HIRDETÉS
A '90-es évek közepén és a 2000-es évek elején nem egy próbálkozás volt a képregényfilmek népszerűvé tételére, ám ezek a próbálkozások többsége vagy nem ütötte át a mainstream-ingerküszöböt (az X-Men és a Sam Raimi-féle Pókember-trilógia kivételével), vagy pedig olyan kudarcos alkotások voltak, mint a Fantasztikus Négyes-adaptáció, majd annak a rendkívül rosszul elsült és teljesen fölösleges rebootja.
De Marvel-képregények rajongóinak ott voltak még a Penge-filmek, a Daredevil, Elektra, Punisher, valamint az MCU előtti két Hulk-mozi is, amik bár nem voltak kiemelkedő produkciók, mégis ezek jelentették a képregény-adaptációkat akkoriban a Marvel-Sony-Fox istállóból. A 2008-as Vasemberrel aztán beindult az MCU (a többség a szintén ebben az évben megjelent, Edward Norton főszereplésével készült Hihetetlen Hulkot is idesorolja), a többi pedig már – ahogy mondani szokták – történelem.
A négy Bosszúálló-film rengeteg pénzt hozott a Disney kötelékébe tartozó Marvel konyhájára a mozipénztáraknál, ám a „farvizükön” bemutatott másodvonalas szuperhősök (She Hulk, Moon Knight, Kate Bishop) a Disney+ streamingfelületén már inkább vitték, mint hozták a pénzt, a csapnivaló kritikai és nézői fogadtatásukról nem is beszélve (kivéve az egy évadot megért WandaVízió és a két évaddal véget ért Loki), a Marvelnél pedig a rengeteg, egy univerzumban játszódó, szétfarigcsált és össze nem érni akaró sztoriszál pedig azt eredményezte, hogy a grandiózus Bosszúállók: Végjáték után a színvonal esni kezdett, a covid pedig még rátett egy lapáttal az egészre, így megkérdőjelezhető minőségű produkciók születtek, és hiába kapott újabb filmet Dr. Strange és Thor is, ezek már nem voltak olyanok, mint amik az MCU fénykorában megjelentek.
A covid utáni érában Pókember volt, aki végül rengeteg pénzt hozott Marvel Moziverzum számára (a harmadik trilógia Nincs hazaút (No Way Home) címet kapó részével) de itt érdemes megemlíteni azt is, hogy a karakter filmes jogai a Sonynál vannak, az MCU pedig tulajdonképpen „kölcsönkapta” őt, a Tom Holland által alakított hálólövőhöz pedig a multiverzum révén csatlakozott a Sony-éra két pókembere, Tobey Maguire és Andrew Garfield is,
a film pedig a nagyon jó kritikai fogadtatás mellett a covid utáni legkiemelkedőbb mozibevételét, majdnem kétmillió dollárt hozott a konyhára.
Deadpool és a mutánsok azonban teljesen más „tészta”. Ők a Fox tulajdonában vannak, így a 20th Century Foxnál készültek a Marvel képregények egyik ikonikus karakteréről és az X-Menekről szóló filmek. Pontosabban az X-Men hozta be Deadpoolt, amikor úgy döntöttek, hogy a lejtmenettel végződött X-Men-trilógia után eredetsztorit kap Wolverine (aki ekkor még Farkas néven futott), a 2009-ben debütált film azonban amellett, hogy nem lett túl jó, Deadpool legrosszabb verzióját mutatta be Ryan Reynolds alakításában: a karakter nem beszélt, mivel nem volt szája, a megjelenítésében pedig hanyagolták a ráfeszülős ikonikus piros ruhát és az arcát eltakaró maszkot, ezt pedig a közönség sem fogadta jól, emiatt úgy tűnt, hogy Deadpoolnak ezzel be is fellegzett.
