a víz és a levegő hőmérsékletéért és minőségéért felelős berendezéseket illetve a beléptető rendszert.

Ha műszaki jellegű probléma adódik, s a csoportvezető nem tudja elhárítani,

a mérnöki végzettségű és műszaki érzékkel megáldott fürdőigazgató lép közbe.

Amennyiben ő sem tudja elhárítani a problémát, akkor jelzi ezt azon cégek felé, amelyekkel az uszodának erre megállapodása van. Ez adott esetben lehet egy másik önkormányzati cég, mint a Harvíz vagy a Goscom, ezek a víz-és fűtésszerelési feladatoknál jöhetnek szóba. A szellőztető berendezés ékszíjainak ellenőrzése és cseréje azonban már Bíró Lászlóra hárul, akárcsak a különböző érzékelők, mint például a medencék szintmérőjének cseréje. Korábban a különböző szűrők mosásával is ő foglalkozott, de most már kitanította erre egyik beosztottját.

A víz minőségét PH-szintezők és klór adagolásával biztosítják. Ez a folyamat sem tud teljesen automatikus lenni, ugyanis megtörténik, hogy „elejti” a berendezés a PH-t és a klórt, vagy egyszerűen eldugul a klórból kicsapódó só miatt. Bár a szenzorok folyamatosan mérik a klór és a PH szintjét a medencékben, az úszómesterek naponta nyitáskor és záráskor kézi mérést is végeznek. A medencék vizének hőmérsékletét két óránként mérik manuálisan. „Ami automata, az elromolhat” – szögezi le a fürdőigazgató.

A nagymedence vizét egyébként 28, a tanmedencéét 29-30 fokon tartják, a levegő hőmérséklete 28-29 fokos. Erre azért van szükség, mert ellenkező esetben túlságosan párolognának a medencék. A víz a város ivóvízhálózatából származik.

– mondja Bíró László. Az már más kérdés, hogy azt a „csapvizet”, amikkel a medencéket feltöltik, hosszan kell kezeljék, amíg olyan kristálytiszta nem lesz, mint ahogy a vendégek megszokták. Ami víz ugyanis a medencékbe először bekerül, az inkább hasonlít a szépvízi gyűjtőtóban látható zöldes-sötétszürke folyadékhoz. Egy hét forgatásra-szűrésre van szükség ahhoz, hogy teljesen kitisztuljon.

De nem csak szűrik folyamatosan homokrétegen keresztül, lágyítják és fertőtlenítik is a vizet. Érkezéskor 8,0-8,2 a víz savassága, ezt 7,2-7,7 PH-értékre lágyítják. Minél alacsonyabb a PH-szint, annál jobban hat a fertőtlenítő klór, így ebből kevesebbet kell adagolni, ezért igyekeznek a savasságot a megengedett határérték alsó szintjén tartani. A csíkszeredai uszodában a 0,6 ezrelékes szint körül tartják a klór hányadát, miközben ennek a felső egészségügyi határértéke 1 ezrelék, az előírt alsó érték pedig 0,5 ezrelék. A klór alacsonyabb szintjének köszönhető, hogy a levegőben nem érezni klórszagot, s a szemet sem csípi annyira a víz.

 Évente egyszer töltik fel a medencéket, augusztusban a városnapi úszóversenyt követően négy hétre bezárják az uszodát. Három hétig ezalatt a személyzet szabadságon van, a maradék egy héten kitisztítják a medencéket.

Rákérdünk: meglátszik-e a vízben, ha valaki belevizel?

– mondja enyhe gúnnyal a hangjában Bíró László. A vízben levő klór viszont elpusztít minden kórokozót, nyugtatja meg a fürdőzőket az igazgató, s erről saját és hatósági laboratóriumi vizsgálatok sorozata tanúskodik. Ennek ellenére elvárás minden vendég felé, hogy a medencébe való beereszkedés előtt zuhanyozzon le. Az is elvárás, hogy az öltözőből utcai cipővel senki ne menjen be a zuhanyzók területére, ennek ellenére az egyik iskolai csoport felnőtt kísérője éppen ezt teszi, összekoszolva a padlót. Csóválja a fejét, méltatlankodik Bíró László, de nem vonja felelősségre a hölgyet.

