HIRDETÉS

Kik vagyunk, mi magyarok? Pro és kontra vélemények a finnugor származáselméletről

Nánó Csaba 2018. március 05., 16:00
HIRDETÉS

Akadémikusok, nyelvészek, önjelölt tudósok évszázadok óta kutatják a magyar nép és nyelv eredetét. A vita máig ébren tartja a közvélemény érdeklődését, bár úgy tűnik, a kutatóknak még sokáig nem sikerül egyezségre jutniuk.

A származáselmélet megosztja a kutatókat Fotó: Pixabay.com

Szép számban akadnak laikusok, akik – valamiféle szent meggyőződésből, ha szóba kerül a finnugor eredet – a Magyar Akadémia nyelvészeit egyszerűen lehülyézik, mások jobb ügyekhez mérten tűzzel-vassal védik valós vagy vélt igazukat.

Valóságos összeesküvés-elméletek születtek a magyar nyelvről és a magyar nép eredetéről,

amelyeknek aligha van sok valóságalapjuk. Az igazi tudósok bizonyítékokra hivatkoznak, és mindkét tábor – az úgynevezett finnugristák, illetve az eurázsiai vonal követői – bizonyítottnak vélik feltevéseiket. Bár a helyzet korántsem egyértelmű…

A 19. század utolsó harmadában a Belső-Ázsiát keresztül-kasul beutazó, eközben majdnem törökké vált Vámbery Ármin – egy korabeli híres pasa titkára is volt – állt elő a török–magyar rokonsággal. Ez az elmélet már akkor megosztotta a kutatókat és a közvéleményt. Az akadémia és a tudományegyetem finnugristái (Hunfalvy Pál, Budenz József, Barna Ferdinánd stb.) nem lelkesedtek Vámbéry elmélete iránt. Az őt és elméletét ért támadások hevessége azonban meglepő annak fényében, hogy Vámbéry sosem tagadta a magyar és a finn népek közt fennálló kapcsolatot. Az általa előbb turáninak, majd a nemzetközi szaknyelv változása nyomán már urál-altajinak nevezett népeket és nyelveket (a finntől a magyaron át a törökig) mind egymás meglehetősen közeli rokonainak tartotta.

Vámbéry az 1882-ben megjelent A magyarok eredete című munkájában azt állította, hogy

„a magyar nyelvnek és a magyar fajnak az alapja, a magva török, s ami kis finnugor szórvány itt-ott akad benne, az másodlagos, jövevény elem”.

Ugyanakkor a szerző által nagy számban közölt török–magyar etimológiáinak nagy részéről ellenfele, Budenz állítólag kimutatta, hogy azok kegyes csalásokkal születtek. Végül Vámbéry kompromisszumot kötött és kijelentette: csak a magyar nép rokon a törökkel, a magyar nyelv viszont csak részben.

Abban mindenki egyetért, hogy a Vámbéry munkássága nagyban hozzájárult az orientalizmus sajátosan magyarérdekű változatának, az Ázsiát, népeit, történelmét és műveltségét a magyar történelemmel és műveltséggel való összefüggésében vizsgáló turánizmus felvirágzásához. Egyébként Vámbéry kutatásai és elmélete iránt Arany János is élénken érdeklődött, Nagykőrösön és Budapesten többször is találkoztak.

Vége a találgatásoknak?

A napokban elárasztotta a médiát a hír, miszerint azonosították az Árpád-ház férfi tagjaira jellemző DNS-t III. Béla király csontmaradványaiból. „A munka 2013-ban kezdődött, amikor Erdő Péter bíboros hozzájárulásának és a magyar kormány pénzügyi támogatásának köszönhetően megkezdődhetett a jelenleg a Mátyás-templomban található emberi maradványok vizsgálata. Az elsődleges cél – amint azt a kutatást irányító Országos Onkológiai Intézet vezetője, Kásler Miklós elmondta – az Árpád-ház tagjaira jellemző DNS-szakasz meghatározása volt” – írja a Magyar Idők. Kásler professzor 2014 márciusában vett mintát a korábban már meglehetősen nagy szakmai egyetértéssel III. Bélaként meghatározott férficsontváz, illetve a székesfehérvári kriptában eredetileg a balján nyugvó felesége, Châtillon Anna csontmaradványaiból.

Az elsődleges cél annak a DNS-szakasznak a meghatározása volt, amely az Árpád-ház tagjaira volt jellemző.

A királyné DNS-ének vizsgálata pedig azért volt fontos, mert így a többi maradvány esetében is meg lehet állapítani, hogy az illető felmenője vagy leszármazottja volt-e III. Bélának. „A munka nemzetközi összefogással folyt, és az archeogenetika világszerte elismert szakértői is részt vettek benne a göttingeni egyetemről. Így az eredmények megkérdőjelezhetetlenek” – hangsúlyozta Kásler Miklós. A professzor a Magyar Időknek elmondta: vizsgálataik alapján a két királyi maradvány az R1a haplocsoportba tartozik, ami azt jelenti, hogy az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek (a haploid az a génszakasz, amelyik egy családon belül a férfiak ágán változás nélkül minden időben ugyanaz, egy adott haplocsoport tagjai tehát vissza tudják vezetni DNS-üket egy közös őshöz). Ezt az eredetet erősítik meg III. Béla testi jegyei is. A morfológiai megfelelések is megerősítették, hogy III. Béla 190 centiméternél is magasabb, erős testalkatú férfi volt, csontjai is robusztusak. A leírások alapján a család több férfi tagja is hasonló alkatú volt, ami szintén megerősíti a Turul-dinasztia eurázsiai eredetét. Hozzátette: az értékelés természetesen a történészek és a régészek feladata, de nekik kötelességük ezekkel az adatokkal is foglalkozni.

