HIRDETÉS
Az 1956-os magyar forradalom hatása nemcsak Magyarországon, hanem a szomszédos területeken, különösen Erdélyben jelentkezett. Igaz ugyan, hogy a forradalom Erdélyben és Romániában nem öltött olyan formát, mint Magyarországon, ennek nyomán pedig nem beszélhetünk tömeges, szervezett ellenállásokról sem, vagy olyan politikai mozgalmakról, amelyek széles társadalmi rétegeket mozgattak volna meg. Bár voltak kisebb megmozdulások, például Temesváron, az országban intenzív forradalmi hangulat nem alakult ki, még a magyar közösségek körében sem. A lakosság többsége passzívan követte az eseményeket – a Szabad Európa Rádió, az Amerika Hangja, illetve a Kossuth Rádió adásain keresztül értesülhettek a Magyarországon történő revolúcióról.
„Hogyha sírunk: kiröhögnek, / Hogyha kérünk: fel is kötnek, / Hogyha küzdünk: odalöknek / Történelmi kárörömnek / És mégis élünk…” Habár Bartis Ferenc És mégis élünk! című versét nem az október 23-án kitört magyarországi forradalom ihlette, valamelyest kapcsolódik és összefonódik azzal a szabadságvággyal és a valahová tartozás utáni görcsös sóvárgásával, amit az 1956 éve lehetőségként lebegtetett a magyarok számára.
A tizenkét pontos memorandumba összeszedett követelések a korszakban különösen érzékeny témákat érintettek, köztük az orosz nyelv kötelező tanításának eltörlését, a kollektivizálás megszüntetését és a sajtószabadság visszaállítását. Az események során mintegy háromezer diákot tartóztattak le, és közülük harmincegyet bíróság elé állítottak.
Ma, közel hetven évvel az 1956-os események után, talán érdemes újra feltenni a kérdést: mit jelentett a forradalom Erdély és az ott élő magyarok számára? Jelentett-e annyit, amennyit később követelt tőlük?
A román hatalom mégis rendkívül kemény megtorlást alkalmazott a forradalom leverését követően, éveken át tartó állambiztonsági és politikai elnyomással. Stefano Bottoni számításai szerint
az 1957-1963 közötti időszakban megközelítőleg harmincezer embert tartóztattak le Romániában.
Ennek magyarázata nem csupán a forradalmi veszély elhárításában rejlik, hanem abban, hogy a román rezsim egyfajta kommunista nemzetépítési folyamatot folytatott. A hatalom szisztematikusan épített ki egy szofisztikált, mindent ellenőrző rendszert, amely Ceaușescu uralma alatt teljesedett ki.
A következmények pedig két fordulópontot is előidéztek:
– olvashatjuk Kovács Szabolcs történész összefoglalójában. A forradalom hatása a kisebbségek társadalmi, szakmai és kulturális szétzilálását eredményezte, miközben az állam fokozatosan behálózta és kontroll alatt tartotta őket. A kisebbségi elitnek gyakran kompromisszumokat kellett kötnie, ami hosszú távon erkölcsi bizonytalanságot és társadalmi gyengülést is hozott.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
