Múzeumi sztorik: a vár történetéről mesélő angyalok

A csíksomlyói ferences kolostor könyvtárának egyik kötetében (Aurelius Augustinus: Epitome omnium operum. IV. Köln, 1539), Muckenhaupt Erzsébet nyugalmazott muzeológus a következő bejegyzést találta: „Az zereda uarat kezdek epetteni 1623, 26 di(e) apprilis”.

Ezen bejegyzés alapján a Mikó-vár építésének kezdete 1623. április 26.

A 400 éves évfordulóra az intézmény számos rendezvénnyel jelentkezik az idén, a Mikó 400 programsorozat nyitóakkordjaként a hónap tárgyát is ennek függvényében választották ki.

Így áprilisban a Mikó-vár és a körülötte végzett régészeti ásatások során előkerült,

angyalfejet ábrázoló, 17. század elejére keltezhető kályhacsempét tekinthetik meg az érdeklődők.

„Azért is különös – azon kívül, hogy szép a díszítése, a kivitelezése, és egy jó minőségű csempéről van szó – mert Románia területén két darab ismert ebből a fajta csempéből: egyik a Brukenthal múzeumban a másik a román Parasztmúzeumban. Mindkettő úgy van bejegyezve, hogy Brassóból származnak, szász gyűjtőtől szerezték be. Ezek alapján is feltételezhető, hogy

– magyarázta Darvas Lóránt, a múzeum régésze.

A Brukenthal múzeumban található csempe zöld mázas, a Parasztmúzeumban őrzött barna mázas. A Mikó-vár ásatásai során másodlagos pozícióból, azaz nem az eredeti helyükről kerültek elő csempék, tehát

kidobták ezeket a kályhákat a 18. századi átépítések során.

„Feltételezhető, hogy amikor a Mikó-várat átépítették kaszárnyává a régi kályhák már rossz állapotban lehettek, hiszen gyakorlatilag közel száz éve használták már akkor. Azokat elbontották és kihordták. Ezek több helyen kerültek elő az ásatások során, még a hetvenes években is, amikor volt egy felújítás. De, a mi kutatásaink nyomán is az derült ki, hogy

Nagyon sok került ki onnan, illetve a vár körül a 18. századi sáncokból kerültek elő, valamint azok elbontása után az árkokból. Nemcsak barna és zöld ólommázas, hanem mázatlan darabokat is találtak” – fejtette ki Darvas Lóránt.

Jelenlegi ismereteink szerint a legkorábbi kályhákat az Alpok nyugati és középső részén, a mai Svájc és Dél-Németország területén állították fel a 13. század folyamán. A találmány a hűvös éghajlatú területeken gyorsan terjedt, és midőn az éghajlat a 14. században zordabbá vált, már egész Közép-Európában ismert volt az új fűtési mód.

A 15. század végére Európa középső részén kialakult egy egybefüggő földrajzi övezet (Dél-Németország, Svájc, Ausztria, Csehország, Lengyelország, Magyarország), ahol általános volt a kályhafűtés.

Az újítás lényege az volt, hogy az addig agyagból tapasztott kemence falába bögre alakú kerámiatárgyakat építettek be, így a fűtőberendezés – akárcsak a mai radiátorok – a megnövekedett felületen több hőt tudott leadni. A 14. század végén már magas, toronyszerű kályhákat építettek. Ezzel egyrészt a hőleadó felület növekedett tovább, másrészt a kályha formája a kor stílusához, a függőleges vonalakat erősen hangsúlyozó gótikához alkalmazkodott.

A kályhafűtés másik fontos eredménye az volt, hogy könnyebben füstmentesítették a lakóhelyiségeket. Elméletileg ugyan a füstmentesítés független a kerámiaelemek alkalmazásától, mégis a kályhák elterjedésével bővült a füstmentes és fűtött lakóhelyek köre.

A Csíki Székely Múzeum régésze elmondta, a Mikó-vár régészeti feltárásai során nagy mennyiségű 17-18 századi kályhacsempe töredék került a felszínre melyek a vár, várkastély szobáinak díszítéséről, színvilágáról, tanúskodnak. Ezen kályhák nagy része a Brassói fazekascéh termékei voltak, melyek díszítésének mintakincse nagyrészt habán hagyományokat követ. A régész hangsúlyozta, a kályhacsempék művelődéstörténeti jelentősége igen nagy:

a könnyebben pusztuló anyagból készített lakberendezési tárgyak – kevés kivételtől eltekintve – eltűntek.

Ezek hiányában az ábrázolásokon kívül a kályhacsempékből rekonstruált kályhák tanúskodnak az elpusztult késő középkori korújkori belső terek díszítéséről, hangulatáról, színvilágáról.

„Könnyebb keltezni velük. Megbízhatóbb a keltezés, mint egy kerámiaedény esetében. Sokszor el van látva évszámmal, feljegyzésekkel, feliratok is előfordulnak rajta. Az elkészítésük dátuma biztos. A használatuk több évtizedet ölel fel, vannak kályhák, amelyeket negyven-ötven évet ölelnek fel.

– fejtette ki a régész.

Ezen csempének több töredéke került elő a kút 18. századi megszélesítésének, valamint a külső és belső várárok betöltéséből. Felszínre jutottak máztalan, illetve zöld és barna mázas töredékei.

A hónap tárgyaként ezen csempelapokból készült kályhák különböző elemeit, és mindhárom (barna- és zöldmázas, valamint máztalan) változatát bemutatják rekonstrukciós rajzon.

A kiállított darab finom agyagból és homokkal soványított, illetve egyenletesen kiégett csempe, melynek hátlapján a dúcba préselés során szövetlenyomat látható.

A négyzetes, egyszerű léckeretes, rövid befogóval rendelkező csempe előlapjának központjában négy plasztikus szárny közé rajzolt angyalfej (kerub) látható, rajta egy kis koronával, valamint a nyakánál egy sor gyönggyel. Körülötte a sarkak irányába hajló koronás angyalfejek nyitott, stilizált szárnyakkal, melyeket finomvonalú, kecses indák alkotta növényi fonat köt össze.

„Itt most a lapokat mutatjuk be, de ezeknek a kályháknak más részletei is vannak. Párkányelemek, az oromdíszről is vannak töredékek. Az volt nehéz a Mikó-vár régészeti kutatása kapcsán, hogy a 18. századi átépítés során olyan nagy mértékű volt a takarítás, hogy gyakorlatilag 17. századi rétegeket is elbontották, leszámítva egy-két helyet, nem maradtak meg 17. századi járószintek sem. Egyetlen kívétel van:

Abban az alapozásban és annak az omladékrétegéből is egy más típusú kályha került elő. De az már más díszítés, tudjuk, hogy nem Mikóhoz köthető, hanem egy későbbi kályha” – részletezte a régész, hozzátéve, hogy a kályha megjelenése nagy innováció volt.

„A későbbiekben a kor szellemének megfelelően díszítőelemeivé váltak a lakásnak, és a kor stílusait is követték.

Míg a gótikus kályhák bibliai jelenetekből, fabulákból, a népi mitológiákból jelenítenek meg elemeket, a későbbi korszakokban, a reneszánszban például növényi motívumok tűnnek fel. A kor szellemének megfelelő ábrázolásokat használnak rajtuk. A most kiállított egy igényesen kivitelezett reneszánsz kályhának az elemei” – tudtuk meg.

A kályhacsempét a látogatók a jegypénztárnál az erre a célra kialakított részen és tárlóban tekinthetik meg keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.