Karrier. Mást jelent egy nő és egy férfi életében?

A karrier egy álom megvalósítása, a szakmai vagy az élettapasztalataink folyamata. Esetleg egy elért cél, amely alatt kiteljesedtünk valamiben – magyarázta Kakassy Blanka a Csíki Anyák sátrában tartott, Karriermenedzsment és család című előadásán Tusványoson.  

Kakassy Blanka rámutatott, hogy ha külön vizsgáljuk a férfi és a női karriereket, érdekes módon a szakirodalom mindig a nők szempontjából kezdi taglalni ezt.

A férfiaknál viszonylag egyszerű: kereső karriert fut be, és a társadalom is úgy értékeli, hogy szakmai karrierről van szó. A nőknél viszont szakmai karrierről, családi karrierről vagy kettős karrierről beszélhetünk. 

A családi karrier esetében a nő feladja a szakmai karriert, vagy nem adja fel, hanem egyszerűen amellett dönt. Ezzel kapcsolatban a társadalom meglehetősen ítélkező, nem egy kereső karrier, ezért kevés az elismertsége. Az otthon dolgozó nőnek társadalmilag bizonytalan az elismertsége, az anyagi léte.

„Mindenkinek a helyén kell legyen a szíve, aki felvállalja és azt mondja, hogy márpedig nekem ez az értékes és ezt akarom csinálni. Nagyon sok formában lehet ezt vállalni vagy nem vállalni. Vagy először karriert épít és utána rátér a családra és kettős karrierje lesz. Mindenképp a gyerekek vállalásával kimarad egy időre a munkából, elavulnak az ismeretei.  Nagyon sok törekvés volt arra, hogy a különböző szervezetek felébresszék a vezetők figyelmét és rátereljék arra, hogy azok a nők, akik több gyereket neveltek otthon és visszatérnének a vállalkozásba, sok olyan tapasztalatot tudnak hozni, ami hasznosítható. Azok az emberek, akik kommunikációs képzéseken vesznek részt és csomó érzelmi intelligenciáról szóló feladatot végeznek mindig elmaradnak azon nők mellett, akik otthon gyerekeket menedzselnek, nevelnek. Ők jobban odafigyelnek és teljesen másképp végzik a dolgukat, és ezeket maximálisan lehetne értékelni és jutalmazni” – hangsúlyozta a szakember.

Kiemelte, megmaradt az a nézet, hogy a férfi karrierje szakmai, jól kereső kell legyen és el kell tudja tartani a családot. Ezek a jellegek megmaradtak, hogy mégiscsak a férfi legyen a családfenntartó, ő keressen többet és a főbb döntéseket ő hozza. A napi döntésekben kevésbé igényelnek szerepet a férfiak. Elég, ha megmondják az irányt, és azon kívül a nők azok, akik a mindennapi kis döntéseket meghozzák és ezeket meglépik. A legtöbb nő továbbra is a család rendezésében, etetésében, tisztán tartásában vállal szerepet, és ezt teljes mértékben ők maguk is elfogadják. Ugyanakkor mindkét nem tudatában van, hogy ha a nő szakmai pályát is vállal, kevésbé lesz értékelve és megfizetve, mint a férfiak. Ennek ellenére szívesen vállalnak szakmai pályát, mert ez boldogítóan hat az életükre, nagyobb lesz az önértékelésük, és kiegyensúlyozottabbak lesznek. Tehát, bár halmozódnak a szerepeik, a lelki és fizikai életükre jó hatással van a munkavállalás.

Manapság a legtöbb család kétkeresős, ez általánosan elfogadott, de a férfiak nem mindig élik meg ezt pozitívan. Azokban a hagyományosabb családokban, ahol a férfi azt az üzenetet hozza magával, hogy ő kell a nagyobb kereső legyen, ő kell a családnak biztosítsa a megélhetést és a nő legyen biztos helyen otthon, nehezen élik meg, ha a nő többet keres vagy többet hiányzik otthonról.

