HIRDETÉS

Séta a kétszáz lelkes Atyhán

Jánosi Csaba 2017. július 14., 16:39 utolsó módosítás: 2017. július 14., 22:15

Kövér idő jár. Napos és csapadékos, gyakran viharos időszakok váltogatják egymást. Igazi nyár. Régóta készülünk a Fiastető oldalában fészkelő Atyhára. Korond alatt, Atyha sós kútjánál, „mely 1822-ben a Korond vize nyugoti partján fakadt fel”, balra térünk.

Látkép a 200 lelkes kisfaluból Fotó: Jánosi Csaba

Orbán Balázs szavai segítségével „mászunk mi is ki, azon gyönyörűen fekvő faluba, honnan szép tiszta időben, csaknem egész Erdély felett végig lehet pillantani.  Ide feljutni nem könnyű, de itt lakni, s minden perczben szemlélhetni ez isteni panorámát, mely szépségben a firtosi kilátással vetekedik, valódi lelki élvezet s annyi, mint örökös költői felmagasztalásban élni.” Most azért jobb az út, mint Orbán Balázs idejében. Alapozzák, nagy sárga lomha erőgépek méltóságosan tömörítik a kavicsot. Útjelző gyanánt a nagy ökörfarkkóró sárga virágai virítanak.

Évszázadokról árulkodik

HIRDETÉS

Az öreg diófák lombjai alatt pirosló Atyha öreg falu. Nem mostanában alapozták az első házait. Ezt bizonygatta 1864-ben Betegh Imre atyhai lelkész is, aki Kővári László „ régiségkutató” felvetését cáfolandó írja, hogy

„az atyhai plébánus sertés pajtájának küszöbfája és ajtója cserfa sarka pedig akkor készült, midőn I. Apafi Mihály még nem is született volt, mert erre 1630 van írva, ő pedig körülbeleül 1632-ben született”.

Szerinte itt a Fiastető alatt „a scytha hun nemzet töredékének fő tribusa” székel. Atyha vallásos szokásait hozza fel bizonyíték gyanánt: „Melyekről már Krisztus urunk születése előtt négyszáz évekkel Herodot görög író IV. könyvében említést tesz, hogy őseink sírhalmaikban kopjákat szúrtak. Atyhában ma is divatba vannak, s sírhalmaik felett a szép cserefa keresztek tetején ott lengenek a kedves kis lobogók, melyeket népem ma is kopjának nevez, mint nevezték minden üdőkben, és minden férfi sírja, ki a fegyveres osztályhoz tartozott, ily kopjafával láttatik el ma is.” Hosszabban idéztünk, Betegh Imre atya papírra vetett gondolataiból. Sok zsinóros elejű falusbírót megszégyenítve vette számba Atyha helynévanyagát. Pesty Frigyesnek válaszul 136 helynevet ír le és magyaráz.

Napjaink Atyhája

A gomolyfelhős kék ég alatt delelő falu utcái csendesek. Omladozó régi emeletes tornácos házai, jellegzetes kapui a dicső múltról álmodnak. De az ilyen szép helyen fekvő falunak, reméljük jövője is lesz.

Egykor 1600 lakója volt a településnek, ma alig 200, de...

A jövőt sirató gondolatunkra gyógyírként hat Vinczeffy László képzőművész telkén található Vidámkert, ahol a színes, fából faragott térplasztikák az atyhai határ tarka virágos rétjeire emlékeztetnek. Követendő példa Vinczeffy szülőföld, szülőfalu szeretete. Mondják, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de sokszor egy ember megmenthet egy közösséget, egy országot. Ott ahol a gyümölcsfák ágai karcolják az eget képzőművészeti kiállítással kedveskedik az egyre gyakoribb művészetkedvelőknek. Ha a Nyárád-mentén van csűrszínház, akkor a Székelyföld tetején mért ne lehetne Kakasülőnek nevezett csűrgaléria vagy Homloktörő istálógaléria.

Vinczeffy portáján

Az eligazító plakátokkal tarkított gyalogkapun belépve a pincelakás ajtaján kopogtatunk. Felesége igazít útba. Vinczeffy a szekérszín helyén kisplasztikát készít. Ahogy színre lép a kőrispataki szalmakalapjában, rögtön Betegh Imre lelkész sorai derengenek fel: „a férfiaknak termetök jobbára magos, sovány, erős testalkotású.”

Vinczeffy László aláír Fotó: Jánosi Csaba

Atyhán született, 1946-ban. Szélesre tárt csűrkapun beáramló fényben megelevenednek a Élet/tér képzőművészeti kiállítás 15 alkotójának munkái. Széna hiányában a csűrközén, az álláson, az odorban, s annak fehérre meszelt falán képzőművészeti alkotások, festmények, szobrok, kerámiák sorakoznak. Nemcsak nagyvárosokban, fővárosokban lehet nívós kiállítást szervezni, hanem Atyhában is, ott, ahol a „Föld összeér az Éggel.”

Az istállógaléria képanyaga

Meglepetés a Homloktörőnek becézett istállógaléria képanyaga. Csáki Apor aki „most még csak 14,” ősszel kezdi középiskolai tanulmányait. Bogárvilág című kiállításának színes képei az egykori istálló falára, az illatos sarjúval megtöltött jászol fölé kerültek. Csáki Apor Vinczeffy unokája. Nem nagyapja bábáskodott munkái fölött. Örökölte a tehetséget. Aprólékosan kimunkált képeinek a bogarai, virágai a karbon földtörténeti kor buja növényvilágára emlékeztetik a geológust. A föld mélyében kialakult geodák ritka kristályai is ott vannak Csáki Alpár gondolatvilágában, gyűjteményében, képein, életfáin.

Kakasülő és a Homloktörő galéria épülete Fotó: Jánosi Csaba

Mielőtt elköszönnénk Vinczeffy Lászlótól, a Vidámkert sarkában álló öreg diófák alól kitekintünk a Firtosra, s az alatta húzódó Kadács hegyesére,

ahol 1818-ban egy levágott bükkös helyén „annyi pityóka termett, hogy Atyha alig győzte hazatakarítani, s akkora nagyságúak, milyeneket azóta soha se láttak.”

A vetésforgó bevált. Ezt azért említettük meg, hogy lássák, pityókát nemcsak Csíkban tudtak termeszteni. Az atyhai határ bő gabonát, törökbúzát, pityókát, kendert, káposztát” és gyümölcsöt termett, terem és fog teremni.

Követendő példa Vinczeffy szülőföld, szülőfalu szeretete Fotó: Jánosi Csaba

Hosszúra sikeredett az atyhai művészeti séta után gondba vagyunk. Merre a merre? Ha a szép etédi menyecskéket akarnánk megcsodálni, akkor inkább a Földhíd felé vennénk az irányt, de előrehaladott korunk miatt inkább a korondi utat választjuk. Önök, ha tehetik, akkor válasszák az atyhai utat, július végéig nyitva a Kakasülő galéria Élet/tér és Bogárvilág kiállítása. Jó utat!

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS