Nem tervez, hanem megtapintja az anyagot és alkot

Véletlen vagy sem, de Simon Zita kis műhelye Marosvásárhelyen, a Takácsok utcában van. Eddig csak a közösségi oldalán (Zit 'U  fashion) láttuk ruháit, most személyesen is megkukintottunk belőlük egy párat. Kis műhelye barátságos kis hely, ahol szebbnél szebb anyagok várják, hogy a szabóasztalra kerüljenek, s ruhává alakuljanak. A bábun egy őszi színekben pompázó ruha van, az ajtón levő fogason már az őszi kollekció első darabjai tündökölnek. Beülök az egyik varrógép mögé, hiszen más szék nincs is, s innen figyelek és jegyzetelek.

Zita arról mesél, hogy aki dolgozott már varrodában az bizonyosan megérti a szabadság és önállósodás iránti vágyát.

– meséli, s közben megmutatja az őszi-téli kollekcióra rendelt anyagokat.

Németországból érkeztek, mert csak jó minőségű anyagokból készít ruhát, s ott talált olyan minőséget, hogy megfeleljen. Igaz, az anyagok árában is érződik a különbség, de biztos, hogy az első és a sokadik mosás, tisztítás után is a ruha, póló, szoknya megőrzi formáját, színét. Megkérdeztük, hogy ha „már itt vannak az anyagok, akkor már a rajzok, minták, modellek is megvannak-e? Simon Zita mosolyogva vallja be, általában nem szokta megrajzolni a modellt. „Megfogom, megtapintom az anyagot, kiterítem, nekifogok szabni, s munka közben születnek az ötletek, az érdekes és szabványos megoldások. Az anyagtól függ, hogy mit készítek belőle ruhát, blúzt, kosztümöt. Természetesen követem a trendeket, a divatot, de azt is figyelembe veszem, hogy olyan alkotás hagyja el a műhelyen, amit szívesen viselnek, ami viselhető.”

Míg eddig a rózsaszín, a púder, a világoskék és a pasztell volt a divatos szín, ősszel és télen a szürke és a sárga lesz a trendi, toppon marad a kék, de a bordó és az arany, a rozsdaszín is hódít majd, ezekből a színekből látunk a kis barátságos műhelyben is.

Simon Zita csak a családtagoknak és a nagyon közeli barátoknak készít rendelésre ruhát, mert, mint bevallja sokkal több gondot okoz a rendelésre készült ruha, s egyelőre nincs megfelelő helye próbára fogadni a klienst. S a ruhák értékesítésének kérdésével elértünk a nehéz fába vágtam a fejszém kifejezés lényegéhez. Zita két üzletben próbálja értékesíteni alkotásait, több-kevesebb sikerrel. Nem sikertelenül, csak szeretné, ha többet megvennének alkotásaiból.

– mondja Zita, aki szerint még a kevésbé hozzáértők is láthatják, hogy milyenek az anyagok és hogyan vannak összevarrva, mégis legtöbb esetben a márka az alapvető szempont. Ilyen körülmények között, ilyen piacon nehéz megállni, fennmaradni.

Megkérdeztük, hogy a fogason levő, klasszikus szabású, pöttyös, érdekes gallérú őszi ruhát, ami igencsak megtetszett nekünk, mennyiért lehet megvásárolni: 120 lej a termelői ára, s erre még rájön az üzlet forgalmazási díja. Nem sokalltuk.

Zita bizakodva teszi hozzá, hogy szeptembertől szeretne online üzletet nyitni, hogy ne csak két marosvásárhelyi üzletben lehessen megvásárolni a ruháit, hanem termelői áron az internetről is megrendelhetők legyenek. Reméli, hogy ez is hozzásegíti majd, ha nem is a népszerűséghez, de a megérdemelt elismeréshez.