Kilépünk a nagyközönség által is ismert területről. A gépházakban többnyire fülsiketítő zúgás és tekintélyes berendezések fogadnak. A levegőminőséget hatalmas keverőpumpák biztosítják, amelyek szükség szerint párátlanítás után visszafordítják a medencetérből kiszívott levegőt vagy a kültérből kevernek hozzá frisset. A fűtőházból meleg víz érkezik a helyiségbe, amelyből nagy bordázott hőcserélők segítségével nyernek meleg levegőt a medencetér fűtésére. A légtechnikából a vendégek a medencéknél csak a tetőre szerelt nagy alumínium csöveket látják, illetve a medencék szintjén a légbefúvó rácsokat.

A földgázüzemű automata kazánok már egy kisebb teremben kaptak helyet, itt most csend van, éppen nincs szükség az enyhe májusi napon a gázlángra. A vezérlőkazán irányítja a tevékenységet, ha úgy érzékelik a berendezések, hogy szükség van a fűtésre, véletlenszerűen indít be egy vagy több kazánt. Télen rendszerint mind a négy működik. Egy még kisebb helyiségben a villanypanelt is megnézzük, itt van a főkapcsoló és persze a villanyóra – olyan mérőt szerelt ide az áramszolgáltató, amelyik interneten továbbítja az adatait. Ennek ellenére mégis a szolgáltató egy munkatársa januártól személyesen olvassa le az órát, mondja Bíró László. S ugyanez a helyzet a gázórával is.

Összesen öt hatalmas zöld tartályban szűrik a medencék vizét, a tartályokban egyszerű homok látja el a feladatot. A keverés automatizált, de ha eldugul a szűrő, akkor emberi beavatkozás szükséges: ki kell mosni. Elméletileg ez a folyamat is automatizált kellene legyen, de egy szoftverhiba – vagy állásponttól függően egy kivitelezési hiba – ezt egyelőre nem teszi lehetővé.

 Szó esik egyéb kivitelezési hibákról is, amelyek megnehezítik az uszodában dolgozók életét. Többnyire különböző vízszivárgásokról van szó, de meglepő, hogy például

a tetőszerkezet tanmedence feletti részében a gumimembrán nincs lerögzítve, így egy nagyobb szél letépheti.

Olyan részei is vannak a tetőnek, amelyeket télen a hó súlya összenyomott, s ezzel megváltoztatta vízelfolyási tulajdonságait: konkrétan nem folyik le róla rendesen a víz. Meglehetősen súlyos probléma, hogy a zuhanyzóknál áznak a falak. A szauna merülőmedencéje nincs leszigetelve rendesen, a víz szivárog innen be a falba.

Mivel 2013-ban adták át a megrendelő önkormányzatnak a létesítményt, az uszoda még az öt éves jótállási időn belül van, de igen nehéz ezt a sokszor több száz kilométerre levő kivitelezőknél érvényesíteni. Főleg, hogy az egyik, egyébként csíki fővállalkozó azóta gyakorlatilag már nem létezik, a csődbe ment vállalkozás jogi felszámolás alatt van.

A szűrőtartályok alatti szinten, az alagsorban egy másik helyiségben kezelik a vizet. Ennek a szintnek külön légtechnikai berendezése van. Ez talán az uszoda legrejtélyesebb területe:

félhomály, néhol sötétség uralkodik, fejmagasságban tekintélyes csövek, mindenféle vezetékek hálózata kúszik szerteszét.

Lehajtott fejjel közelítünk meg egy gépet, ami különös fújtató kattogással, lüktető vezetékével éppen klórt adagol a vízhez. A berendezés tulajdonképpen egy minilabor: érzékeli, mennyi klór van a vízben és mennyire savas. Ettől függően szükség szerint keveri a PH-szabályzót és klórt a vízbe. PH-szabályozó gyanánt  újabban nátrium-hidrogén-szulfátot (nátrium-biszulfátot) használnak. Mindkét medencének külön vízminőség-szabályozó berendezése van.

Az alagsorban tovább haladva még alacsonyabban fekvő még vastagabb vezetékek következnek, de ezek már zúgnak is. Itt a medencéket tulajdonképpen kívülről és alulról látjuk, a falon túl van a víz. A tanmedence alját a falra festett csík jelzi. A medencékhez külön tárolótartály tartozik, ahová az éppen aktuális terhelés szerint kiömlik a víz, innen pumpák továbbítják a már látott berendezések felé. Ezeknek a keverőpumpáknak folyamatosan működniük kell, mert kipróbálták: ha megállítják akár csak éjszakára is a forgatást, elromlik a víz minősége, s túl sok időbe kerül, amíg újra visszanyeri tulajdonságait. A pumpák előtt szűrők fogják fel azokat a tárgyakat, amelyeknek nem szabad a berendezésekbe bekerülniük: úszószemüvegek, sapkák, füldugók és hasonlók szoktak innen előbukkani. Telefonja fényszórójával ellenőrzi Bíró László, hogy mennyire vannak éppen lerakódva.

Egy kivitelezési hiba bizonyítékát is lehet látni itt: a medencéből a napozóra kifröcskölődő víz leszivárgásának nyomát. Érdekesség, hogy a tanmedence vize biztosítja a belső tűzcsapok vízellátását, ha tűz ütne ki.

A sokadik alagsori helyiségben fémes fóliával leszigetelt vezetékékeken kisebb pumpákat látunk. Ebben a helyiségben osztják el a berendezések a kazánoktól érkező meleg vizet a különböző célokra: vízmelegítésre, két rend padlófűtésre, fűtőtestekre, a légtechnika hőcserélőjéhez. Néhány szigetelt melegvíz-tartály is van itt, amelyek arra szolgálnak, hogy ha éppen nincs például gázszolgáltatás, akkor se kelljen bezárni az uszodát. Ha az áramszolgáltatás szünetelne, akkor sincs baj: egy – természetesen jó méretes – generátor automatikusan beindul, s biztosítja a szükséges elektromos energiát a legfontosabb berendezéseknek: a vészkijárati jelzőknek, a tűzvédelemi berendezéseknek, a mozgásérzékelőknek, a fő vezérlő számítógépének és a vízcsapok vízellátásáért felelő pumpáknak.

Az uszoda havi látogatottsága 8-12 ezer fő, télen nagyobb, nyáron kevesebb. Érdekes jelenség Csíkban – mutat rá az igazgató –, hogy amikor szép idő van, akkor többen mennek úszni a fedett medencébe, mint amikor esős az időjárás. A létesítmény havonta 50-60 ezer kilowatt elektromos energiát használ el, azaz nagyjából annyit, mint öt-hatszáz átlagos háztartás. A földgázfogyasztás mértéke télen, illetve nyáron igen változó,

legkevesebb 2000-2500, legtöbb mintegy 13500 köbméter földgázat el tudnak a létesítményben égetni.

Az igazgató hozzáfűzi: ehhez a fogyasztási adathoz jó tudni, hogy az uszoda magyarországi tervezés alapján készült, aminek folyamán nem vették teljesen figyelembe a csíki éghajlati sajátosságokat, s telente jelentősen veszíti az épület a hőt. Vizet zuhanyzásra, takarításra, a szűrők mosására használnak, havonta 700-800 köbméter fogy.

Az uszoda nem önfenntartó, de az indulásnál tapasztalt 54 százalékos önfinanszírozás mostanra elérte a 70 százalékot. Bíró László szerint egy – amúgy már önkormányzati határozattervezetben is előterjesztett  – 25 százalékos díjszabásemeléssel és egy 20 százalékos látogatottság-emelkedéssel akár az önfenntartás is elérhető volna. A gond viszont az, hogy hamarosan – 2018 májusában – véget ér az öt éves jótállási periódus, így a fenntartási, javítási költségek emelkedni fognak.