Egy a nemzet, több az ország: „kétlaki” sportolók

Manapság, amikor a világot átszövi a demokrácia, nyakunkon a globalizáció és a határok lassan eltörlődnek vagy nagyon könnyen átjárhatóvá válnak, a legtöbb ember elméletileg maga választhatja meg, hol kíván élni, milyen identitást szeretne magának. De nem volt ez mindig így.

Néha a sors furcsa fintoraként politikusok, nemzetközi érdekek, homályos ideológiák döntöttek arról, hogy valaki hova tartozzon, melyik himnuszt énekelje, hogyan nevezze hazáját, milyen színű mezt öltsön magára

– mutat rá a cikk szerzője.

A történelem szele rendszerint sok mindent felbolygat. Nemzetek, emberek sorsába szól bele, alakítja, olykor nem várt eredménnyel csavar egyet a békés polgárok életén. A háborúk aztán mindent felborítanak, beleértve sokszor az országok addig meghúzott határait is. A lakosság egy része pedig úgy járhat, hogy egyik nap az egyik, másnap a másik állam határain belül ébred. Nem jártak annak idején másként a sportolók, sőt az egyesületek sem. Ideális példa erre a „kétlakiságra” az 1910-ben alapított Nagyváradi Atlétikai Club esete, amely

30 évig a román bajnokságban szerepelt, aztán 1940 és 1945 között a magyarban, amit ’44-ben meg is nyert, majd a háború után megint a román élvonalban kötött ki.

Bővebben minderről az Erdélyi Sport március 9-ei számában olvashatnak.