Valóra váltott fantasztikum: a Lego-kockázástól a gondolatvezérlésig

Tamásnál már gyerekkorban felfedezhető volt az alkotás iránti vágy. Elmondása szerint „a kicsi Tamás” focizott a barátaival, aztán amikor kezdett melegedni az idő, akkor felment, elkezdett legóból építeni az elején nagyon egyszerű, majd egyre összetettebb dolgokat. Később elektronikai eszközökkel kísérletezett, figyelte, hogy hogyan működnek a különböző alkatrészek. Szétszedte az otthon fellelhető, de már nem működő eszközöket, és kísérletezett azzal, hogy mit mivel kombinálhatna össze annak érdekében, hogy valami újat hozzon létre. A következő lépés a programozás felé való nyitás volt:

Arra, hogy olyan dolgokat is létre tud hozni, amit más nem, kilencedik osztályos tanulóként jött rá, akkor kapta az első olyan visszajelzést, ami arra vonatkozott, hogy tud olyan dolgokat készíteni, ami az embereknek tetszik, és tudják használni. Amikor dolgozik valamin, akkor bárhova megy, ezen kattog az agya, és semmi másra nem tud figyelni, de vannak olyan időszakai is, amikor csak a barátaira, az iskolára koncentrál, és háttérbe szorul a tervezés.

Tamás mindig olyan dolgokat készített, amiről úgy gondolta, hogy megkönnyíthetik a hétköznapokat, és hasznára válhatnak. Ezeket az ötletek legtöbbször akkor fogalmazódtak meg, amikor valaminek a hiányát tapasztalta a saját életében. Így lett egy biciklibalesetet követően két olyan ötlete is, amelyet azóta nagyjából meg is valósított. A megvalósítás munkafolyamatáról megtudtuk:

Például a gondolatvezérléssel irányítható drón kapcsán voltak ilyen pillanataim, amikor kijelentettem, hogy ezt nem tudom megcsinálni, ez lehetetlen. Aztán egy hónapja elhatároztam, hogy igenis megcsinálom, most ott tartok, hogy hamarosan tesztidőszak következik.”

Tamásnál egyre kevesebb olyan alkalom van, amikor úgy érzi, hogy nem tudja megvalósítani, amit kigondolt, de felhívta a figyelmet arra, hogy mivel sok mindentől függ egy ilyen projekt sikeressége, és vannak olyan tényezők, amelyek tőle függetlenek, ezért el kell fogadnia, ha valami jogi, anyagi vagy technikai akadályba ütközik.

Eddig nem volt olyan ötlete, amit nem sikerült valamilyen formában kivitelezni, de volt olyan, ami nem úgy működött, ahogy eltervezte, viszont ezt kompenzálja az, ami sokkal jobban ment, mint ahogy gondolta:

Tamás munkái egyelőre nehezen jutnak el a közönséghez, hiszen egy hardvert bevezetni a gyártásba nagyon bonyolult, és nagyon sok munkát igényel. Ezért is szeretne a közeljövőben inkább szoftverfejlesztéssel foglalkozni:

Elmondta, most már ennyi korlátot szab a kora, de régebb más volt a helyzet: „Az elején volt egy ilyen időszak, amikor nem vettek komolyan, gondolták, hogy ez még csak gyerek, játszik, leköti magát valamivel, de ennyi. Amikor kezdik látni az emberek, hogy ezt szakmai körökben is elismerik, akkor eldobják az előítéleteiket.”

A fejlődési lehetőség kapcsán elmondta, hogy az országban nincs sok szakmai fórum, de rendszeresen követi például a világ legnagyobb „Csináld magad” weboldalát, ahol nagyon jó társaság gyűlt össze, lehet kérdezni az emberektől, van lehetőség fejlődésre.

Két hét múlva részt vesz egy európai uniós verseny döntőjén, amit Bécsben rendeznek meg, és az a neve, hogy Sci Challenge. Romániát ketten képviselik egy másik magyar versenyzővel. „Jedi-erővel (egy, a Csillagok háborúja mozifilm-sorozatból ismert kézmozdulatokon alapuló gesztusrendszer – szerk. megj.) működő okosórával neveztem, de igazából azt nem erre készítettem.” Szerényen hozzátette: „Úgy jött össze, hogy nekem lett a legtöbb nézőm, így tovább jutottam a döntőbe. Azt azért készítettem, mert akartam egy ilyet magamnak. Minden megvalósítás előtt megkérdezem magamtól, hogy én ezt akarom-e használni, ha kész lesz, és ha azt mondom, hogy igen, akkor nekilátok.”

Az ifjú feltaláló jelenleg két új projekten dolgozik:

A másik folyamatban levő projekt egy olyan drón, ami képes kültéren és beltéren egyaránt emberi alakokat felismerni. Így például egy természeti katasztrófa, egy hegyi baleset vagy lavina esetén nem kell az embereket kiküldeni a helyszínre, a drón felismeri a túlélőket.