Ismeretlen Trianon: közérthetően és tudományosan

Ha olyan könyvet akarsz olvasni Trianonról, ami egy picit a dolog velejébe és mélyébe is láttat, akkor ezt olvasd el – tudom, hogy súlyos ez a mondat, mert mint mindenben, a történelem népszerűsítésében is vannak „ilyenek” és „olyanok”. Vannak, akik valakik nyakába akarják varrni a huszadik század összes magyar politikai és társadalmi sikertelenségét, mert hát bűnbakot keresni a legkönnyebb és talán a legkifizetődőbb is.

Ablonczy Balázs nem a bűnbakkereső szakemberek közé tartozik. A 46. évét a napokban betöltő történész a Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport élén végzett munkája önmagáért beszél, csapata az elmúlt években iszonyatos mennyiségű munkát végzett – nekik köszönhetően is ma már picit másképpen lehet nézni a száz évvel ezelőtt bekövetkezett nemzeti traumára.  Ennek lenyomata ez a könyv.

Tíz évvel ezelőtt Ablonczy megjelentetett egy kötetet Trianon-legendák címmel, az elmúlt évtizedben pedig újabb és újabb, a témához tartozó történeteket, tényeket dolgozott fel, ezekből állt a össze a mostani kötet anyaga.

A történelem nemcsak dátumokból és vesztes vagy nyertes csatákból áll. Az is történelem, méghozzá személyes, hogy például hogyan lesz valakiből menekült 1918 őszén, hogyan kerül Erdélyből Budapestre, és hogyan él egy pályaudvaron, vagonban évekig – ez is egy mozaikdarab az 1918–20-as évek rettenetes történetéből. Ugyanakkor az is, hogy 1918. december elsején kik és hogyan gyűltek össze Gyulafehérváron, és miért készült mindössze néhány, kevesebb mint húsz fényképfelvétel arról a nagygyűlésről, amelynek dátuma ma Románia nemzeti ünnepe. Hogyan lehetett 1919-ben Budapesten szénhez jutni, illetve milyen ún. kérészállamok voltak a történelmi Magyarország területén abban a zűrzavaros időben.

Lehet, hogy hihetetlen, de itt, Székelyudvarhelyen is kikiáltottak egyet, a Székely Köztársaságot, sőt Kós Károly is „létrehozta” a Kalotaszegi Köztársaságot.  

Hogy is történt az, hogy az ún. utódállamok még több területet követeltek, és miért kaptak annyit, amennyivel maradtak? Mi vezetett oda, hogy ezeket a kéréseket megtehessék? Milyen erőszakos cselekmények történtek ebben a periódusban?

Az első világháborút követő két év annyi kérdést hagyott maga után, hogy egy évszázad sem volt elég arra, hogy ezekre választ kapjunk. Viszont minden ilyen könyv, tudományos igénnyel elkészített ismeretterjesztő film, podcast vagy előadás ahhoz járul hozzá, hogy tisztuljon a kép. És itt jön be az, hogy mit vagy kit tartunk hitelesnek – mert attól még valaki nem lesz hiteles, ha arra alapoz, hogy az olvasói vagy egy bizonyos műsor nézői tájékozatlanok a témában, egyáltalán nem látnak összefüggéseket. Azokkal sajnos nemcsak száz évvel ezelőtti legendákat és mítoszokat, hanem mai álhíreket is el lehet hitetni. Ma, amikor a közösségi oldalakon és egyáltalán az interneten terjedő áltudományosság és összeesküvés-elméletek korát éljük, felüdítő a kezedbe venni egy olyan könyvet, amelyet a téma komoly szaktekintélye írt több éven keresztül, közölt szövegét tudományos kutatásokra alapozza, nem pedig légből kapott, de logikusan és jól hangzó állításokat puffogtat.

A történelmet ezért kell hiteles forrásból „beszereznünk” – a száz évvel ezelőtti tények ismeretében másképp tudunk nézni a jelenünkre és talán a jövőnkre is.

Ha nem hetvenéves legendákból táplálkozunk, és nem egy földrajztudós által elkészített veszteséglistát nézünk, hanem emberi szemszögből vizsgáljuk például a békeszerződés okozta bajokat, akkor ilyen és hasonló megállapításokat olvashatunk-tehetünk: „A legfőbb veszteség az ember volt: egy tízmilliós nyelvi közösség – a magyar – feldarabolása legalább négy nagy részre, minden harmadik magyar határon túlra kerülése. Ez volt Trianon tragédiája, nem a nyersanyagok elvesztése. Sót, szenet, fát, rezet, vasat lehet venni, embert nem.”

Ablonczy Balázs új kötetét tegyük fel a könyvespolcra, és időnként olvassunk bele – és amennyiben érdekel ez a téma, akkor tegyünk fel gyakran kérdéseket saját magunknak is, olvassunk, kutassunk utána hiteles forrásból, hiteles forrásokból, s akkor megtörténhetik egy idő után, hogy nem mondunk idejét múlt, mítoszi ködbe vesző butaságokat. Nemcsak Trianonról, bármiről.   

Ha az Ismeretlen Trianon kötet ebben a témában főételnek számít, előételnek ajánlom a Rubicon, a Korunk és a Székelyföld folyóiratok tematikus lapszámait is, illetve az említett kutatócsoport tagjainak további munkásságát. Mindegyik tudományos igénnyel van megírva, és mégis közérthető.