Nagy a vágy a menyecskében

„Az ellenséges seregek eltakarodása után (a román hadsereg 1916-os kivonulásáról van szó – szerk. megj.) egyes oláhajkuak által lakott községekben, ezrével jelentkeznek a görögkeleti valláshoz tartozó, de hazafias érzelmű oláhok, akik azt kérik, hogy vegyék föl őket a görög katholikus egyházba, mert nem akarnak ez után az oláh pópák alá tartozni, hanem az a kivánságuk, hogy mint magyar alattvalók, akik hüségesek a magyar hazához, a hajdudorogi görög katholikus magyar püspök alá tartozzanak.

a többi hazaárulóval pedig végzett a magyar igazságszolgáltatás sújtó keze. Jellemző és örvendetes, hogy ezeknek az egyházközségeknek a tagjai bár oláh ajkuak, nem az oláh püspökhöz mentek papokért, hanem a gör. kath. erdélyi vikáriushoz” – írta a Székely Közélet 1925 december 25-én.

Na de térjünk vissza a fentebb említett menyecske esetéhez, akinek a férje hadifogságba esett. „A fiatal, alig 22 éves menyecske egy darabig elsiratgatta, de aztan csak megvigasztalódott. amiben nagy segitségére volt egy rokkant katona, aki a menyecskét még leánykorából ismerte. A mult szombaton a menyecske ünneplőbe öltözött (…) s a rokkant katonával beállitott a jegyzőhöz” – írta 1917 augusztus 22-én a Csíki Lapok. Hogy miként fogadta a párt a jegyző arról a Székelyhon napilap Sajtóhistorikum oldalán olvashatnak.