Érzékeljük-e a másik lélek szenvedését? Beszélgetés Visky András íróval

A Poket sorozat 73. részeként jelent meg Visky András drámakötete, A test történetei. A pénteki eseményen Juhász Anna irodalmár és Visky András író, drámaíró olyan témákat feszegettek mint a női sorsok, a veszteség szimbólumának az irodalomban való megjelenése, az inspiráció az írásban, az átváltozás jelensége, vagy a test szerepe az életben és a művészetben.

A kötetben öt drámát találunk, A test történetei négy, egymástól független nő szenvedéstörténetét mutatja be. Ezek a drámák a chicagói Theatre Y megkeresésére születtek, az ősbemutató is ott zajlott, a Western Avenue-n. A Caravaggio terminál című darabot pedig Robert Woodruff amerikai rendezőnek írta. Mint a beszélgetés során kiderült,

drámát kizárólag megbízásra ír, de a témát mindig ő szabja meg, hiszen nem tud olyanról írni, amit őt személyesen nem foglalkoztatja.

A test történeteivel sem volt másképp, és eredetileg hét drámát írt volna – mint egy televíziós sorozatot, úgy képzelte el –, a színház azonban sokallta. Kiegyeztek hát négyben, négy egymástól független drámában, amelyek egy-egy nő történetét vázolják fel: Artemisia, Éva, Lina, Teréz.

A könyvbemutató során mesélt az inspirációiról, arról, hogy hogyan születtek meg a szóban forgó művek. Először Caravaggio festményeit hozta fel példának, amelyek úgymond végigkísérték az utazásai során, hiszen New Yorkban, Chicagóban és Londonban is találkozott Caravaggio képeivel, akinek különleges világa, stílusa megfogta.

Caravaggiot követően mesélt a lélek szerepéről a mai világban, s mint mondta:

Felhívta a közönség figyelmét korunk egyik nagy problémájára, mégpedig arra, hogy nem érzékeljük a másik lélek szenvedését. Visky művészetében a lélek szenvedése visszatérő motívum a test mellett, nem véletlenül, hiszen a test része a lélek is.

Művészi inspirációjának nevezte a nőket is, saját bevallása szerint megszólítják őt a női történetek. Egyik darabja Teréz anyáról szól A test történeteiben.

– jegyezte meg a szerző. Kiemelte még, hogy nemhiába választotta Teréz anyát egyik drámája főszereplőjeként, hiszen a másik neve Antigoné, aki a test méltó eltemetéséért harcolt, nemkülönben Teréz anya, aki a bomladozó testeket ölelte. Beszélt még Artemisiáról, az olasz festőnőről is, aki „életveszélyesen tehetséges nő volt” a maga korában, és a szerző szerint azonban nem biztos, hogy olyan távol állunk ettől a kortól.

„Nem vagyok igazi író, engem a létezés-szakma érdekel” – tette hozzá a beszélgetésen Visky András. Mint mondta,

egy író nem tud mindent megírni, a kudarcot viszont igen, hiszen azok fontos mozzanattá válnak. Műveiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen formája van a léleknek.

A beszélgetés során többször is Pilinszky test-lélek viszonyát idézték: „ez a világ nem az én világom, hanem a testem világa”. A műveiben megjelenő egzisztenciális kérdések is felmerültek, mint például „visszhangzik-e az univerzum?” (tehát számon vagyunk-e tartva?), vagy „létezik-e még szentségtapasztalat?”.

A könyvbemutató végén az írói munkáról és a színházzal való kapcsolatáról is szó esett, így a közönség megtudhatta, hogy Visky fontosabbnak tartja a színházi próbafolyamatokat az előadásoknál, továbbá kihangsúlyozta, hogy minden megírt könyve létrehoz öt másikat, és olyan kapukat nyitnak meg, amelyeken csak ő tud belépni.