Tusványoson szinte mindenre gondolnak. Szinte!

Minőségét elsősorban az adja, hogy tényleg több mint fesztivál, a rengeteg politikai, gazdasági, kulturális kerekasztal képezi ugyanis a szabadegyetem magját, ahol nem csak kárpát-medencei szakemberek jeleskednek, de brit, spanyol, török, osztrák meghívottak is rendszeres vendégek.

Azoknak pedig, akik irtóznak a politikától, a Kriza János népzenei sátortól egyetemistákra szabott sátrakon színházi és kvízes sátrakig van mit körbejárniuk. A sátrak pedig nem csak változatos előadásoknak adnak otthont, hanem a tikkasztó melegnek is: a hátakon, homlokon, combokon csurgó izzadságcseppek és nehéz levegővételek pedig enyhén szólva sem könnyítik meg az előadásra való koncentrálást. A jeges vizet szóró ventilátor megoldás lehet.

Természetesen a gyerekekre is gondolnak játékokkal, arcfestéssel, a kézműves termékek kedvelőinek vásáros standokkal, az éheseknek lángosos, kürtőskalácsos kocsival. Itt jön egy másik aprócska bökkenő: megértük ugyanis azt, hogy úgy a kürtős, mint a lángos drágább, mint Kolozsváron:

egy átlagosan 3-4 lejes tejfölös, sajtos hungarikum a Tusványoson 7 lej, a kürtős 12 volt idén.

Enni azonban még kebabot is lehet (mi mást!), két ember 25 lejért pedig jóllakhat sült krumpliból és egy nagyobb szelet, roston sült csirke/disznó flekkenből. Paprikás-fokhagymás zsíros kenyeret és bundás kenyeret azonban viszonylag olcsón lehet venni, bár okosabb otthonról hozott, nem romlandó reggelivel – pástétom, lekvár, keksz – kispórolni a szűretlen árát. A hasukat féltőknek ajánlott önkéntesnek jelentkezni, azok ugyanis kapnak a Csűrben ebédet, vacsorát, és mindenkit megnyugtatok: jó a kaja! Főleg a levesek. Igaz, meg kell dolgozni érte. Ha sátorral mész, hideg ásványvízre vagyonokat fogsz költeni, ha panzióba kívánkozol, otthonról hozz vizet, jóval olcsóbb lesz!

S bár ennek megoldására ötlet híján vagyok, az egymásra szervezett, jónak ígérkező kerekasztal-beszélgetések tömkelege is évről-évre sok fejtörést okoz a személyes program összeállításánál. Talán a két-három szavas leírásnál részletesebb témajellemzés a telefonos alkalmazásban megkönnyítené a választást. A meghívottaknak sem mindig könnyű: olyan sokszor elhangzott idén, hogy a rendezvény 28 éve él és pörög, így számomra érthetetlen, hogy ezzel

a lassan harminc éves büszkeséggel hogyan fér össze az, hogy reggeltől késő délutánig kell várni a szállásra,

mert a szállásmester nem veszi fel a telefont, mert sok a vendég és lefagy az Excel táblázat, mert a szállást intéző önkénteseknek egyetlen szolgálati telefont adnak.

Aki a tábor területén akar sátrazni, csak akkor tegye, ha kibír egy hetet napi két órás alvás mellett, a kemping melletti bulisátrakban ugyanis hajnali 6-ig tartanak átlagosan a kontrában dübörgő partik egyszerre 3-4 helyen. De ez csak akkor gond, ha nem tudunk eltekinteni attól, hogy éjszaka didergő, napközben finnszauna-szintű hőmérsékletek uralkodnak a sátrakban. A közös tusolót rendszerint annyian használják, hogy a víznek szinte soha nincs ideje felmelegedni. Talán több kazánnal, talán jövőre.

A sátortábor kialakítóit azonban dicséret is illeti: néhány méterenként áramoszlopocskák állnak a telefonjaikat feltölteni kívánók rendelkezésére, igaz néhány foglalat nem működik, de az még nem tragédia (hajszárítót azért nem ajánlom bedugni!) Ha az oszlopok megbízhatatlannak tűnnek, minden évben akad egy-két sátor (Magyar Posta vagy turizmus néven), ahol telefontöltést vállalnak a működtetők.

Bár idén csodák csodájára nem süllyedtünk bokáig sárba, érdemes gumicsizmát vinni,

mert ha egyszer Tusnádfürdőn elkezd esni, az órákig tart, a nagyszínpad előtti tér pedig hamar fokföldi mocsárrá alakul. Kíméljük a kedvenc csukáinkat, ne vigyünk a fesztiválra, csak rongyolható lábbelit, mert ha nem esik, akkor viszont rettenetesen porzik a koncerttér (az idei Kowalsky-koncerten ugrabugrálók között ropogtak a szemcsék a fogaink közt).

Macik nélkül nyilván nem beszélhetünk Tusványosról: nos, nem volt elég a három falujáró elvitele, egy negyedik ugyanis kedd éjszaka dinnyét szopogatott a tábor legfelső bejáratánál, hét vége felé pedig egy másik barlanglakó gondolta úgy, hogy tíz méteres hatótávolságban a panzióig kíséri ismerőseimet, nehogy bajuk essen.

Azt hiszem, jövőre jobb megoldásra lesz szükség.

A koncertelőadók körüli figyelem is dicséretes: valóban minden korosztály igényeinek igyekeznek eleget tenni. A hangosítást végzők profik, csak néha dübörög gyomorpusztítón a lábdob, de az olyankor a fellépő igényeivel áll összefüggésben.

Reméljük, jövőre nem kell ismét dinnyét csámcsogó macira bukkannia a szerencsétlenebbeknek, és hogy legalább ilyen életigenléssel teli, energikus hangulatot kapunk a zenészektől, mint az idei koncerteken! Bár utóbbi nem a szervezőkön múlik.

Utóirat (amelyért senki sem fizetett le!): ott jártodban ugorj be a wellnessbe: a meleg vizes borvízfürdő áldás a fájó ízületeknek, a sókamra pedig a tüdőnek!