Ryan Reynolds ráadásul pont akkor zakózott egyet a konkurenciánál (DC Studios) a bődületesen rosszul sikerült Zöld Lámpással, aminek a címszereplőjét, Hal Jordant játszotta, ám nem tett le arról a szándékáról, hogy újból Deadpool bőrébe és szuperhős-hacukájába bújjon, ezért
készítettek egy tesztvideót a már piros-fekete latex-szerkóban akciózó Deadpoolról, ami kikerült a világhálóra, virális lett, a Foxnál pedig úgy döntöttek, hogy adnak egy új esélyt Reynoldsnak,
mivel időközben sem a Farkas (aki a Deadpool & Wolverine magyar fordításában végre megkapta az őt megillető Rozsomák nevet, az eddig következetesen rosszul használt Farkas helyett) eredettörténetét folytató The Wolverine, sem pedig a pocsékul újragondolt Fantastic Four nem sültek el jól, és a rebootolt X-Men franchise első két része bár jól muzsikált”, ez a franchise is óhatatlanul közelített a lejtmenet felé.ű
2016-ban moziba került a Tim Miller rendezésében készült Deadpool, ami az R-besorolása (vulgaritás, erőszak, szexualitás) ellenére rendkívül jól teljesített a pénztáraknál, végül pedig több közel 800 millió dollárt hozott, így a folytatás is zöld utat kapott,
Reynolds pedig végre lubickolhatott Deadpool szerepében, ami immár a képregényhű megjelenítésű és kivitelezésű volt a fekete humor és a negyedik fal folyamatos ledöntése miatt.
A Deadpool bemutatkozása után egy évvel érkezett a szintén R-korhatárbesorolású, a korábbi szuperhősfilmekhez képest sokkal földhözragadtabb Logan, James Mangold rendezésében, amiben gyakorlatilag elbúcsúzhattunk Patrick Stewart X-Professzorától és a film végén a Hugh Jackman által játszott Logantől is, a hattyúdaluk pedig a jó kritikai fogadtatás mellett több mint 600 millió dollárt ért a nézőknek.
2018-ban érkezett is a Deadpool folytatása, aminek az elején
Deadpool Logan halálára is reflektált, mivel a karakter képes volt „meghalni” előtte egy szintén R-besorolású filmben, majd darabokra robbantotta magát, és kezdődhetett az újabb, kétórás őrületcunami, ami 785 millió dollárt hozott a Fox konyhájára.
Ekkor már a Disney bejelentette, hogy felvásárolja a Foxot, ám amíg a gigantikus akvizíciót tető alá hozták,
továbbra sem tűnhettek fel például a Bosszúállók a Deadpoolban és az X-Men-filmekben, továbbá ők sem cameózhattak az MCU-ban.
2019-ben az üzlet megtörtént, a Fox pedig beolvadt a Disneybe, akik rögtön át is nevezték 20th Century Studiosra.
Innen pedig lényegében semmi akadálya nem volt annak, hogy Deadpool és a mutánsok is beköszönjenek az MCU-ba, erre azonban a rendkívül sűrűn betáblázott Ryan Reynoldsra, és az ő hollywoodi „lobbierejére” volt szükség.
Amíg futószalagon érkeztek a kisképernyős és mozis MCU-kalandok, addig a háttérben lassan kikristályosodtak a soron következő, harmadik Deadpool-film részletei.
A rendezői székbe Shawn Lewy, Reynolds egyik kedvelt alkotótársa ült, akivel egyébként egy végtelenül aranyos időutazós filmet is készítettek 2022-ben a Netflixnek Az Adam-projekt címmel, de a videójátékban öntudatra ébredő Free Guyt is Levy dirigálta, míg Reynolds játszotta a főszerepet.
Shawn Levy „lezongorázott pár Stranger Things-epizódot, négyrészes minisorozatot készített a Netflixnek A láthatatlan fény című világháborús bestsellerből, és mindezek után jöhetett csak a Deadpool 3 forgatása, amiről Ryan Reynolds saját maga jelentette be egy videóban, hogy Hugh Jackman is visszatér Wolverine-ként, ezt pedig a közösségi oldalakra feltöltött képsorokban már megmutatott Jackman is megerősítette, majd viccesen rá is játszottak arra, hogy hang nélkül, verekedést imitálva „mondták el”, hogy miről fog szólni a várhatóan 2024-ben érkező Deadpool & Wolverine.
És akkor 2024 nyarán végre eljött a várva várt pillanat, július 26-ától vetíteni kezdték a mozik a Reynolds és Jackman új filmjét, ami egyébként az idei egyetlen Marvel-film, a korábbi évek 2-3, esetenként négy Marvel-mozijához képest.
Ettől várják el idén a Disney kötelékébe tartozó Marvelnél, hogy amellett, hogy bőségesen visszahozza a gyártási- és marketingköltségeit (a gyártás 200 millió dollárba került, erre jönnek rá a marketingköltségek, ami általában nem nyilvános, de esetenként ez is lehet 50-100 milliós tétel), nyereséget is termeljen, ehhez pedig minden adott, hiszen
az év egyik legnagyobb mozis szenzációjának készült, annyi cameóval és easter egg-gel, amit utoljára a Pókember: Nincs hazaútban láthattunk.
A film pedig mondhatni, hogy elváráson felül teljesített a nyitóhétvégéjén, hiszen 205 millió dollár bevétellel nyitott a referenciának számító amerikai piacon, a globális összbevétele pedig 438,3 millió dollár, amivel minden idők legjobban nyitó R-besorolású filmje lett, ami azért is nagy fegyvertény, mert a fiatalabb korosztály eleve kiesik a potenciális célközönségből.
Majdhogynem csodaszámba megy az is, hogy a premier előtt nem szivárgott ki, hogy kik tűnnek majd fel a filmben Deadpool és Rozsomák mellett, és bár az előzetesekben és promóanyagokban több karaktert is megmutattak (Sabertooth, X-23, Lady Deadpool), az igazi nagyágyúk a moziterem sötétjében dobogtatták meg a képregényfilm-rajongók szívét.
A Deadpool & Wolverine egy fékevesztett fanservice, egy önmagát és az egész MCU-t pofátlanul kigúnyoló, meta-film, amiben Deadpool – szokásához híven – rengetegszer töri át azt a bizonyos negyedik falat a mozivászon és a néző között, és mindenféle visszafogottság nélkül játszik rá arra a tényre, hogy
ő a legmetább szuperhős, akire tulajdonképpen nem vonatkoznak a Marvel gyerekbarát korlátozásai, a rengeteg vérrel járó csonkolások mellett pedig a kokainozásról is beszélhet annak ellenére, hogy Kevin Feige (az MCU atyja és producere) kifejezetten ellenzi ezt.
Nyilván a nagy mélyrepülés közepette Feige-éknek ennyi belső kritika belefért, és hiba is lett volna visszafogni Reynoldst és az általa játszott Deadpoolt, hiszen a karakter szabadszájúságának és erőszakosságának korlátozása könnyen a visszájára fordulhat, mivel a rajongók dühükben lepontozhatják a filmet, és a kritikusok negatív osztályzata a bevételekre is rossz hatással lehet, így nem volt értelme ezen a téren kockáztatniuk.
Deadpool erőszakosságáról és a karakter meta-szintjeiről még érdemes tudni, hogy a 2012-ben megjelent Deadpool Kills the Marvel Universe címet kapó képregényben mindenkit megöl: szuperhősöket és antagonistákat egyaránt, és ha ez nem lenne elég, a képregény végén még a rajzolókat és az írókat is legyilkolja, ami megmutatja a karakter kiaknázhatóságában rejlő potenciált.
A Deadpool & Wolverine-ben nem gyilkol le a latexruhába bújt szuperhős mindenkit, de számos áll-leejtő pillanattal szolgál a sokszor alpári humor mellett, ami végig jelen van a filmben,
Hugh Jackman Rozsomákjával pedig egy rendkívül dinamikus párost alkotnak annak ellenére, hogy a játékidő jelentős részében egymás ellen kénytelenek harcolni.
A cselemény amúgy nem túl bonyolult, a főgonosz, Charles Xavier ikertestvére, Cassandra Nova pedig egy átlagos Marvel-antagonista, akinek nem épp a legkidolgozottabb motivációkat adták, a TVA aktuális balfasza, Paradox viszont kellően tenyérbemászó, és a film apróbb comic reliefje, de ilyen téren szinte labdába sem tud rúgni Reynolds mellett.