Természetesen vannak esetek, amikor a férfi figyel oda az iskolára, a gyereknevelésre és egyéb családi problémákra, nem a nő. Tehát nem általánosítható, inkább kisebb-nagyobb százalékokban így vagy úgy történik. A női karrierekről elmondható, hogy a legtöbb vállalkozásnál a vezető szerepekben inkább férfiakat választanak. Bizonyos szerepeknél eleve feltételezik, hogy azt inkább férfi tudja megcsinálni, és egy nőnek tudatában kell lennie, hogy egy idő után van egy üvegplafon a ranglétrán számára.

Felléphetnek szerepkonfliktusok, amikor egyszerre több szerepet is vállal a nő, munkahelyit és családit.  Amennyiben mindkét helyen nagy az elvárás, mindkét helyen ott kellene lenni maximálisan és nagy a nyomás, akkor valamerre billenteni kell a helyzetet. Az egyik lehetséges mód, hogy átstrukturálja a nő szerepeit: például átruház feladatokat másokra. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a prioritásokat rendezi át, és valamelyikről lemond. Egy másik helyzet, amikor egyiket sem tudja feladni és bedarálódik a két elvárás közé.

– mutatott rá a pszichológus, aki szerint ezektől érdemes óvakodni.

A szakember szerint bár a megélhetésért dolgozunk, de ha ez nem elégít ki minket, lépjünk tovább és keressünk olyant, ami értéket ad. Mindenkinek különböző aspirációi vannak, van, aki lazacot szeletel egy üzletben és annyira beleéli magát és tudja, hogy ezt jól csinálja, hogy elégedettséggel tölti el. Van, aki keresi a mögöttes értéket. Ha nem találja, tovább keres, minthogy elfásuljon egy olyan tevékenységben, ami neki nem hoz hosszú távon megelégedettséget.

A karrierhez több dolog is szükséges: családi erőforrások és lehetőségek, a munkapiac és a képességeink. A szakember elmondta, az Y-generációnak már teljesen mást jelent a munka, mint a korábbi nemzedékeknek. Az erdélyi cégek nagy része még nincs felkészülve arra, hogy ezt a generációt megfogja. Eléggé merevek, elvárják az elköteleződést és a bizonyítást anélkül, hogy lépnének az emberek felé és ez elriasztja a fiatalokat. Az alkalmazottak többsége elvárná, hogy ne csak a gyors haszonra, vagy még több profitra koncentráljanak a vállalatok, hanem valami többletértéket is hordozzanak számukra.

„Hogyan tudod leellenőrizni, hogy az emberek elvégzik-e a feladatukat? Amennyiben eleget vagy közöttük, tudod, hogy mit vársz el tőlük és mit vagy ezért hajlandó adni. A vezetőknek nem feltétlenül erősségük, hogy minden szinten ott legyenek az emberek között. Nem tudják, hogy mit is várnak el bizonyos emberektől. Minél nagyobb a cég, annál kevésbé látják át az emberek munkáját, és annál kevésbé tudnak utánanézni, hogy mit miért kérnek. Ezért csúszunk be egészségtelen sémákba, hogy nyolctól négyig, vagy kilenctől hatig ott kell lenni a munkahelyen. Az időpontokat ellenőrizzük, hogy időben jött vagy ment az alkalmazott, és nincs valós fogalmunk arról, hogy a munkáját hogyan végezte abban a nyolc órában. Ha tudjuk, hogy mit várunk el tőle konkrétan, akkor csinálhatja akármikor. Ez az, amit a sokkal egészségesebben gondolkodó fiataljaink tudnak mérlegelni és elvárni.”

Mindenki a saját boldogságáért felelős. De ezért be kell vállalni az aktív keresést, az elköteleződést, és annak a merszét, hogy meggondoljuk magunkat, és akár nyugdíj előtt váltsunk. Ehhez nem csak bátorság kell, nem csak a magunk ismerete és felvállalása, hanem egy befektetett erőfeszítés is – nyomatékosította a szakember.