Játék a tűzzel: nem egyszerűen zsonglőrködés

2008-ben egy fotótáborban vett részt, amikor az egyik szervező mutatott néhány zsonglőrtrükköt, s ez annyira megtetszett neki, hogy aznap nem is vette kézbe a fényképezőgépet, hanem csak a poi labdákkal és botokkal játszadozott. Hazaérve az interneten keresett kisfilmeket erről, s mindent megtanult, ami akkor a neten forgott, persze akkor még nem volt akkora nagy a választék, mint most. Pár fellépése is volt, sepsiszentgyörgyi barátaival egy kis csapatot is létrehoztak, s közösen gyakoroltak, szórakoztatták a nézőket.

„Ahhoz, hogy nagyszerű tűzzsonglőr lehess, szükség van kézügyességre és sok, sok gyakorlásra. Addig kell gyakorolnod a gyakorlatokat, feladatokat, amíg nagyon-nagyon jól tudod. Hiszen amikor nemcsak labdákkal és botokkal, hanem a tűzzel is mutatványozol, akkor az sokkal nehezebb. A tűz felfokozott állapotot okoz, s ha nincs elég gyakorlat, meg is éget. Pontosabbak kell legyenek a feladatok a tűzzel, s jobban kell koncentrálni. Általában ha valaki zsonglőrködik, miután kipróbálja a mutatványokat tűzzel is, egyből rájön,

– fejtette ki Török Csongor.

2010-ben a Félsziget fesztiválon segédkezett egy budapesti tűzzsonglőr csapatnak, velük együtt tartott foglalkozást a fiataloknak. Sok mindent megtanult tőlük, hiszen ők igazán profik voltak, sok jó tanácsot adtak, megismertették a kontaktbotokkal, kontaktlabdákkal és olyan kellékekkel, amelyeket addig nem ismert. „Akkor jöttem rá, hogy szeretek másokkal foglalkozni, másokat tanítani, s arra is, hogy ezt lehet pénzért is végezni, nemcsak hobbiból. Nagy lelkesedéssel tanultam, fejlesztettem magam. Aztán készültem egyetemre, de nem sikerült egyből a felvételi, így egy évet otthon voltam. Elkezdtem workshopokat tartani, gyermekekkel is foglalkoztam, mindenfelé reklámoztam magam, sok fellépésem volt” – tudtuk meg.

Nagy fordulópont volt Török Csongor életében, amikor felkerült a bukaresti építészegyetem tájépítészi karára, hiszen ott kapcsolatba került az Incubator 107 nevű szervezettel, amelynek keretén belül tűzzsonglőr workshopokat tartott, s amelyen keresztül fellépési felkérések érkeztek hozzá.

„A bukaresti évek alatt indultam el a profi tűzzsonglőrré válás rögös útján, itt éreztem azt, hogy ez több lesz, mint hobbi. Abban a négy évben sok volt a fellépésem, pénzt kerestem, ez húzóerő volt. A workshopok is mindig segítenek, oda kell figyelni, magyarázni. Van, amikor a gyermekeknek ingyen tartok bemutatót és mutatom meg a trükköket. Bukarestben volt egy hét éves magántanítványom, aki igazi kihívás volt. Tehetséges kislány volt, aki szembeállt velem, s azt mondta, mutass valami vagány mutatványt. Nagyon kellett igyekezzek, mert őszinte volt és szemembe mondta, ha nem keltettem fel az érdeklődését” – mondta nevetve Csongor.

A fiatalembertől azt is megtudtuk, hogy Bukarestben és Budapesten is van zsonglőriskola, de szerinte az a legjobb módszer, ha valaki

elsajátítva az alapokat, majd autodidakta módon otthon tanul tovább, és fejleszti magát.

Barátai és ismerősei között sokan hobbiszinten zsonglőrködnek, akadnak olyanok is, akik nemcsak eszközökkel, hanem tűzzel is. „Olyan ez is, mint a biciklizés. Bárki megtanulhatja, van, aki az alapokat elsajátítja egy nap alatt, van, aki egy hét alatt. Vannak falak, amibe bele lehet ütközni az úton.

– fejtette ki Török Csongor.

A csíkszeredai tűzzsonglőr most újabb kihívás előtt állt, hiszen Budapesten mesterizik, s most ismerkedik, barátkozik az ottani profikkal. Bevallotta, hogy itthon nagyon jónak számított, Párizsban is volt egy ideig zsonglőrökkel, és ott is kiválóan teljesített, de Budapesten most csak a közepesek között van. Keresi a helyét, a kapcsolatokat, szeretné tánccal és színházzal is összekötni a fellépéseket. Megismerkedett egy koreográfussal Budapesten, aki nyitottnak mutatkozik az együttműködésre, és lehet, hogy közös produkcióik is lesznek. „Régebb én is fújtam tüzet, de ma már nem teszem, mert egészségtelen.

– vázolta a fiatalember.

A tervek között Európai fellépések is szerepelnek, de addig is Facebook-oldalán népszerűsíti ezt a munkáját, s szeretné, ha tornaórákon is lehetősége lenne megmutatni pár zsonglőrmutatványt a gyerekeknek. „Nagyon jó kézügyesség- és koordinációfejlesztő, olyan mozgásokat végez és tanul meg a gyermek, amit a hétköznapi életébe nem csinál, azért megy az elején nehezen. Ezáltal nagyon fejlődik az izommemória.

Szeretném, hogy bekerüljön az Iskola másként foglalkozásokba is ez. Kisebb oktatófüzetet is szeretnék készíteni, ismerősökkel, hogy otthon is bárki megtanulhassa az alapokat.

Hét éves kortól már lehetne tanulni. Sok tervem van, de kevés az időm. Tájépítészként is dolgozom, s jól be kell osszam az időm, hogy mindenre jusson” – osztotta meg velünk Török Csongor.

Természetesen beszélgettünk vele ennek az érdekes szakmának az anyagi oldaláról is. Megtudtuk, hogy a profi eszközök elég drágák, de ő egy budapesti gyártónak a romániai forgalmazója, így előnyösebben hozzájut ezekhez. Kapott már támogatásként is eszközt, ami tulajdonképpen fogyóeszköz, és időnként cserélni kell.

Fellépett már országszerte középkori fesztiválokon, a Múzeumok éjszakáján, táborokban.

A fellépéskor tulajdonképpen nem azt a húsz perces műsort fizetik meg, hanem az egész majdnem tíz év alatt szerzett tudást. De részt veszek jótékonysági eseményeken is, árvaházakban, gyermektáborokban.” – árulta el.

Beszélgetésünk idején Csongor többször kihangsúlyozta, hogy mennyire szereti a tűzzsonglőrködést, kikapcsolja, motiválja. Most úgy gondolja, hogy még tíz évig fog ezzel foglalkozni, s később gyermekeinek, unokáinak fog erről sokat-sokat mesélni.