Nem ilyen egyértelmű

Az Újkor. hu nevű történelmi portál is azt boncolgatja, mit jelent a DNS-vizsgálat eredménye: „A finnugor egy nyelvi és nem egy genetikai kategória. Arról természetesen lehet beszélni, hogy ma milyen genetikai jellemzői vannak a finnugor nyelven beszélő csoportoknak, ahogy arról is lehet kijelentéseket tenni, hogy a történeti időkben hogy nézett ki a finnugor nyelven beszélő népek génkészlete. Ugyanakkor ez utóbbi csoportból, vagyis a történeti korú finnugor nyelvű régészeti anyagból szerzett genetikai mintákból, legjobb tudomásom szerint nem rendelkezünk elégséges információval ahhoz, hogy nagyobb következtetéseket lehessen levonni. A magyar őstörténet hosszúra nyúló historiográfiájában ráadásul soha nem merült fel kérdésként, hogy az Árpád-ház maga finnugor eredetű lett volna. Anélkül, hogy terjedelmes ismertetésbe fognánk, csak említés szintjén szeretnénk megjegyezni, hogy ez éppen ellenkezőleg történt: több történész úgy vélekedett, hogy az Árpád-házat esetleg a kazárok helyezték a magyarok élére, vagy eleve egy steppei dinasztia tagjai voltak. Amennyiben az eredeti archeogenetikai kutatás azt mondta volna ki, hogy az Árpád-ház tagjaira egy olyan haplocsoport jellemző, amely a történeti korú honfoglaló magyar csontvázakból vett mintára nem, úgy mindössze annyi történt volna, hogy a kutatás megerősíti a régóta jelenlévő történészi gyanút az Árpád-ház eltérő származásáról. A királyi dinasztia genetikai eredete ugyanis nem árul el semmit az általa uralt népesség genetikai eredetéről, a nyelvéről pedig különösen nem.

Péntek János kolozsvári nyelvész, akadémikus szerint szakemberek körében gyakorlatilag nincs vita a magyar nyelv eredetét illetően Fotó: Veres Nándor

De vajon mit árul el az R1a jelenléte az Árpád-ház eredetéről? Nos az a helyzet, hogy önmagában nem sokat. Az R1a ugyanis valóban egész Eurázsiában elterjedt variáns (a recens populációban!), de többek között elterjedt a finnugor nyelven beszélő népek között is. Vagyis egyáltalán nem zárja ki azt, hogy III. Béla egy finnugor nyelvű népességből eredt volna. Ahhoz, hogy komolyabb kijelentéseket lehessen tenni, szükséges lenne érzékenyebb, nagyobb felbontású adatokra, amelyek megmutatják, hogy az R1a-n belül melyik szubkládhoz köthető a csontváz, de ez nem történt meg, könnyen lehet, hogy azért, mert a csontokban olyan rossz megtartású volt a DNS lánc, hogy ennél részletesebb adatok kinyerésére a jelenlegi technológiai feltételek mellett nincs lehetőség” – írja a portál. Kanyó Ferenc az ujkor.hu portálon így összegez:

„a vizsgálat, a sajtóhírekkel szemben, nem cáfolta meg, hogy III. Béla finnugor eredetű lenne, és azt sem mondta ki, hogy nem beszélt volna egy finnugor nyelvet. A vizsgálat még annyit sem állított, hogy a király genetikai öröksége ne származott volna olyan csoportoktól, amelyek finnugor nyelven beszéltek, sőt éppen ellenkezőleg, felvetette ennek lehetőségét.

Örömtelinek nevezhetnénk az őstörténet iránti lankadatlan érdeklődést, amit bizonyít a sajtó állandó híradása. Ám azt csak sajnálhatjuk, hogy e híradásokban elsősorban a politikai szempontok dominálnak, és mindenáron feszültséget akarnak kelteni a nyelvészeti és történeti vizsgálatok, valamint az archeogenetikai kutatások között. Pedig más népcsoportok példája azt mutatja meg számunkra, hogy az igazán sokatmondó tudományos eredmények a különböző tudományágak szoros együttműködéséből születnek meg.”

Akadémiai körökben nincs vita

Péntek János kolozsvári nyelvész, akadémikus szerint szakemberek körében gyakorlatilag nincs vita a magyar nyelv eredetét illetően. A klasszikus vélemény tartja magát, tehát nyelvünk finnugor eredetű. Hivatásos nyelvészek – a néhány éve elhunyt Rédei Károly akadémikus, a bécsi egyetem Finnugor Intézetének professzora vagy a Széchenyi-díjas nyelvész Honti László – reagáltak ugyan az egyre szaporodó és olykor teljesen képtelen elméletekre, de folyamatosan cáfolni a szakmán kívüli kitalációkat nem lehet. „Úgy látom, szakmai szempontból nem is ugyanazon a nyelven beszél a két tábor” – nyilatkozta lapunknak Péntek János professzor.

Aki ismeri a módszertant, aki tudja, milyen tényekre épül a klasszikus finnugor elmélet, az vitathatatlannak tartja, miközben  ilyen-olyan alapon, általában laikusok állandóan megkérdőjelezik azt

– tette hozzá a nyelvész. Ami az Árpád-ház tagjaira jellemző DNS-szakasz meghatározását illeti, Péntek János professzor kijelentette: a nyelvnek az eredete más kérdés, mint a nyelvet beszélőknek a genetikai eredete. Gyakorlatilag tehát a magyar nyelv és nép eredetének vitája ugyanott tart, ahol Kásler professzor kutatásai előtt.

1 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS