Újraértelmezett anyaghasználat: Csiszár Borbála

A kézdivásárhelyi Csiszár Borbála figyelmét kiskora óta lekötötték a művészetek, kézműves tevékenységek. Úgy tartja, egy ötlet születése az egyik legvarázslatosabb pillanat. „Rengeteg irányból érkezhet ez az impulzus, ez a szikra. Ezt követi egy izgalmas feltérképező, kísérletező fázis, a gondolati síkon lévő eszmék lefordítása, és kézzel foghatóvá formálása. Van, hogy a realitás közbeszól, és az anyag nem úgy viselkedik, mint vártam, ekkor jön az újratervezés. Ez a másik terület, ami próbára teszi a kreativitásomat: megtalálni, hol simul a lehetetlen és a lehetséges közötti válaszvonal, és miképpen tudom a rendelkezésemre álló eszközökkel megvalósítani az ötletet” – emelte ki.

Borbála elmondása szerint a Kreakids Stúdiónak, Babos Máthé Rékának, valamint Erőss Sándornak kiemelkedő szerepe volt a pályaválasztásában. Mindössze ötödik osztályos volt, amikor elkezdett divattervezést tanulni Babos Máthé Rékától, a szépérzéke csiszolásában pedig később nagy szerepet játszott a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium is. Ezt követően a Temesvári Nyugati Tudományegyetem (UVT) divattervezés szakán folytatta tanulmányait, az alapképzése fél évét pedig a portugáliai ESAD Collage of Arts and Design-ban töltötte az Erasmus+ tanulmányi ösztöndíjnak köszönhetően. A diploma megszerzése után a budapesti Printa Stúdióban volt szakmai gyakorlaton, ahol új kihívások vártak rá: a szitanyomás mellett a hulladékmentes tervezési folyamatban tudott kiteljesedni.

Mint részletezte, a szitázás (szitanyomás, szerigráfia) egy sokszorosító grafikai eljárás, amely során egy sűrű szövésű selyem vagy műszálas vászonra egy emulziót (viaszos réteget) visznek fel egy lesötétített helyiségben. Ezt követően a szitára ráhelyezik a mintát – ez általában vékony fóliára kinyomtatott fekete rajzolat –, majd erős fény alá helyezik 8-10 percig. Azt a részt, ahol a negatív (fekete minta) a fény útjában áll, magas nyomású vízsugárral le lehet mosni a szitáról. Így amikor festéket teszünk a szita aljába, és egy spaklival végighúzzuk rajta, a kimosott részeken átjut a festék az alatta lévő felületre. Ennek a technikának az előnye, hogy számtalan alkalommal szitázhatjuk le az adott mintát.

Emellett a hulladékmentes tervezési folyamat több válfaját is kipróbálta az elmúlt időszakban. Az egyik ilyen lehetőség lényege, hogy a szabást követően keletkező anyagfelesleget hosszú csíkokra szabta, majd kézi szövéssel újraszőtte, és beépítette az öltözékeibe, az anyag széléről lefoszló rövid szálakat, kibolyhosodott anyagvégeket pedig kézi öltésekkel rögzítette a ruhákon. Egy másik opció a zero waste design-ra a folyóméterben lévő textil abszolút felhasználása. Ebben a teljes anyagszélességet igénybe véve alakítja ki a szabásmintát. Így egy nagy téglalapot kell okosan beosztania, hogy kiférjen rá például egy kaftán minden darabja, az ujja, az eleje, a háta, az öve, és mindezt úgy, hogy egy centiméter anyagfölösleg se képződjön.

A fiatal szakember jelenleg Hollandiában, az ArtEZ Összművészeti Egyetem divattanszékén végzi mesteri tanulmányait. „Kedvemre való az itteni nyitott szemlélet. Rávilágítottak arra, hogy nemcsak a cél, hanem a késztermékig vezető folyamat is mennyire fontos. Ezen a képzésen időt és teret kaptam, hogy felszínre hozzam a bennem rejlő kreatív ént, hogy újraértelmezzem a környezetemben fellelhető anyagokat” – húzta alá.

Kitért továbbá egy különleges technológiára is, amit nemrég próbálhatott ki: az amszterdami WAAG Textile Lab innovációs műhellyel közreműködve egyedi kristályokat növesztett textíliákra. A kristálynövesztés a tiszta timsó por forró vízben történő feloldásával kezdődik. Annyi timsót szükséges az oldathoz adni, amíg az telítődik. Ezt követően az oldatba bele lehet lógatni a textilcsíkokat, taapasztalatai szerint természetes anyagon több kristály képződik, mint a szintetikus vagy kevertszálú szöveteken. Fontos, hogy ezután az edényt és a textilcsíkokat is mozdulatlanul hagyjuk. Majd 48-72 óra elteltével kifejlődnek a szabályos szerkezetű kristályok az anyagon, és innentől kezdve érdemes őket eltávolítani a vízből.

„A timsó kristálynövesztésben az nyűgözött le, hogy ragasztó hozzáadása nélkül direkt módon a szövetre képződnek a szabályos átlátszó kristályok. Van a folyamatnak egy spontán öntörvényűsége a képződő kristályok elhelyezkedését tekintve. A méretük a hőmérséklet, valamint az időtartam függvényében befolyásolható. A biztató eredmények után szódabikarbónával, valamint mosószódával folytattam további kísérleteket. Ezen esetekben apró matt fehér kristályok keletkeztek. Ezeket az anyagmanipulációs technikákat installációk, öltözékek részeként, kiegészítőkként lehetne alkalmazni” – magyarázta Borbála, aki számára nagyon fontos a környezetvédelem.

A kézdivásárhelyi lány március végétől a hollandiai divattervezőnél, Hellen van Reesnél lesz szakmai gyakorlaton, akinek szintén nagyon fontos a fenntarthatóság. „Még gyűjtögetek, de határozott késztetést érzek, hogy a megszerzett tudást és a tapasztalataimat a szülőföldemen is kamatoztassam.

– zárta Csiszár Borbála.