Ami pedig a többi karaktert illeti: van néhány levegőbe öklözős része a filmnek, amikor megjelennek a vásznon. Spoilerek nélkül elég annyit mondani, hogy
helyet kapott a filmben az a mi volt és az is, ami lehetett volna, de talán még a jövőbe is kaphattunk egy aprócska betekintést…
Reynolds és Jackman tobzódnak a szerepeikben, sőt az is átjön, hogy nagy élvezettel tettek meg minden tőlük telhetőt, hogy minél jobb legyen a film, aminek forgatásába ráadásul az író- és színéssztrájk is beleszólt, ennek eredményeképpen pedig
az improvizáció lehetősége is megszűnt a forgatás során, ami Reynolds egyik fontos eszköztára volt az első és második Deadpool-filmnél is.
A cameók összehozása is emberfeletti munka lehetett, de ezek többsége is Ryan Reynoldsnak köszönhető, aki bevált alkotótársai, felesége és barátai mellett sokakat rá tud venni Hollywoodban, hogy szerepeljenek az ő filmjeiben, ez pedig hatványozottan így történhetett a Deadpool harmadik része esetében is, főleg egy bizonyos A-listás színésszel, akinek feltűnése a filmben hatalmas meglepetés, de az igazi csavar akkor jön, amikor kiderül, hogy nem is annak a karakternek a bőrében láthatjuk, akire elsőre gondoltunk volna, egy párhuzamos univerzumbeli Wolverine-alteregóról nem is beszélve...
Az éppen vergődő Marvelt most jól felrázza a Deadpool & Wolverine, jövő februárban pedig érkezik a negyedik Captain America-film, de már Chris Evans helyett Anthony Mackie-val a főszerepben, tavasszal pedig a Marvel Öngyilkos Osztaga, a Thunderbolts bemutatkozását láthatjuk, jövő nyáron pedig harmadszor is rebootolják a Fantasztikus Négyest olyan A-listás színészekkel a főszerepben, mint Vanessa Kirby (Pieces of a Woman, A korona, Mission Impossible – Utóhatás), Pedro Pascal (The Mandalorian, The Last of Us), Ebon Moss-Bachrach (The Bear), Joseph Quinn (Stranger Things), ráadásul a jövőben már semmi akadálya nem lesz annak, hogy az MCU-filmjeiben az X-Menek és Deadpool is feltűnjenek, és biztosan számíthatunk majd a „jelenlétükre” a jövőben is.
Ráadásul a Marvel a San Diego: Comic Conon ledobta az atomot, miszerint a soron következő Avengers-filmben (ami a korábban tervezett Kang Dynasty helyett immár Doomsday alcímen fut) nem más fogja Dr. Doomot játszani, mint a Vasembert alakító Robert Downey Jr., ami meglehetősen nagy ellenérzést váltott ki a rajongókból, hiszen az a színész tér vissza a franchise-ba, aki egy ikonikus karakter bőrébe bújt, és akitől búcsúznunk kellett a Végjáték után. A 2026 tavaszán érkező Doomsday egy különálló Avengers-mozi lesz, 2027-ben pedig a Secret Wars alcímet kapó újabb Avengers érkezik, ami a Végtelen Háborúhoz és a Végjátékhoz hasonlóan rendkívül ambiciózus lesz, ráadásul mindkettőt azok a Russo-testvérek (Anthony és Joe) rendezik, akik már bizonyítottak Bosszúállók-fronton, hiszen nekik köszönhetjük az előbb említett filmeket.
Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Deadpoolnak és Rozsomáknak is meg lesz a maguk szerepe ezekben a filmekben is. A Marvel tehát újra életre kelt, a kérdés már csak az, hogy mennyien lesznek vevők a jövőben az MCU szuperhőseinek újabb kalandjaira, és azok milyen minőségben készülnek majd el. A negyedik és az ötödik etap (a Galaxis Őrzői harmadik részének és a Loki második évadának) vergődéseihez képest biztosan jobb lesz...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
