Állandó lüktetésben, de élhetően: New York

Szeptember 11.-e, a New Yorkot ért tragédia napjaként rögzült immár örökre a történelemben. Élőben láthattuk az eseményeket, majd rengeteg tudósítást a helyszínről, a környező utcákból, nagyon sok visszaemlékezést, számos dokumentumfilmet, játékfilmet is. A romokat eltakarították, a környező utcákban a port, a kormot lemosták, a kitört ablakokat pótolták. Sokáig kérdéses volt, mi legyen azon a helyen, ahol az ikertornyok álltak. Visszaépítsék ugyanúgy, vagy emlékparkot alakítsanak ki ott, valami nagyon látványos emlékművet hozzanak létre?

Az építkezés a környéken még mindig tart, de azóta felhúztak egy újabb épületet, a One World Trade Centert, ami még magasabb, még egyedülállóbb. A két lerombolt torony helyén egy-egy óriási fekete lyuk tátong. Két, fekete márvánnyal burkolt medence, amelyek oldalán, mint valami könnycseppek, állandóan csurog lefele a víz. A medencék párkányán pedig sorban, egymás mellett bevésve azoknak a neve olvasható, akik halálukat lelték a terrorcselekmények során.

Több mint háromezer személy, akik bent égtek, vagy megfulladtak, kiugrottak félelmükben az ablakon.

A látogatók, helybéliek, vagy máshonnan érkezők, soha nem fogynak a medencék mellől, olvassák a neveket, virágot tesznek a fekete márványra. Akik ott élnek, és átélték a 2001. szeptember 11-ei eseményeket, ma is döbbenettel emlékeznek vissza a történtekre, a félelemre, ami megváltoztatta a világot, az életüket, hiszen attól kezdve egy másik időszámítás is elkezdődött, az állandó felkészültségé, folytonos ellenőrzéseké, gyanakvásé, bizalmatlanságé. Persze ehhez is hozzá lehet szokni, az élet megy tovább, az emberek ugyanúgy élik mindennapjaikat, felmennek a 102 emeletes toronyba, ahová alig három perc alatt visz fel a gyorslift, ahonnan aztán lenéznek a csupa beton és üveg felhőkarcoló városra.

New York – közhely, de így igaz – soha nem alszik. Lüktet benne az élet, megállás nélkül folyik az építkezés, a régi házakat lebontják, újakat, korszerűbbeket emelnek azok helyébe, az egykor gazdaságosan működő, de mára fölöslegessé váló gyárcsarnokokat átalakítják, ahogy a funkcióját vesztett magasvasutat is sétánnyá, parkká változtatták.

Az egykor barátságtalan, külvárosnak, gyártelepnek számító városrészt ellepik a világmárkák és a vendéglők, a művészeti galériák, a használaton kívüli csarnokok új funkciót nyernek, a szeméttelepnek használt földsávból a Hudson partján parkot létesítenek sok-sok fával, bokorral, virággal, szobrokkal, szökőkutakkal, padokkal, nyugágyakkal, sportolási lehetőségekkel, játszóterekkel.

A vendéglők, a klubok, a kávéházak és sörözők, éttermek és cukrászdák állandóan tele vannak.

Ha étteremben támad kedve vacsorázni az embernek, akkor idejében helyet kell foglalnia. Ha nem, sorban áll a kijárat előtt és várakozik, míg ürül egy asztal számára is. A Broadwayen, a színházak előtt óriási sorok kígyóznak, már délelőtt ott állnak, abban reménykedve, hogy az esti előadásra jegyet kapnak. Nem biztos, hogy ez sikerül, de legalább megpróbálják.

A New York művésznegyedének számító, a felhőkarcolókhoz, vagy a Time Square-hez képest kisvárosi hangulatot árasztó Greenwich Village sorházaiban egymást érik a különféle klubok, ahová szintén csak előzetes helyfoglalással lehet bejutni. Ezek azok a helyek, amelyek egyformán vonzzák a kispénzű egyetemistát vagy munkanélkülit, a limuzinnal érkező világsztárt, vagy a multimilliomos vállalkozót.

Bent a szűk helyiségben, ahol minden centiméter ki van használva, tényleg mindenki egyenlő. A kis asztalok mellett szorosan egymás mellett ülnek a fehér és színes bőrüek, az amerikaik, európaiak, ázsiaik és afrikaiak. Ha valaki még érkezik a teljesen megtelt helyiségbe, az ott ülők még jobban összehúzódnak, és helyet csinálnak maguk között, hogy mindenki elférjen. Nem luxuskategóriájú helyek ezek, hanem a lehető legegyszerűbbek, abrosz nélküli kis asztalokkal, székekkel, viszont nagyon jó minőségű zenével.

