Múzeumi sztorik: bot nélkül nem pásztor a pásztor

Szeptember Szent Mihály hava. Szent Mihály napján, szeptember 29-én számoltak el a pásztorok a rájuk bízott jószággal, és ekkor fogadták fel a következő Szent Mihályig a juhászokat, gulyásokat, kondásokat.

Szent György napján, április 24-én hajtották ki a jószágot a havasi legelőkre, Szent Mihály napján pedig visszakerültek az állatok a faluba és megtörtént az éves számadás.

Ehhez a jeles hónaphoz és naphoz kötődnek a szeptemberi hónap tárgyai a Csíki Székely Múzeumban, a két faragott, és egy faragott-vasalt pásztorbot.

A pásztorbot a pásztorok munkaeszköze/terelőeszköze volt, egyben rangjelző szereppel bírt, és amint Gazda Klára nevezte: a mesterség címere is.

A pásztorok a botot mindig maguknál hordták, a díszesebb botokat felhasználták a táncban, ünnepeken, esetleg önvédelem céljából.

Bot nélkül nem pásztor a pásztor – fogalmazott Vámszer Géza. Általában a pásztorbotot maga a pásztor készítette, faragta ki valamilyen keményfából.

Különböző geometrikus és florális mintákat faragtak a botra, emellett pedig rákarcolták a tulajdonos (és néha a családtagjai) nevét, a készítés évét, számsorokat stb.

A pásztorbot a civilizáció hajnalától kezdve rang- és méltóságjelző szerepű:

az egyiptomi istenségeknek és fáraóknak ugyanúgy elmaradhatatlan kelléke volt, mint később a katolikus egyház püspökeinek és a pápáknak

– mutatott rá Málnási Levente, a Csíki Székely Múzeum néprajzos-múzeológusa.

„A kiállított három bot közül a rézszegekkel kivert (vasalt) fejű (macsukájú) geometrikus és florális-fenyőágas karcolt díszítéssel rendelkezik, lakkozott. Hét tulajdonosa is volt ennek a botnak, az ő nevük szerepel bekarcolva és helyenként évszámmal ellátva.

– magyarázta.

A másik két pásztorbot Csíkmenaságról származik, mindkettőt egy Ferencz Gyula nevű pásztor faragta. Az egyik 1932-es, a másik pedig 1933-as keltezésű. A botok feje, macsukája gömb (alma) alakú, alatta 15 centivel kezdődik a faragás. Mindkét bot geometrikus és florális-fenyőágas díszítésű. Az 1933-ason egy számsor is szerepel 1-től 15-ig. Az 1932-es keltezésű bot bádoghegyben végződik.
A néprajzos-múzeológus elmondta, hogy

mintegy ötven-hatvan pásztorbot van a csíki múzeum tulajdonában.

A gyűjtések zöme a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években történt. Nem minden esetben maga a pásztor faragta ki a botját, volt, hogy egy hozzáértő személlyel faragtatta ki, és egy botnak 5-6 felhasználója is volt.

„Jelentős gyűjtéseket végeztek János Pálék, amikor még bőségesen voltak kint a gyűjtőterületeken néprajzi tárgyak. Akár maguktól a pásztoroktól gyűjtötték fel, de amikor a gyűjtő rákérdezett, valószínű, elővettek régebbi botokat is, amiket esetleg a család megőrzött.”

A pásztorbotok megtekinthetők a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.