Strandeszt: hűvös fürdőzés Szentegyháza termálszerű gyöngyénél

Valamit szögezzünk le mindjárt az elején: a Szentegyháza Gyöngye termálfürdő nem termálfürdő. Ha ezt tudomásul vesszük, s nem várunk el a létesítménytől olyat, amit nem tud nyújtani, akkor a hozzáállásunk is más lehet. Persze nehezebb úgy, ha a tulajdonosok ezt állítják magukról, s valószínűleg szakmai érveket is fel tudnak hoznak állításuk igazolására. Az azonban tény, hogy termálvíznek azt a mélyből feltörő forrásvizet nevezik, amelynek hőmérséklete legalább 30 Celsius-fokos. A Szentegyháza Gyöngye ezt nem mondhatja el magáról, bevallottan 25 fokos a medencében levő víz: erre mondják azt alighanem, hogy nincs miről beszélni.

Úgyhogy ne is lovagoljunk ezen sokat, ne menjünk bele a mezotermális kifejezés értelmezésébe se, mert a hőfok alapján bizony ezt is lehetne vitatni. Úgyhogy lapozzunk.

A Szentegyháza Gyöngye több, mint egy strand, mert egy kemping is, ahol a vendég éjszakára is meghúzhatja magát (nyáron) sátorban vagy a kis faházikók egyikében. Újabban igény van arra, hogy lakókocsival is kivonuljanak a vendégek ide, főleg hétvégére, így a létesítmény gazdája számukra is kialakított egy területet, ahol ellehetnek. Van egy kempingháznak nevezett menedékház-szerű szállás is a komplexumban. Szelíd kis patak csörgedezik keresztül a hatalmas telken, amelyre fagátat építettek, a folyóvízen pallók vezetnek keresztül.

Csendes, félrevonulós hely, ahol természetközelben érezheti magát az ember.

De mi nem erre vagyunk kíváncsiak, hanem a strandra. Kialakult az elmúlt években egy szokásunk, hogy a szeptember egy, még strandidőnek örvendő hétvégéjén a „vlahicai termálon” búcsúztatjuk a strandszezont. Amikor ez szokássá vált, még nem működött a település másik strandfürdője, a medencéket 30 és 38 fokos vízzel feltöltő létesítménye – ezzel majd egy másik cikkben foglalkozunk. A „rangidős” és a családi szokás jogán azonban először a Szentegyháza Gyöngyét tapasztaljuk meg.

A bejáratnál a mindenesként bemutatkozó vidám fiatalember fogad, fejenként 10 lejért szakaszt le belépőket. Négy éves kor alatt nem kell fizetni, s 14 évesig a gyerekeknek 7 lej a kedvezményes díjszabás. Gyanítom, hogy ezek a főidényen kívüli tarifák, ugyanis az eredeti táblára ragasztott öntapadósra vannak felírva.

A vizet szerdánként este 7-kor cserélik, ezt is a pénztárnál levő felirat tudatja.

Igaz, a helyszínen szerzett szórólapon hétfőt és csütörtököt jelölik meg ugyanerre, de ezen ellentmondás miatt nem érdemes a fogyasztóvédelemhez szaladni. Ebben az időszakban már sokkal kevesebben lubickolnak, talán nincs is szükség heti kétszeri cserére. Amúgy a víz folyamatosan cserélődik a medencében, de amikor „a” csere van, akkor elvileg le is engedik a medencéket, s fertőtlenítik azokat.

Ami a természeti környezetet illeti, kevés strandfürdő veheti fel a versenyt a Szentegyháza Gyöngyével – tágas, árnyas, fás-füves területen lehet kiteríteni a pokrócokat, fel lehet állítani nyugágyat, napernyőt, van „házi” nyugágy, függőágy is, amit igénybe lehet venni elvileg külön ellenszolgáltatás nélkül.

A gyerek sem kell unatkozzanak, trambulin, hinták, csúszdák állnak a rendelkezésükre.

A csúszdák elvileg a gyerekmedencébe torkollnak, de most száraz üzemmódban, hisz a medencében nincs víz. Korábban pedig még egy napkollektor is volt melléje felszerelve, amelynek gondolom az lett volna a hivatása, hogy a gyerekmedence vizét melegítse. Igaz, víz akkor sem volt benne.

A létesítményben két medence üzemel, egy kültéri és egy beltéri. A beltéri medence épületében vannak az öltözők, a zuhany és az illemhelyiségek, itt szembesül az ember először az itteni állapotokkal. Még jó, hogy aztán a kicsempézett medencék hatására a benyomás sokat javul. A zuhanyozó gombnyomásos, agresszíven tolja a hideg vizet az emberre, a vécék lehangolóak, a tisztaság kétséges. Az öltözőfülkékben az ember szembesülhet más vendégek által otthagyott ruhaneműkkel, törülközőkkel annak jeleként, hogy nagy itt az egymásba vetett bizalom. Csak éppen nekem nincs hová felakasztanom a cuccomat.

A beltéri medencének hála a létesítmény egész évben üzemképes. A termálnak nevezett víz itt érkezik meg egy vezetéken, meg is lehet csodálni, hogyan. Itt meg is van talán mind a 25 fok, a kis medence vize langyosabb is, mint a kinti nagyé. Két medencéről beszélünk ugyan, de ezek nincsenek elzárva egymástól, a víz átömlik egyikből a másikba. A kisebbik medencerészt lehet ablakokkal elzárni a külvilágtól, s így téliesíteni a helyiséget.

A fürdő vize nem a tipikus vöröses-sárgás lé, mint a környék többi strandjáé: az üzemeltetők leírása szerint csökkent ásványianyag-tartalmú, hipo-mezotermális, hipotóniás (és nem hipotónás, mint ahogy az összes feliraton, szórólapon, a weblapon szerepel) ásványvíz, gyógyfürdőként való használata is javallott. Színe a nagy medencében inkább zöldes, benne vöröses-sárgás lerakódásokkal – ezek vasat és egyéb ásványi anyagokat tartalmaznak. A két medence összfelülete 300 négyzetméter, mélységük 140 és 240 cm közötti. Ilyenkor szeptemberben igencsak kényelmesen lehet bennük úszkálni: nincsen nagy zsúfoltság a létesítményben hétvégén sem.

Ha kevesebbet lubickol az ember, több időt tölt egyébbel, például fogyasztással. Ebből a célból igénybe veheti az itteni vendéglőt, ahol 4–5 lejes árszinten be lehet vásárolni különböző üdítőkből, sörből. Vannak ropogtatni valók, de lehet választani az étlapról is. Igaz, nincs már épp minden, ami szerepel rajta, de azért éhesen nem maradunk. Az enni- és innivalót a tágas teraszon található, fapados nagy asztaloknál fogyaszthatjuk el, s várakozás közben akár egy billiárdpartit is lenyomhatunk.

Mindent összevetve: kellemes, gyógyhatású kikapcsolódásra számíthatunk, ha felkeressük a Szentegyháza Gyöngyét akár a hűvösebb, sőt, a hideg napokon is, bár ez utóbbi esetben azzal a mínusszal, hogy nem élvezhetjük a tágas tér és a szabad levegő előnyeit. S ha nem számítunk arra, hogy a termálnak nevezett fürdő vize olyan meleg, mint amit otthon a fürdőkádba engedünk, talán nem is csalódunk akkorát.