HIRDETÉS

Rugalmasság és tolerancia: híd a generációk között

Simon Virág 2017. október 09., 16:00 utolsó módosítás: 2017. október 10., 11:33

A generációk között mindig is volt távolság, de mostanában ez mintha egyre nőne a gyors technikai fejlődés és az időhiány miatt. Míg a gyermekek már egészen aprón számítógépet kezelnek, mobiltelefonoznak és internetről hallgatják a mesét, zenét, addig a rájuk vigyázó nagyszülők úgy érzik, informatikai analfabéták, s bárhogy igyekeznek, nehezen tudják megtalálni a közös hangot. Mit tehetünk, hogy áthidaljuk ezeket a generációk közötti „szakadékokat”? Erről Kopacz Imola klinikai szakpszichológust kérdeztük.

Azt hinnénk, az unoka szupertulajdonságokkal rendelkezik, közben csak olyan, mint generációs társai, akik együtt nőnek fel az informatikai eszközökkel Fotó: Pixabay.com

A marosvásárhelyi szakember sokat foglalkozik az idősekkel, több mint két évtizede hozta létre a Magányosok Klubját, rengeteg embernek teremtett közösséget, nyújtott segítő kezet. Beszélgetésünk során arra emlékeztetett, hogy egyre inkább olyan világban élünk, ahol nincs tabutéma, mindenről lehet és kell beszélni, s az egyik fontos tényező, amire figyelnünk kell, az a másik ember megismerése és elfogadása, s ehhez mindenképp rugalmasnak kell lennünk, s nyitott szemmel kell járnunk közösségeinkben.

HIRDETÉS

„Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi gyermekünk, unokánk egy kis zseni, már megszületéskor tudott egy pár angol szót és úgy kezeli a számítógépet, mint senki más. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy a többi gyerek is hasonló »szupertulajdonságokkal« rendelkezik, hiszen olyan gyorsan fejlődnek, hogy néha alig tudjuk követni. Két fontos szempontot kell ilyenkor szem előtt tartsunk, hogy nemcsak a mi unokánk, hanem

a többi hasonló korú kisgyerek is ügyes, és érdemes a gyerekeket úgymond megtanulni, megismerni és elfogadni.

Az unoka, a fiatal is hasonló módon meg kell ismerje a nagyszülőket, a körülötte élő felnőtteket, fel kell ismerje, hogy vannak hasonlóságok és lényeges különbségek is közöttük. Ha képes erre, akkor sokkal jobban tud mozogni, boldogulni szűk és tágabb környezetében” – fejtette ki a pszichológus.

Kopacz Imola rámutatott: az elmúlt tíz évben olyan gyorsan alakult az élet, megváltoztak a szokások és sok minden más, hogy folyamatosan résen kell lennünk, tanulnunk kell, rugalmasan alkalmazkodnunk kell azokhoz az élethelyzetekhez, amelyekben épp vagyunk.

„Valamikor a színházba azért jártunk, hogy szép, míves beszédet halljunk, most egy-egy előadásnak olyan a stílusa, hogy a cifra beszédéről ismert valamikori kocsis elszégyellné magát, ha hallaná. Hiába csodálkozunk, hogy a fiatalok is sok, szerintünk csúnya szót használnak, ha már a színházban is ilyent hallanak, nem beszélve a tévéadásokról, internetes videókról.

Vannak fiatal pácienseim, akiket nehezen értek meg a szóhasználatuk miatt. Néha könyveket kölcsönöznek nekem, elolvasom őket, hogy jobban megérthessem őket.

Nem szabad elzárkóznunk egymástól, a változástól. Ha tudálékosak vagyunk, ha csak a magunk igazát hajtogatjuk, s azt mondogatjuk, hogy ezek a mai fiatalok, ha nem nyitottsággal közeledünk egymáshoz, akkor nem tudjuk megismerni egymást” – hangsúlyozta a szakember.

A közös hang megtalálásához rugalmasságra, elfogadásra van szükség Fotó: Pixabay.com

Kopacz Imola szerint a gyors társadalmi átalakulások miatt ma már alig lehet beszélni hagyományos szerepkörökről, hiszen megváltoztak az étkezési szokások, az étrend, lecsökkent, sok helyen teljesen kimaradt például az őszi bespájzolás.

„Jómagam kétéltű vagyok, pár napot városon, a többit falun töltöm, s nemrég meglepődve vettem észre, hogy a hetvenhez közeledő szomszédasszonyom, Róza néni rövidnadrágban és egy kis, pántos felsőben kertészkedik. Ez is jelzi, hogy nem lehet és szabad beskatulyázni senkit, hanem folyamatosan meg kell tanulnunk egymást.

Fontos, hogy tudjuk elfogadni a fiatalokat, időseket, a másik embert, s tudjuk elfogadtatni magunkat”

– fogalmazott a pszichológus. A szakember hozzátette: szereti a pár éve bevezetett Iskola másként-programokat, amikor egy-egy gyárba vagy olyan helyre viszik el a diákokat, ahol addig nem voltak. Bemutatják a helyet, elmondják, hogy ott mi készül, mi történik, s ezáltal például sok szakmát megkedveltethetnek a gyerekekkel. „Valahogy így kellene mi is egymás felé nyitottan közeledjünk, egymást megismernünk, s megszeretnünk vagy sem, de elfogadnunk. Ma a rugalmasság egy létfontosságú tulajdonság, s segít boldogulni” – mondja a marosvásárhelyi szakpszichológus.

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS