HIRDETÉS
„Egyesek szerint nem lehet szeretni Izlandot. Én nem így vagyok vele, első pillanattól beleszerettem, amikor megláttam. Egyszerre szelíd és durva arca teljesen elvarázsolt, s ha fiatal volnék, odaköltöznék, és idegenvezető lennék” − írja a szigetországról megjelentetett útikönyvében a csíkszeredai Zsigmond Enikő.
A geológus és turisztikai szakíró Izlandról szóló könyve a baróti Tortoma Kiadó gondozásában jelent meg. Zsigmond Enikő nyugdíjba vonulása után kezdett írni, számos turisztikai könyve jelent már meg, de mint mondta, a térképekre a legbüszkébb. Ezekből is többet rajzolt, szerkesztett már, 1990 után hiánypótló jelleggel, a régi magyar helynevek visszahonosításának céljával is, a térképek hátoldalain pedig teljes útikalauzok is vannak, az aktuális tudnivalók mellett többek között történelmi vonatkozású információkkal is.
2010-ben egykori egyetemi évfolyamtársaival jutott el Zsigmond Enikő Izlandra, a csodák földjére, ahogy még nevezi könyvében ezt a szigetországot, amely manapság egyre inkább felkelti a turisták kíváncsiságát. Az évfolyamra három lány járt, kapcsolatuk barátsággá kovácsolódott, így együtt indultak el erre az útra, amelyre még két férfi évfolyamtársuk is elkísérte őket. Az utat Kolozsváron egy közös fotókiállítás követte, erre Zsigmond Enikő írta úti jegyzetei alapján a kísérőszöveget, ami annyira jól sikerült, hogy barátai arra biztatták, könyvet is írjon.
A könyv megszületett, azóta viszont a szerzőt betegség is hátráltatta, a kiadó keresésével, a megjelenés anyagi feltételeinek biztosításával is telt az idő, így végül tavaly jelent meg. A kiadvány nem turistakalauz annak a megszokott értelmében, hiszen a különböző utazási, szállással kapcsolatos tudnivalókat úgyis eléri bárki az interneten, hanem inkább útleírás, amelyben a szerző ismerteti Izland történelmi, földrajzi sajátosságait is, ugyanakkor pedig élménybeszámolót közöl kilencnapos, a szigetországot körülölelő autós útjukról.
A könyvben pontos adatok, leírások is vannak a különböző látnivalókról. Izlandot „a tűz szülte, de a jég próbálja megszelídíteni, hasztalanul” − egy geológus számára egy ilyen táj valóságos paradicsom, de Zsigmond Enikő mindenkinek ajánlja az izlandi kirándulást.
− mondta.
A vízesések, gejzírek, gleccserek, meleg fürdők, vulkáni kráterek és kúpok által díszített szigeten a tengerpartokon vannak állattenyésztésre, élelmiszerek termesztésére is alkalmas helyek, de a sziget közepén, a felföldön, ahogy ott nevezik, nincs élet, több száz kilométeres szürke-fekete lávasivatag, „vulkánkiállítás” van, ahol télen nagyon hideg van – mesélte az utazó.
Megtudtuk, az időjárás is szélsőséges, ők nyáron voltak ott, és előfordult, hogy egyik percben gyönyörű idő volt, ragyogó napsütés, másik percben pedig már beborult az ég és hideg-hideg eső esett, amely amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment, és mindez akár naponta tízszer is ismétlődött.
Ugyanakkor egészen fantasztikus látványosságok is vannak, amelyekkel az ember máshol nem találkozik, mintha kilépnénk egy másik bolygóra olyan, pedig itt van, Európa szélénél
– mondta Zsigmond Enikő. A sziget sajátosságait annak köszönheti, hogy hatalmas törésvonal-rendszer húzódik alatta, „amely az észak-amerikai kontinentális lemez és az eurázsiai pajzs között helyezkedik el”.
„Határtalan tisztaság uralkodik a szigeten, az emberek tisztelik a természetet, együtt élnek vele” − emelte még ki a szerző. Zsigmond Enikő könyve utószavában úgy fogalmaz:
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
