Legyen bátorságunk, legyen örömünk! Beszélgetés az idei csíksomlyói búcsú szónokával

– Kérem, röviden mondjon pár mondatot magáról, hogy megismerhessék a Liget és a Székelyhon olvasói.

– Nógrád megyében az ország északi részén – közel a jelenlegi szlovák határhoz –, Szécsényben születtem, itt nőttem fel. Ezt követően Esztergomban jártam középiskolába, ott végeztem a szemináriumot is. Nagyon szép volt itt élni, nagyon jó volt látni a ferences atyák hagyományát – akik ugyan az én gyermekkoromban nem lehettek városunkban, hiszen ekkor tiltott volt az ő tevékenységük. Mégis az ő életük, áldozatuk észrevehető volt, tetten érhető volt az idősebb hívek életében. Tetten érhető volt abban is, ahogy azokat a könyveket, értékeket – amelyeket az ötvenes évek kilakoltatásaikor szerettek volna elrejteni – a város lakói megőrizték. Amikor a rendszerváltást követően az atyák visszatérhettek a rendházukba, akkor ezeket az értékeket, könyveket a város lakói visszavitték.

Nagyon-nagy példa volt ez számomra: mit jelent a hagyományhoz ragaszkodni, mit jelent védeni magunkat, és mit jelent a jövőt építeni.

Szécsényben nőttem fel, nagyon szerettem a természetet, nagyon sok kiránduláson, túrán vettem részt. A későbbiekben is nagyon szerettem a túrázást, és bejártam a Börzsönyt, a Pilist, a Budai-hegyeket, majd később aztán a Mecseknek és most a Bakonynak a csúcsait is. Számomra a túrázás egy lelki élmény, egy kikapcsolódás, egy erőfeszítés – feljutni a csúcsra, onnan másként látni a világunkat, majd pedig visszatérni a mindennapok tevékenységéhez. Lelki, spirituális út ez számomra azon túl, hogy egy nagyon nagy rácsodálkozási lehetőség a teremtett világ szépségére. Amikor erre lehetőség volt, akkor a fiatalokkal is elkirándultunk ilyen helyekre. Örömmel adtam át azt a tapasztalatot, amely az istenélményre, a teremtett világ szépségére való rácsodálkozásból fakadt.

– Papi jelmondataként a Jézus Krisztus az Úr mondatot választotta. Ezt volt az őskeresztények hitvallása is. Miért fontos ma is ezt mondani, vallani, hangoztatni?
– A püspöki jelmondatom: „Jézus Krisztus az Úr!” Ez a Filippi himnusz végéről való. Egy nagyon világos ténymegállapítás, ugyanakkor hitvallás. Hitvallás az Istenről – aki jó. Hitvallás az Isten Fiáról, aki értünk emberré lett, és hitvallás arról a Krisztusról, aki a maga megváltói tevékenységével él és uralkodik, s bennünket is az Atyához akar vezetni.

Fontos megismerni, fontos elköteleződni, fontos dönteni és fontos állhatatosan kitartani döntésünkben Jézus Krisztus személye mellett. Ugyanígy fontos megismerni az Ő tanítását is. Megismerni, elköteleződni, dönteni, és a döntésünkben kitartani az Ő tanítása mellett, egyébként nem lesz életem ura Jézus Krisztus. Akkor valami más ül be a helyére, más veszi át az uralmat. Abban a pillanatban már nem az élet, ami számomra lehetőségként megnyílik, hanem a pusztulás vagy éppen a halál. Jézus Krisztus az Úr. Ezért tevékenykedem, ezért fáradozom, hogy minél több ember számára, s minél több ember életében Jézus Krisztus legyen az úr. Mind az egyéni életben, mind a közösségi és a társadalmi életben. Hiszen látjuk, hogy a közösségeink, a társadalmi élet, de akár a politikai élet is, mennyire képes befolyásolni – akár jó értelemben is – az egyén gondolkodását, az emberek céljait. Mennyire fontos, hogy ezekben a célokban, ebben a gondolkodásban Jézus Krisztus, az Úr, legyen jelen.

– Idén felkérték, hogy legyen a csíksomlyói pünkösdi búcsú szónoka. Hogyan fogadta ezt, milyen érzésekkel?
– Nagy örömmel vettem a csíksomlyói pünkösdi búcsúi szónoklatra történő felkérést. Nagyon nagy megtiszteltetés. Nagyon hálás vagyok mind a ferences elöljáróknak, mind pedig érsek úrnak. Hiszen

népünk, nemzetünk életében hagyományosan is nagyon régóta ez a pünkösdi Szentlélek-várás, zarándoklás az, ami lelki erőforrást, lelki megújulást, vigaszt, bátorítást adott az emberek számára, az egész magyarság számára, éljenek bárhol is a világban.