Hogy ki honnan érkezett, az akkor derül ki, amikor az énekes-műsorvezető megkéri, hogy emelje fel a kezét az aki New York-i. Majd sorra veszi: ki jött Jersey-ből, Washingtonból, vagy Hawaiiból. Aztán következik Európa, annak is előbb a közismert országai: Németország, Franciaország, Olaszország, de nem rest az érdeklődő, mindenkitől megkérdezi, aki addig nem emelte a kezét, hogy te honnan jöttél? „Hollandia? Fantasztikus! Magyarország? Csodálatos!” – így örülve valamennyi jelenlevőnek. A buli folytatódik hajnalig, a fellépők közben ki-kimennek cigarettázni az utcára, a bejárat mellé, ahol mindenkivel elbeszélgetnek, kezet fognak, szelfiznek, örülnek az érdeklődésnek.

A hálószoba ablakából éppen az Empire State Building tornyára van a kilátás, amely egész éjjel megvilágítva, különböző színekben pompázik. Szeptember 11-én sötéten hunyorgott az éjszakában, szolidaritást vállalva és emlékeztetve a 16 évvel ezelőtti tragikus eseményekre.

Manhattan közepén, a felhőkarcolók között, hihetetlen, de hajnalban szól a rigó. Lent a parkban mókusok szaladgálnak a fűben, le és fel a fákra, kimerészkednek egészen a járdáig, a padokig, és szívesen elfogadják a táplálékot, mogyorót, diót, magvakat. Szokva vannak az emberekkel, néha az az érzésem támadt, mikor szembenéztem a kerítésről rám bámuló állatkával, hogy egyenesen követeli, adjak neki valamit. Amit, ha már nem éhes, gondosan elás a parkban. A galambok, cinegék, harkályok, és még ki tudja milyen fajta madarak élettel töltik meg az amúgy is használatra szánt parkokat, ahol nem tilos a fűbe lefeküdni, piknikezni, játszani.

Ahogy kisüt a nap és felmelegedik az idő, tömegesen lepik el a füvet, a padokat és más ülőalkalmatosságokat a helybéliek, diákok és kisgyerekesek, fiatalok és öregek élvezik a természet nyújtotta lehetőségeket.

A sétányok mentén felszerelt szemeteskukákat folyamatosan ürítik, az itt-ott elhullatott papírt, vagy más hulladékot felszedik, sepregetnek az ezzel megbízott személyek. New Yorkban sok a park és zöldövezet, a leghíresebb a Central Park, amelyről azt mondják, hogy a város tüdeje. A hatalmas, 3,41 négyzetkilométernyi terület érinthetetlen, mert bár szűk a hely Manhattan szigetén, oda törvény tiltja az építkezést.

A város zaját is megszűrik a fák, nem csak a levegőt, csupán a filmekből ismert helyszínek emlékeztetnek arra, hogy a világ egyik legnagyobb városában vagyunk. Azokon a forgalmas utcákon, ahol nincs zöldövezet, virágokat ültettek, bokrokat, kis fácskákat helyeztek ki a polgármesteri hivatal kezdeményezésére, így tavaszra egy virágba borult, színes város látványa fogadott.

Bár New York az Amerikai Egyesült Államok legnépesebb városa, emberinek tűnt a kéthetes ott-tartózkodásunk során.

Igaz, hogy felhőkarcolóira kissé nehéz volt feltekinteni, de utcái keskenyek, átjárhatóak, és annak ellenére, hogy zsúfolt a gépkocsiforgalom, mégis a gyalogos szempontjai a legfontosabbak. A gyalogosnak akkor is jogában áll büntetlenül átkelni az úttesten, ha a stoplámpa éppen piros. Az autósnak pedig meg kell állnia ilyenkor, és meg is állnak mind, ha valaki éppen akkor halad át a zebrán, amikor számukra mutat zöldet a lámpa.

Világviszonylatban is a legnépesebbek közé tartozik New York, amely a világ vezető globális városa. Az USA és a Föld első számú üzleti, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási, kutatási és fejlesztési, technológiai, média-, művészeti és szórakoztatóipari központja. A világ legnagyobb és legjelentősebb pénzügyi központja. Tőzsdéje a legnagyobb a világon. Londont és Tokiót megelőzve a világgazdaság legmeghatározóbb centruma. Itt található az ENSZ, és a világ legjelentősebb transznacionális vállalatainak és legnagyobb bankjainak a székhelye is. A világ egyik leglátogatottabb városa, és a legtöbb GDP-t termelő város is egyben. Igen sokrétű és világhírű kulturális élete miatt a Föld kulturális fővárosaként is szokás emlegetni. London, Párizs és Milánó mellett egyike a világ négy nagy divatfővárosának. A globális zeneipar és a nemzetközi diplomáciai élet legfontosabb központja.