Könczey Elemér: karikatúrában nincs tabu, a lényeg a tálalás módja

Marosvásárhely egykori elegáns vendéglője mára egy sötét kort idéző, lepattant, már-már dekadens hellyé vált, és talán pont ezért volt annyira jó hangulata a kortárs művészetek terének, a Szférának, mert két véglet csapott össze itt: egy sötét korszakot idéző hely pozitív, laza, vagány hangulattal találkozott. A Kolozsvárról érkezett Könczey Elemér szerint is pontosan ezért zseniális ez a tér. Karikatúrái is itt kaptak helyet, és három napon keresztül bárki megtekinthette azokat. Sőt, el is gondolkodhatott rajtuk.

Téma van bőven, de a poént nem lehet kispórolni

Könczey Elemér Deadline, azaz Határidő című tárlatát mindennapi munkáinak mozgatórugója ihlette, azaz sajtókarikaturistaként határidőre dolgozik, de őt ez egyáltalán nem zavarja, sőt, motiválja. Szerinte a munkáinak tíz százaléka sem készült volna el, ha nem lenne mindennap lapzárta.

Az angol kifejezésben benne van a line, azaz a vonal szó is, egy erős kötéltáncról van szó, mint mondja, meg kell mutatni, hol a határ, amit a néző majd átlép.

– mesélte a karikaturista a szombati workshopja előtt. A rajztudás nem annyira fontos, téma, azaz „nyersanyag” van bőven, hiszen az emberi butaság végtelen, a poént viszont nem lehet kispórolni – hívta fel a figyelmet Könczey, de megnyugtatott, erre is vannak módszerek, amelyeket ő már kifejlesztett magának. Azt azért hozzátette, a karikatúra rajzoláshoz szükség van éleslátásra, kíváncsiságra, a megfigyelő státus kialakítására, érzékenységre és arra, hogy a hétköznapi banalitásokat 180 fokkal megfordítva bátor képi társításokkal kicsiholjuk azt a poént – magyarázta a Ligetnek. Sőt, azt is elárulta, hogy számára nincsenek tabutémák, akár magát Allahot is lerajzolná.

„Nincs tabutéma, a különbség a tálalás módja. Egy civilizált világban élünk, ha például az utcán nem tetszik valakinek az arca, nem megyek oda hozzá, hogy lenyomjak neki egy sapkát. A karikatúrában sem úgy van, ha nekem valami nem tetszik, akkor a lehető legdurvább módszerrel megmutatom, hogy nekem valami nem tetszik. Szeretek a rajzaimban az intelligenciára is építeni” – tette hozzá.

Túlzásokkal poént csiholni

Sokan szerették volna ellesni a karikaturista „kulisszatitkait”, amelyekről a szombat délutáni workshopján beszélt az érdeklődőknek. Azzal kezdte, hogy karikatúrát rajzolni a világ legegyszerűbb művelete. De ez nem azt jelenti, hogy nincs munka vele, hiszen valami minél egyszerűbb, annál több munka van mögötte, hogy a nézőnek evidensnek tűnjön.

A karikatúra lényege tehát, hogy olyan témákat keresel a nagyvilágból, amelyeket megpróbálsz ábrázolni, és 180 fokos fordulatokkal, túlzásokkal poént csiholsz belőle. Nem kell Da Vincinek vagy Szalaynak lenned a karikatúra rajzoláshoz, hisz nem a rajztudásról szól, hanem arról, hogy miként tudjuk úgy összerakni az elemeket, hogy átüssön a poén – magyarázta az érdeklődőknek, közben pedig saját karikatúráival bizonyította mondandóját. Freudot idézve fejtette ki, hogy

a humor a világ normális működésének ártalmatlan megsértését jelenti,

pontosan az "ártalmatlan" jelző miatt fogadjuk be a karikatúrákat is, és nem viharzunk el azonnal egy érzékeny témát értintő karikatúra láttán.

Mint mondta, csupán rajzra, témára és poénra van szükség ahhoz, hogy karikatúra szülessen. Azonban ha valaki karikatúrára adja a fejét, nem árt, ha van némi önkritikája és öniróniája, azaz figyelembe veszi saját gyengeségeit is. A sajtókarikatúrában pedig legfontosabb a közérthetőség, hiszen sosem tudni, hogy éppen ki fogja értelmezni azt, egy óvodás vagy éppen egy idős bácsi.

Ugyancsak fontos része az ellenzékiség, azaz a kritikának nem szabad gátat szabni, mert a karikatúra alaptulajdonsága pontosan a hatalom ellenőrzése – fejtette ki a karikaturista, aki bevallotta, a Ludas Matyi folyóiraton nevelkedett, amelyet a huszadik század legviccesebb humorlapjának tart. Nagy példaképe annak egyik alapítótagja, Kaján Tibor volt, aki mind a magyar, mind pedig az egyetemes karikatúra művészet meghatározó, iskolateremtő egyénisége volt.