A székely közbirtokosságok története és jogrendszere

Péter Beáta 2020. január 16., 16:21 utolsó módosítás: 2020. január 16., 16:34

Kiskorától fogva érdekelte a székelyek története, mint ügyvéd, húsz éve azon munkálkodik, hogy a székely örökség megmaradhasson. Kolumbán Tibor A székely jogról és szabadságról címmel könyvet írt a székely jogról és szabadságról, a székely közbirtokosságok kialakulásáról.

Kolumbán Tibor hangsúlyozza: a közösségi vagyonra vigyázni kell! Fotó: Péter Beáta

„Kolumbán Tibor ügyvéd úr, székely véreit, övéit szolgálva, fél életét a közbirtokosságoknak szentelve dolgozott és dolgozik a jelenben, teszi mindezt azért, hogy a székely örökség megmaradhasson, gyarapodhasson. Eredményes munkájának termése ez a könyv” – mutatott rá Balog László, a kötet szerkesztője, aki úgy véli, A székely jogról és szabadságról című könyv hiánypótló mű, a szerző korszakalkotó munkát tett le az asztalra, amelyet értékes forrásai okán bárki forgathat.

„Szerzőnk saját bevallása szerint is egyszerű, közérthető stílusban szerette volna megírni könyvét, elsősorban annak érdekében, hogy a hétköznapi ember, a közbirtokosi joggal (nem) rendelkező egyszerű falusi székely is könnyedén megértse a forrásokat, a könyv fonalát felvéve végigélje ezt az aprólékosan összeszerkesztett történelmet és annak jogi viszonyrendszerét” – fogalmazott a szerkesztő.

Fotó: Veres Nándor

A Tipographic kiadónál megjelent majd hétszáz oldalas kötet anyagát nyolc nagy fejezetre osztották: A földközösségi vagyonok keletkezése, A székely jog kialakulása és fejlődése, A Székely Oklevéltár, A székely falutörvények, A magyar jog kialakulása, A közbirtokosságokról, A telekkönyv rendszere és az ingatlan-nyilvántartás, A közbirtokosságok jelenlegi legfontosabb gondjai.

„A székely történelemmel már diákkoromtól foglalkozom, mindig is érdekelt. Gyerekkoromban kezdtem a legendákkal, diákként pedig volt egy tanárom, Antal Imre, aki a doktori dolgozatát a közbirtokosságokról írta. Kérte, hogy ha hozzájutunk régi aktákhoz, szóljunk neki, több alkalommal is sikerült elbeszélgetnem vele a témában, volt már egy alapom ilyen téren. Ugyanakkor szerencsém volt, mert össze tudtam gyűjteni és megmentettem pár régi könyvet. Akárhányszor Magyarországon jártam, próbálkoztam ezekből a könyvekből beszerezni. Eldugtam őket és féltve őriztem, nálam is volt házkutatás, láttam, hogy nagyon rámennek erre. Ma már egy száz kötetes könyvtáram van történelmi könyvekből” – magyarázta beszélgetésünkkor Kolumbán Tibor.

Hiánypótló mű, a szerző korszakalkotó munkát tett le az asztalra, amelyet értékes forrásai okán bárki haszonnal forgathat Fotó: Rédai Attila

Kifejtette, 2000-ben, amikor megjelent az 1-es (föld)törvény, és lehetőség volt az 1948-ban államosított és gyakorlatilag megszüntetett közbirtokosságok újraalakítására, ő is tevékenyen kivette a részét a birtokosságok megszervezésében, a területek visszaszerzésében, mert ahol nem ment jóindulattal, más megoldás nem volt, bíróságon keresték az igazukat. A régi telekkönyvek és közbirtokossági iratok tanulmányozásakor pedig szükségét érezte, hogy megismerje ennek a vagyonközösségnek a történelmét, kialakulásának rendjét és az ezt szabályozó törvényeket, rendeleteket. Ekkor jött rá arra is, hogy a székely nép saját történetének ismerete nélkül csak hézagos ismereteket szerez, mert ahhoz, hogy mindezeket összességében tanulmányozza és megértse, ismernie kell a történelmi hátteret.

Fontos odafigyelni az erdőgazdálkodásra Fotó: Veres Nándor

„Onnantól a tevékenységem nagyobb részét a közbirtokosságok kötötték le. Az első és legfontosabb a területek visszaszerzése volt, a másik úgy megszervezni a közbirtokosságokat, hogy gazdaságosan tudjanak működni, és a tagok is legyenek megelégedve a birtokosság vezetőinek a tevékenységével” – mutatott rá Kolumbán Tibor.

Mint mondta, nem volt gördülékeny ez az időszak, mert sok helytől érte támadás a közbirtokosságok vezetőségeit. És ő örömmel segített, mert látta, hogy ez egy közösségi vagyon, hogy ez Székelyföld legnagyobb gazdasági ereje, erre vigyázni kell, és nem lehet hagyni, hogy bizonyos okok miatt megbomlasszák, vagy az addig elért eredményeket eldobják.

„Jó pár esetünk volt. Ezeket nagyrészt sikerült kivédeni. A legkülönlegesebb esetem a gyergyóalfalvi közbirtokosság kapcsán volt, amely Székelyföld legnagyobb közbirtokossága. Ezt példaértékűnek tartottam, és úgy véltem, hogy ha ezt megbomlasztják, akkor ez példaként átterjed a többire is. Elég kemény, éveken át tartó harcok árán sikerült zöld ágra vergődni.

Bizonyos érdekek miatt támadták a birtokosságot, de hosszú évek után megértették, hogy nem lehet a közbirtokossággal játszani. Ez a közösség tulajdona, és a közösség érdekében működik.

Én képviseltem nem csak a csíki közbirtokosságokat, hanem a gyergyóiak egy részét, felkérésem volt még Háromszékről, Udvarhelyszékről is. Nagy büszkeségem, hogy ha Ojtozról elindulok, elmegyek Brassóig, onnan a Homoród-mentén visszajövök, vagy Szovátán át a Bucsinon, vagy éppen Borszékről a másik részre, nincs olyan rész, ahol a munkámnak egy kis részét ne látnám. Örvendek, hogy sikerült ezeket a területeket visszaszerezni” – fejtette ki.

Fenyőfacsemeték a kászonfeltízi közbirtokosság területén Fotó: Veres Nándor

Kolumbán Tibor rámutatott, sokszor elhíresztelik, hogy ezekben a vagyonközösségekben rablógazdálkodás folyik, a közbirtokossági vezetők így vagy úgy, de meggazdagodnak. Úgy véli, vannak kirívó esetek, de a vezetőség 95 százaléka becsülettel végzi a feladatás.

„Ezért van a közösség, hogy figyel, és ahol szükség, változtat. De a közbirtokosságok nagy többsége jól működik. Székelyföld fontos gazdasági egységei ezek, komoly anyagi tőkével. Mindig minden tagnak lehetősége van, hogy megnézze a gazdasági nyilvántartást. Ez a nyitott jellege is megmaradt, akárki kifejtheti a véleményét, ugyanakkor ott van a valós gazdasági ereje is. Ezt elég eredményes tevékenységnek tartom, és remélem, hogy továbbra is így fog folytatódni. Mindig hangsúlyozom közgyűléseken is, hogy azon kell gondolkodjunk, hogy ne csak a fából éljünk meg. Annyi kincsünk van erdőn-mezőn, azokat is tovább kell fejleszteni, más ágazatokat is el kell indítani. Erre is van példa, például a gombafeldolgozás. Az eljövendő időszak egyik nagy lehetőségét látom például a gyógynövénytermesztésben” – hangsúlyozta az ügyvéd.

Hozzátette, ugyanakkor ott van a faluturizmus, amelyet stratégiával kell megszervezni. Reméli, hogy a fiatal generáció ebben fog gondolkodni, mert kár lenne ezeket a lehetőségeket nem kihasználni.

Példaként említette, hogy jól működő tejfeldolgozókat hoztak létre, fontos szerepük volt továbbá a közbirtokosságoknak a kultúrházak felújításában. Ugyanakkor segítik a kulturális- és sporttevékenységeket is.

„Volt elképzelés a pityókafeldolgozás elindítására, de sajnos itt az összefogás nem sikerült. Pedig a szövetkezeti hálózatban látom a továbblépést gazdasági szempontból, illetve egy gazdasági stratégiát kell erre az ágazatra kialakítani” – mondta Kolumbán Tibor.

A megjelent könyv anyagán mintegy nyolc évet dolgozott, rengeteg forrásanyagot gyűjtve össze. Kezdetben egy közbirtokossági kézikönyvet szeretett volna összeállítani, de mivel behatóan ismeri a székely joggal kapcsolatos tudnivalókat, tudását fontosnak tartotta megosztani másokkal is.

„Ki is hangsúlyozom, én nem tartom ezt egy tudományos munkának, inkább egy monográfiának, hogy a székely embernek, akit érdekel a sorsunk, legyen a kezében, hogy akármilyen rész érdekli őt, keresse meg benne, vagy utalást találjon rá.

Hogy egy egyszerű ember is megértse. A jelenlegi időszakban, amikor annyiszor meggyalázzák zászlóinkat, jelvényeinket és ősi nyelvünkben létező és máig használt feliratainkat, e történelmi tények és dokumentumok ismeretében egy új székely összefogásra van szükség, hogy közösen megvédjük értékeinket, iskoláinkat, székely ősi vagyonunkat” – vallja a szerző.

 A könyvet január 17-én 17 órától mutatják be a csíkszeredai Sapientia EMTE nagy aulájában.

1 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat