Úgy érzi, nem tud élni lakberendezés nélkül? Itt a helye!

Azok számára hirdet inspirációs játéksorozatot a Liget portál, akik úgy érzik, nem élet az élet lakberendezés, otthondekorálás, bútorfelújítás, tárgyak funkcióinak újragondolása nélkül. Nem versengés ez, nem is jár fizikai nyereménnyel. A lényeg, hogy betekintsünk egymás otthonába, megmutathassuk egymásnak ötleteinket lakberendezés, dekoráció, felújítás terén, és inspirálódhassunk egymástól. A liget@liget.ro címre várjuk olvasóink történeteit otthonaikról, kedvenc lakássarkaikról, ahova szívesen kuckóznak be egy könyvvel, kávéval, önmagukkal, vagy csak egyszerűen büszkék erre a térre, megnyugtatja őket, valahányszor ránéznek. A beérkezett történeteket és fotókat a Ligeten tesszük közzé.

Kezdeném a saját személyes terem, nyári kuckóm bemutatásával, amely legújabban az erkélyen kapott helyet. Egy marosvásárhelyi tömbház negyedik emeletén lakunk, ezért az erkélyünk csendjét legfeljebb csak az előttünk magasló fenyőfán csicsergő feketerigók és társaik „zavarják”, így tökéletes hely az elvonulásra. Mióta tényleg tavasz van – és nem csak a naptár szerint – sokat ülünk odakint a gyerekekkel, néha ott reggelizünk vagy vacsorázunk (az ebédre szánt levest még nem mertem végiglocsogtatni a nappalin), kávézunk, a cigarettázó vendégeink kedvenc helye.

A szüleimnél találtam egy régi fából készült kerekasztalt, bár kicsit lehetne szélesebb az átmérője, de így is megfelel a célnak, legalább kevés helyet foglal. Pár óra alatt „felújítottuk”.

Ez azért idézőjeles felújítás, mert igazából nem vesződtünk vele sokat, csak leszedtük az alján és tetején éktelenkedő és a pár évtizede teljesen tönkrement furnérlemezt, lecsiszoltam kis méretű smirglivel a tetejét, és lefestettem a lábait a kréta alapú ASCP festék Provence árnyalatával, akárcsak pár kaspót, csupán az összhang kedvéért.

A tetejét direkt nem festettem le, kell a kontraszt, másként túl unalmas lenne. Pár széket hordtam ki melléje, növényeket, egy kávéról – mi másról??? :) – szóló feliratos törlőkendőt akasztottam a falra, és egy gyékényfalvédőt tettem körbe a teraszra, hogy eltakarja a rideg, fehér falakat, amelyek amúgy sem a legtökéletesebbek.

Az erkély ablak alatti részét fekete krétafestékkel festettük le, gondolván, hogy a gyerekek majd órákon át rajzolni fognak ott, amig mi nyugodtan kávézgatunk mellettük. Nos, mondanom sem kell, hogy ez meg is maradt a gondolat szintjén, azóta sem hozza őket öt percnél hosszabb ideig lázba a krétafal, de nem bántam meg, sőt, egész jól mutat.

Sajnos az egy évben egyszer használt szánkóinkat is itt tároljuk, de legalább jó sok helyet foglalnak… A gyerekek, mondjuk, élvezik, és sokszor játszanak is velük, CSAK ezért nem szabadulok meg tőlük. A karácsonyról maradt fenyőfa törzsét nem dobtuk ki, azzal a céllal, hogy majd csak kitalálunk neki is valami kreatív funkciót, de addig is betuszkoltuk a teraszsarokba, és pár dekorációs elemet is ráakasztottunk, mintha a látvány része lenne, pedig nem is az. Illetve most már az. :)  Kíváncsi vagyok, mikor fogunk kitalálni neki valami igazi szerepet…

És persze az elengedhetetlen párnák, amelyek otthonossá, nappalihatásúvá teszik a kinti teret. Este, illetve sötétben ritkán használjuk az erkélyt, főleg a gyerekek „nem érnek rá” ilyenkor, mert mire besötétedik, ők elalszanak, és néha én is. :)

A lakást ízlésesen felújítva vásároltuk meg tavaly, a konyhából felszedett csempét a teraszon rakták le az előző tulajdonosék, így kicsit retró hatású lett ez a tér, de kellemes látvány.

Annak ellenére, hogy csupán pár hónapig élvezhetjük még ezt a kis zugot – vagy pont ezért – szeretünk itt lenni, kávézni, enni, feketerigókat hallgatni. S persze gyakran kerülnek ki újabb dekorációs elemek, párnák, székek, növények, mert jó ezt a helyet mindig újragondolni. Korántsem tökéletes, de pont ezért jó, így mindig lehet alakítani, szépíteni.