Nehéz az első világháborúról egy évszázad távlatában objektíven beszélni, hiszen tragédiája mind a mai napig kihat a határon túli magyarság hétköznapjaira. A megítélésében gyakran a valóság és a képzelet keveredik. Amíg Németország élén egy tettre kész császár állt, a monarchiát egy elaggott, az életben csalódott uralkodó vezette. Ferenc József fia és felesége már elhunytak, s amikor Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinándot, az idős, magányos király viszonylag könnyen döntött a háborúról – milliókat taszítva ezzel a halálba. Tény, hogy páratlan munkabírása volt, viszont történelemlátása, az aktuális nemzetközi politikában való eligazodása ekkor már hiányzott. De dolgozott rendületlenül.
A második világháborúról – ha csak tehette – mindenki némán hallgatott.
A kommunizmusban már az is bűnös volt, akit besoroztak a Szovjetunió elleni háborúba, vagy hadifogságból tért haza.
Az első világégésnél még másként volt: a nehéz évekre az egykori hadfiak némi büszkeséggel gondoltak vissza.
Keressék a teljes cikket az Erdélyi Napló legfrissebb számában.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.