Mintegy szimbolikus, de tényszerűen is erőforrásként van jelen az emberek életében. Jó látni, hogy nagyon sokan hónapok óta készülnek arra, hogy útra keljenek, hogy találkozzanak, hogy együtt imádkozzanak, megosszák örömüket. Örömüket a hitben, örömüket a néphez, nemzethez való tartozásban, örömüket a közös múltban, megosszák azt a tapasztalatot és szándékot, hogy hogyan akarják a jövőt szolgálni embertestvéreikkel. Én magam is ezzel a várakozással, ugyanakkor egy bátor érzéssel megyek erre a búcsúi találkozóra. Külön öröm, hogy ebben az esztendőben a búcsúi alkalom egybeesik a Nemzeti Összetartozás Napjával, ami a találkozás mellett a buzgó közös imára is ösztönöz bennünket.

– Fűzik-e valamilyen szálak Erdélyhez, Székelyföldhöz, Csíksomlyóhoz?
– Nagyon sok ismerős, paptestvérrel van kapcsolatom Erdélyben. Természetesen az egyházmegyékhez való kötődés – mint püspöknek – nemcsak, hogy feladatom, hanem elengedhetetlen része szolgálatomnak. Hiszen a püspöknek ugyan elsődlegesen az egyházmegyéjéhez, de az egyetemes egyházhoz is van küldetése. Nyilvánvalóan elsődlegesen azokhoz a testvérekhez, akikkel közös nyelvben, kultúrában, együvé tartozásban testvériséget él meg egyfajta különleges felelősséggel. Ez nem egyirányú, ez kölcsönös. Hiszen kölcsönösen tudjuk bátorítani, erősíteni, vigasztalni egymást, amikor erre szükség van. Kölcsönösen álmodhatunk és álmodozunk is a jövőről, az együttműködésről – akár családjaink, akár fiataljaink körében.

– Jézus Krisztus azt ígérte, hogy elküldi nekünk a Szentlelket, a Vigasztalót, a Pártfogót. Ön szerint mire, kire van ma leginkább szüksége az embereknek?
– Óriási ajándék az ember számára a Szentlélek, Jézus Krisztusnak az ajándéka. A Szentlélek, mint a harmadik isteni személy, bennünk lakik, megkapjuk a keresztségünkkor. Ugyanakkor szükség van arra, hogy megtanuljuk; engedjük szabadon az életünkben. A Szentlélek törvényei, a Szentlélek bátorsága, a Szentlélek inspirációja érvényesüljön a lelkünkben.

Új gondolatot, új inspirációt ad, hogy legyen bátorságunk, legyen örömünk, legyen kezdeményezőképességünk, s ezt nagy szeretettel, nagyon egyértelmű radikalitással tudjuk tenni az emberek szolgálata érdekében. Ugyanakkor a Szentlélek mindig a csendes inspiráció, a csendes vigasztalásnak, az erőforrásnak is az ajándéka. Hányszor és hányszor éli át az ember akár egy feladattal kapcsolatban; elfogyna ereje-türelme, ötlete, s aztán másnap újraébred, és ismét van bátorsága, ereje és ötlete mind az egyén, mind a közösség szolgálatára.

A világunkban látjuk, hogy mennyire leegyszerűsödik a gondolkodás; a gazdasági kérdésekre, energiakérdésre, a teremtett világ védelmének a kérdésére, vagy éppen a hatalom megszerzésének, megtartásának kérdésére. Ki fogja ezt a kultúrát átmenteni? Ki fogja az emberhez méltó gondolkodást, az emberhez méltót kívánni és akarni, ha nem azok, akik ismerjük a Szentlelket? Akikben benne él, s akik megkapjuk a bátorságot ehhez.

– Hogyan készülhetünk mi, otthonainkban a pünkösdi búcsúra, a Szentlélek kiáradására?
– Egy búcsún való részvétel mindig nagy öröm. Megvannak a kialakított szokások, hagyományok, ki hogyan készül. Azt gondolom, a lelki készület legfontosabb része az, hogy az ember a készséget, a nyitottságot, szabadságot szítsa fel saját magában. Természetes az, hogy vannak elgondolásaink, kéréseink, hogy vannak vágyaink. Pontosan meg tudjuk fogalmazni, miben kérjük a Szentlélek segítségét, Mária oltalmát. Ezek lehetnek fontosak. Ugyanígy fontos az, hogy legyünk nyitottak, készek a Szentlélek meglepetésére. Ő minden nap új, minden nap fiatal, minden nap erős, minden nap megújítja lelkünk ifjúságát. Talán nem is arra van szükség, hogy a mi rendszerünkbe hívjuk be Őt – hogy azon belül működjön erővel, hatalommal –, hanem arra van szükségünk, hogy a Szentlélek szabadságába tudjunk belépni, és ezáltal valósággá válik az az imádság, amit a Szentlélek litániában imádkozunk: Áraszd ki lelkedet Istenünk, s megújítod a föld színét… Ugyanígy tanulni szeretnénk Szűz Máriától, hitet, Isten igéjével való együttműködést. Bizalmat az Atya iránt, aki egyéneket, népeket vezet és oltalmaz.

Szeretnénk a somlyói Szűzanyától tanulni a szabadságot, a magasztaló örömet. Bízunk abban, hogy meghallgatja könyörgéseinket, és meg is oltalmazza népét!

Ezt kívánom mindannyiunk számára egyéni életünkben, közösségi életünkben, egyházmegyéinkben, családjainkban, népünk és nemzetünk számára egyaránt. Várom az örömteli testvéri találkozást!